Hurok az élet

2017-04-30

Évadmustra

Balogh Tibor

Shakespeare, Sonnet 66

– dramatizáció Temesváron

Ábécésorrendben: Aszalos Géza, Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Éder Enikő, Horváth Anna, Kiss Attila, Kocsárdi Levente, Lőrincz Rita, Magyari Etelka, Mátyás Zsolt Imre, Molnár Bence, Molnos András Csaba, Simó Emese, Tar Mónika és Tokai Andrea – ők együtt és egyenrangúan, a 66. szonettben rögzült ősigazság pillanatnyi tartalma.

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet
És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz Erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés
És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a jó.
Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!
(Szabó Lőrinc fordítása)

Balázs Attila

A Sonnet lírai alanyát fodorgallérral és kötéltekervénnyel a nyakában találjuk. Akasztják-e, akasztja-e magát, vagy ebbéli pozíciójában belehal a várakozásba, esetleg az ácsorgásba? Vajon Júliájának félrecsúszó pillantása a társasági vacsoránál, vagy egy halovány szerelmű közös éjszaka keserve ihlette-e Petőfi remekét, az Egy gondolat bánt engemet… című és kezdetűt? Költők esetében édesmindegy. Az is, hogy mégsem ágyban párnák közt, vagy mégis más által akasztva. Shakespeare-nél a kusza búnak nincs életrajzhoz köthető indoka. Kora költői ezerszám ontották a szonetteket. Ezek eltávolodtak már a Petrarca teremtette hagyománytól: tárgyukban rendszerint képzelt szituációkhoz, kitalált személyekhez kapcsolódnak, s rendszerint nem azzal a közvetlenséggel fejezik ki az érzelmeket, amelyekhez a modernebb lírában hozzászoktunk. A kor az irodalom minden területén utat nyitott egy időre a logikai és a stiláris mutatványoknak. Az érzelmek kifejezésére komplikált gondolati építményeket, úgynevezett conceit-eket szerkesztettek. Azt lehet mondani, hogy Shakespeare valamennyi szonettje egy-egy kiterjesztett, párhuzamok és ellentétek láncain függő, ravaszul konstruált conceit.

Az Kokan Mladenović színjátéka is. S. Ö. R. – Shakespeare-összes, röviden. Lírájának legszebb darabjai közé tartoznak azok a versek, amelyek a színművei, tragédiái cselekményébe ágyazottan hangoznak el. A Shakespeare Sonnet 66 alkotói – dramaturgja Góli Kornélia – megfordítva jártak el: a darabjuk témájául választott szonett soraihoz igazítottak egy-egy villanásnyit az emblematikus színpadi művekből. Szimbiózist alkot Othello, a velencei mór, III. Richard, Macbeth, Puck a Szentivánéji álomból, Romeo és Júlia, Titus Andronicus, Hamlet is, a koponyával, majd, mint a megválaszolatlan kérdéseit hátrahagyó, hóhérhurkon, angyalszárnnyal mennybe szálló ember, szájában a tudás almájával. Othello, a velencei mór, III. Richard, Macbeth, Puck a Szentivánéji álomból, Romeo és Júlia, Titus Andronicus, s itt van Hamlet is, a koponyával és Opheliával, majd, mint a megválaszolatlan kérdéseit hátrahagyó, hóhérhurkon, angyalszárnnyal mennybe szálló ember, szájában a tudás almájával.

