Maradjunk kapcsolatban!

Évadmustra

Hurok az élet


Shakespeare, Sonnet 66

– dramatizáció Temesváron


Ábécésorrendben: Aszalos Géza, Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Éder Enikő, Horváth Anna, Kiss Attila, Kocsárdi Levente, Lőrincz Rita, Magyari Etelka, Mátyás Zsolt Imre, Molnár Bence, Molnos András Csaba, Simó Emese, Tar Mónika és Tokai Andrea – ők együtt és egyenrangúan, a 66. szonettben rögzült ősigazság pillanatnyi tartalma.

 

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet
És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz Erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés
És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a jó.
Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!
(Szabó Lőrinc fordítása)

 

lp469819_big_masolata.jpg

Balázs Attila

 

A Sonnet lírai alanyát fodorgallérral és kötéltekervénnyel a nyakában találjuk. Akasztják-e, akasztja-e magát, vagy ebbéli pozíciójában belehal a várakozásba, esetleg az ácsorgásba? Vajon Júliájának félrecsúszó pillantása a társasági vacsoránál, vagy egy halovány szerelmű közös éjszaka keserve ihlette-e Petőfi remekét, az Egy gondolat bánt engemet… című és kezdetűt? Költők esetében édesmindegy. Az is, hogy mégsem ágyban párnák közt, vagy mégis más által akasztva. Shakespeare-nél a kusza búnak nincs életrajzhoz köthető indoka. Kora költői ezerszám ontották a szonetteket. Ezek eltávolodtak már a Petrarca teremtette hagyománytól: tárgyukban rendszerint képzelt szituációkhoz, kitalált személyekhez kapcsolódnak, s rendszerint nem azzal a közvetlenséggel fejezik ki az érzelmeket, amelyekhez a modernebb lírában hozzászoktunk. A kor az irodalom minden területén utat nyitott egy időre a logikai és a stiláris mutatványoknak. Az érzelmek kifejezésére komplikált gondolati építményeket, úgynevezett conceit-eket szerkesztettek. Azt lehet mondani, hogy Shakespeare valamennyi szonettje egy-egy kiterjesztett, párhuzamok és ellentétek láncain függő, ravaszul konstruált conceit.


Az Kokan Mladenović színjátéka is. S. Ö. R. – Shakespeare-összes, röviden. Lírájának legszebb darabjai közé tartoznak azok a versek, amelyek a színművei, tragédiái cselekményébe ágyazottan hangoznak el. A Shakespeare Sonnet 66 alkotói – dramaturgja Góli Kornélia – megfordítva jártak el: a darabjuk témájául választott szonett soraihoz igazítottak egy-egy villanásnyit az emblematikus színpadi művekből. Szimbiózist alkot Othello, a velencei mór, III. Richard, Macbeth, Puck a Szentivánéji álomból, Romeo és Júlia, Titus Andronicus, Hamlet is, a koponyával, majd, mint a megválaszolatlan kérdéseit hátrahagyó, hóhérhurkon, angyalszárnnyal mennybe szálló ember, szájában a tudás almájával. Othello, a velencei mór, III. Richard, Macbeth, Puck a Szentivánéji álomból, Romeo és Júlia, Titus Andronicus, s itt van Hamlet is, a koponyával és Opheliával, majd, mint a megválaszolatlan kérdéseit hátrahagyó, hóhérhurkon, angyalszárnnyal mennybe szálló ember, szájában a tudás almájával.

 

lp470731_big_masolata.jpg

Kiss Attila és Simó Emese


A Mladenović-conceit ravasz konstrukciója – bölcs. Shakespeare-nek nem okozhatott különösebb gondot fiktív vagy kölcsönzött érzelmek megszólaltatása; neki, a Tito mintadiktatúrájában született, majd háborúba kényszeredett embernek viszont tapasztalati joga a szkepszis és a komorság. A soknemzetiségű Jugoszláviában egy ismeretlen hatalom szabadságra küldte az önmérsékletet. A lakosság csőre töltötte a gondolatait, s amikor az árvér a nemzetközi szolidaritás küszöbén átbukott, immár világszükségletté vált békét teremteni. Lett olyan békeharc, hogy kő kövön nem maradt: megjelentek a délszláv háború a békeimitátorai, a „hupikék törpikék”, s a félreértett etnikai konfliktusokra adott pancserpolitikusi, vagy nagyon is dörzsölt fegyverkereskedői válaszok. Büntették a kulturális identitásukat oltalmazó szerbeket és horvátokat, azzal a legkényelmesebben, hogy egymás torkának eresztették őket, kölcsönös áldozatuknak mondva ki a harmadik felet, a muszlimokat. Az előadásnak ebben a jelentéstartományában jellemzőek az allegorikus szimbólumok. Emberi sorspárhuzamokat mutat fel a különböző indítékú vészkorszakok között: a behízelgően mélykék uniós zászlóról megbélyegző sárgaként fejlenek le a boldogságos csillagok. Forradalmárpózban, fekete zászlót lengetve, feltűnik a szonettekben visszatérő motívumként jelen lévő, titokzatos „fekete hölgy”. Kutyapórázzá szelídül a hóhérkötél, s hol az egyik történelmi szereplő apportírozza a másikat, hol megfordítva. Egyszerre van az ember nyakában a bírói fodorgallér és a hóhérkötél, s ugyanilyen kettős jelentésű a viselet, amikor derékon viseli a nő: lehet szex-rabszolga, vagy uralkodóasszony, aki a testével parancsol.

 

lp470551_big_masolata.jpg

Tokai Andrea


A szimbólumok másik köre szaknyelvien (formanyelvien) közérthető: a rendező 21. századi „síppal-dobbal, nádi hegedűvel” vértezi fel az előadást: ez által remélhető, hogy Európa fesztiválszínházi fellegárait bevegye. Krízisjelző utcabútorok (elválasztó spanyolfal, vaskorlát, ketrec), utcahangszóró és mikrofon, bábok, férfinővé maszkírozott test, aszfalton krétával körberajzolt tetem, gázálarc, állatfej-maszk, szikrát hányó barkácsköszörű.

 

lp470457_big_masolata.jpg

Molnos András Csaba

 

Elegem van, kikészítenek,
Ha korrekt vagy, itt koldusbotra jutsz,
És trendy majmok ugatnak neked,
És hamis minden haver, minden cucc,
És címeres barmok nyernek címeket,
És diáklányok kurvának mennek el,
És mindenből a szar, gagyit veszik,
És az igazság senkit sem érdekel,
És a művészet az hízelgést jelent,
És egy hülye (ki most már doktor), példakép,
És ki dolgozik, az büdös proli csak,
Az Igaz Hitet követjük (az ördögét)
Mégse fogok meghalni, tetvek!
A csajomat nem hagyom nektek!
(Herczeg Ferenc)

 

lp470790_big_masolata.jpg

Molnos András Csaba és Borbély B. Emília
 

Mint koronaszimbólum, az igazi bölcseleti érték azonban a színész, Szophoklész embere, akinél semmi sem csodálatosabb. Mladenović színész-embere, az adódó helyzetek függvényében, az önmagától való különbözésre képes lény. Szerepgazda. Megnyilatkozik egyféleképpen, de közben raktározza valamennyi potenciális szerepét. Mindegyik önmagában is csodálatos, mégis csak a másik vonatkozásában észlelhetjük különbözőségét, ami közben szinte a szavát sem halljuk. A mozdulatai sugárzanak. Andreja Kulešević koreográfus szinte a játszók személyi edzője. Elvezet mindenkit a fizikai terhelhetőségének addig a kritikus határáig, ahol a színész már nem győzedelmeskedik, de még uralkodik az esendősége felett. A talpon maradó esendő. Eltáncolja a világegyetembe tágult költőtudat összes nyűgét-baját, s ringatja ellenében a strófák hullámain a szerelmet, ami a keserűre világosodott elme egyetlen mentőöve.
A Sonnet időméréses performance. Az önként választott megkötés, szolidaritás a szonett szigorú szabályait követő költővel. 66 perc – az idő múlása a színpadról látható. Stadionóra, pályaudvari peronóra, vagy isteni stopper? Szájában Ádám tudásával, Hamlet elrepült valahová…

 

lp470847_big_masolata.jpg

Csata Zsolt

Képek: Bíró Márton

 

 

 

Hirdetés

Évadmustra

Arat a Charley nénje Szatmáron is

Egy príma Don

Minden feltörekvő nemzedék alanyi joga, hogy a színházi formanyelv megújításában saját zsákutcája legyen. Vége csak a végtelennek nincs. Ha a zsákutcákat nem korosztályoknak nyitnák, nem lenne a színház egyetemes fejlődése folytonos. A formabontásból való kibontakozás egyik lehetősége a vakmerő visszatekintés, a brutális retró. A Charley nénje ilyen.