Kiss Attila és Simó Emese

A Mladenović-conceit ravasz konstrukciója – bölcs. Shakespeare-nek nem okozhatott különösebb gondot fiktív vagy kölcsönzött érzelmek megszólaltatása; neki, a Tito mintadiktatúrájában született, majd háborúba kényszeredett embernek viszont tapasztalati joga a szkepszis és a komorság. A soknemzetiségű Jugoszláviában egy ismeretlen hatalom szabadságra küldte az önmérsékletet. A lakosság csőre töltötte a gondolatait, s amikor az árvér a nemzetközi szolidaritás küszöbén átbukott, immár világszükségletté vált békét teremteni. Lett olyan békeharc, hogy kő kövön nem maradt: megjelentek a délszláv háború a békeimitátorai, a „hupikék törpikék”, s a félreértett etnikai konfliktusokra adott pancserpolitikusi, vagy nagyon is dörzsölt fegyverkereskedői válaszok. Büntették a kulturális identitásukat oltalmazó szerbeket és horvátokat, azzal a legkényelmesebben, hogy egymás torkának eresztették őket, kölcsönös áldozatuknak mondva ki a harmadik felet, a muszlimokat. Az előadásnak ebben a jelentéstartományában jellemzőek az allegorikus szimbólumok. Emberi sorspárhuzamokat mutat fel a különböző indítékú vészkorszakok között: a behízelgően mélykék uniós zászlóról megbélyegző sárgaként fejlenek le a boldogságos csillagok. Forradalmárpózban, fekete zászlót lengetve, feltűnik a szonettekben visszatérő motívumként jelen lévő, titokzatos „fekete hölgy”. Kutyapórázzá szelídül a hóhérkötél, s hol az egyik történelmi szereplő apportírozza a másikat, hol megfordítva. Egyszerre van az ember nyakában a bírói fodorgallér és a hóhérkötél, s ugyanilyen kettős jelentésű a viselet, amikor derékon viseli a nő: lehet szex-rabszolga, vagy uralkodóasszony, aki a testével parancsol.

Tokai Andrea

A szimbólumok másik köre szaknyelvien (formanyelvien) közérthető: a rendező 21. századi „síppal-dobbal, nádi hegedűvel” vértezi fel az előadást: ez által remélhető, hogy Európa fesztiválszínházi fellegárait bevegye. Krízisjelző utcabútorok (elválasztó spanyolfal, vaskorlát, ketrec), utcahangszóró és mikrofon, bábok, férfinővé maszkírozott test, aszfalton krétával körberajzolt tetem, gázálarc, állatfej-maszk, szikrát hányó barkácsköszörű.

Molnos András Csaba

Elegem van, kikészítenek,
Ha korrekt vagy, itt koldusbotra jutsz,
És trendy majmok ugatnak neked,
És hamis minden haver, minden cucc,
És címeres barmok nyernek címeket,
És diáklányok kurvának mennek el,
És mindenből a szar, gagyit veszik,
És az igazság senkit sem érdekel,
És a művészet az hízelgést jelent,
És egy hülye (ki most már doktor), példakép,
És ki dolgozik, az büdös proli csak,
Az Igaz Hitet követjük (az ördögét)
Mégse fogok meghalni, tetvek!
A csajomat nem hagyom nektek!
(Herczeg Ferenc)

Molnos András Csaba és Borbély B. Emília

Mint koronaszimbólum, az igazi bölcseleti érték azonban a színész, Szophoklész embere, akinél semmi sem csodálatosabb. Mladenović színész-embere, az adódó helyzetek függvényében, az önmagától való különbözésre képes lény. Szerepgazda. Megnyilatkozik egyféleképpen, de közben raktározza valamennyi potenciális szerepét. Mindegyik önmagában is csodálatos, mégis csak a másik vonatkozásában észlelhetjük különbözőségét, ami közben szinte a szavát sem halljuk. A mozdulatai sugárzanak. Andreja Kulešević koreográfus szinte a játszók személyi edzője. Elvezet mindenkit a fizikai terhelhetőségének addig a kritikus határáig, ahol a színész már nem győzedelmeskedik, de még uralkodik az esendősége felett. A talpon maradó esendő. Eltáncolja a világegyetembe tágult költőtudat összes nyűgét-baját, s ringatja ellenében a strófák hullámain a szerelmet, ami a keserűre világosodott elme egyetlen mentőöve.
A Sonnet időméréses performance. Az önként választott megkötés, szolidaritás a szonett szigorú szabályait követő költővel. 66 perc – az idő múlása a színpadról látható. Stadionóra, pályaudvari peronóra, vagy isteni stopper? Szájában Ádám tudásával, Hamlet elrepült valahová…