Az operett ekézése ősi foglalkozás. Művelői többnyire merő irigységből szántják fel a harmóniavágyó publikum lelkét. Hatalmas területet kellene megművelniük, eleddig nem is boldogultak vele. Az irigységet az ekefajtáinak sokfélesége jellemzi. Lehet azt hirdetni például, hogy az osztrák-magyar operett Kálmán Imrével született, virágzott és porladt el. Kivesztek a nagy dramaturgiai gépezet működtetésére alkalmas, leleményes librettisták, de nincsenek már olyan zeneszerzők sem, akik egy szerteágazó cselekményű történetet fel tudnának slágerekkel tölteni. Aztán előkerül ugyanarról a Zeneakadémiáról, amelyen Bartók, Kodály és Kálmán tanult, egy Aldobolyi Nagy György nevű klarinétos. Operett színpadra alkalmazza Brandon Thomas háromfelvonásos énekes bohózatát, komponál áriákat, duetteket, tercetteket, kvintetteket, írat hozzájuk dalszövegeket Szenes Ivánnal, s hódító útjára indít egy kacagtató-könnyeztető, örökzöldmezős ekézni valót.

A lányok ugrálnak majd…,  Charley nénje…,  Charley nénje – finálé, Csá-csá-csá-csá-Charley…, Egyenesen észvesztő!,  Ha nincsen autó…, Maga nekem úgy kell, mint a levegő…, Most mi három lányok… és az Orchideák. Szatmárnémetiben hat zenész összmunkája elegendő ahhoz, hogy az első taktusok működésbe hozzák a közönség szövegemlékezetét, feltöltsék a könnyzacskókat, s a refrénekhez szinte már ne is kelljenek a színpadi szereplők. A nyolc sláger slágervolta a szereposztás alapja. Manfrédi Annamária zenei vezetőként és karmesterként ügyeli a hangzásvilágot. Jótét közreműködésével, a Harag György Társulat színészei a nehéz pillanatokban sem ismerik a kiénekelhetetlent: hol a dallam hajlik a hangalkatukhoz, hol dallamkövetően rábeszélik a szöveget a zenére. Alapjaiban azonban mindenki biztosan, szeretnivalóan énekel. Ahhoz, hogy ez így lehessen, a produkció menedzsmentje bátran, és helyeselhetően, lemondott a szerepek életkorhű kiosztásáról, a diákok és felmenőik között nincs meg az emberöltőnyi korkülönbség. Az élethosszig tanulás csak nálunk újdonság. Oxfordban lehetett valaki véndiák már a bohózat megszületése idején is, most pedig éppen, hogy igen. Különösen akkor, ha a színész temperamentumos, szerelmesen pulzáló és akrobatikus. Mert miről is szól a darab?

Charley és barátja, Jack beleszeretnek a szép Spittigue lányokba, Kittybe ás Annie-ba, akiket apjuk féltékenyen őriz. Ráadásul a fiatalembereket nem veti fel a pénz, ezért esélyük sincs a zord apa jóindulatát elnyerni. Charley nénjének, a dúsgazdag milliomosnak látogatása azonban reményt kelt a fiatalokban. Remek tervet eszelnek ki, ám mindent tönkre tenni látszik, hogy Donna Lucia, a néni nem érkezik meg. Ezen az apróságon hamar túlteszik magukat a fiatalemberek és ráveszik barátjukat, hogy játssza el a néni szerepét. Minden szépen halad addig, míg a valódi Donna Lucia meg nem érkezik.

A szerelemvalló expozíciós tételekre az első elágazási jel akkor következik, amikor színre lép Nagy Orbán mint Brasett, az arisztokratikus szolga, leheletfinom iróniával fogadva gazdái urizálását. Különös figyelemmel van a csöppet sem úrias, közönségesen pezsgőt tolvajló, Lord Frank Babberley, oxfordi diák iránt, akinek hamarosan – mintegy vezeklésképpen a tettéért – női ruhákat kell öltenie, hogy eljátssza az első vizitvacsorán Charley nénje szerepét. Nagy Csongor Zsolt masszív bariton özvegy; Brazíliában, a majmok hazájában bizonyára ilyenné özvegyülnek az Európából oda férjesedő nők, főképpen a szigetországiak. Az előző század elején, a Magyar Színházban Csortos Gyula volt a címszereplő. Szoknyát, fűzőt, kékszalagos női bugyogót viselt. „A merész s egyben eredeti ötletet a szerző ízlésesen, épp annyi elmésséggel, mint tudással viszi diadalra” – jegyezte fel a kor jeles színi krónikása, Kosztolányi Dezső. Bessenyei István, a szatmári vaudeville rendezője sem kevésbé mértékletes a humor és az érzelmek adagolásában, ám az adott szituáció kínálkozó komikumforrásai közül egy másikat választ: színpadán az ál-néni minden kecses mozdulata árulkodóan tramplinak van mutatva: a csaló diáktársak kétségbeesetten igyekeznek leplezni a mámi kitüremkedő férfiasságát, teljesen fölöslegesen: Spittigue hozományreménye és a lányok szerelmes vágyakozása álomba ringat minden gyanút: az epekedőknek a vakság elemi érdekük.

A színrevitel másik erénye, hogy tartózkodik, és távol tart minden színészt az elhamarkodottságtól. Aldobolyi professzionális zenedramaturg. Az első jelenetekben Péter Attila Zsolt (Jack Topplebee, oxfordi diák) és Gaál Gyula (Charley Wykeham, oxfordi diák) ingatag lelkű szerelmesként téblábolnak a színpadon: lenn van az előadás, amiként a hősök is, maguk alatt. Fordulat a haditerv végrehajtására szövetkezés tercettje, roppant erős mozgáskísérettel. A koreográfusok, Bordás Attila és Gabriela Tănase kihasználják a színészek összes tánc- és akrobatikus képességét, precízen beosztják energiájukat, s megadják az énekes tánchoz elengedhetetlen légzésszüneteket. Ami közben fergeteges az iram a szerep szerinti ifjak számára, azonközben dallamhoz igazodóan lágyak a mozdulatok ott, ahol nincs helye a vehemenciának.

Ilyenek az egymástól elsodródott szerelmesek találkozásai. Ellenpontosan szimmetrikus szerkezetű a cselekmény. Négyen helyben szerelmesek, négyük számára az emlékeket megszépítő messzeség válik igaz-gyönyörű valósággá. Az előzőeket a közelgő elutazás rémíti, majd sarkallja tettre, az utóbbiak a messzi Indiából és Brazíliából térnek vissza a szigetországi révbe. A képletet követi le a koreográfia, s a rendezői instrukció. Rappert-Vencz Gábor (Sir Francis Topplebee, nyugalmazott indiai ezredes), akinek van szerencséje kikosaraztatni az ál-néni által, majd még nagyobb szerencséje, előtalálni a régmúltból a valaha volt legigazibb szerelmét – a vaudeville legösszetettebb, szinte drámai szerepét játssza. Ugyanez mondható el Bogár Barbara munkájáról, akinek lépésről-lépésre, apró jelenként kell felismernie a női maskarába öltözött férfiban a szíve vágyottját, párhuzamosan rezegtetve a kétség és a reménykedés húrjait. László Zita Donna Lucia d’Alvadorez, a Charley nénje. Övé a leghálásabb feladat: szerelmi beteljesüléseket és gazdagságot hoz a történet szerint, személyesen pedig olyan szerepet játszhat el fiatalon, amelyet szinte mindnyájan a szép korú Tolnay Klári alakjához kötünk. Ellenpontja, illetve Brasett, szolga párja Diószegi Attila (Stephen Spittigue, oxfordi ügyvéd): pökhendi, pénzsóvár, esetleg pedofil – egy mámorfürdős darabban nem egykönnyű boldogságot osztani neki is.

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata beírt egy új lapot a Charley nénje Aldobolyi-korszakának diadalkódexébe.

Képek: Czinzel László

Tovább olvasom

Évadmustra

Hedda Gabler – Marosvásárhely

Katonavér és hangyavirtus

Egy tábornok árvája lepuffantja önmagát. Örökölte a katonagént, az egyebekben lelki és vagyoni hozomány nélküli asszony. A katonagén probléma. Háborúra néha csak azért van szüksége az államnak, hogy a garázdalelkű férfitagjaitól megszabaduljon alkalmilag a társadalom, s a békevágyók a hátországban nyugton élhessenek. Háború éppen nincs, Hedda nem lehet amazon, ezért nyit a nappalijukban pszichikai belháborút, s lesz annak eltökélt mártírja.

(tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

Zeck&Hrabal Színmanufaktúra

Téri Sándor rendezése a Csokonai Színházban

Mi kavaroghatott a hitvesem menyasszonyfejében rólam, a legénybúcsúm sújtotta lakást takarítva, a reménybeli esküvőnk napján? – kérdezhette írógépét költőien Bohumil Hrabal, majd belepötyögte a Házimurik c. kisregényébe, amit a témáról évtizedeken át a leghitelesebb forrásból, az asszonya emlékeiből meríthetett, vagy amit onnan sem. (tovább…)

Tovább olvasom

Cirkuszművészet

Pilinszky Egyenes labirintusa a Fővárosi Nagycirkusz stúdióterében

Cirkoratórium

„Abszurd rendezetlenség és mérnökien tudatos szerkesztés egysége: a véletlen uralma, mely vaskövetkezetkezetességű törvények parancsát juttatja érvényre” – fogalmazott Pilinszky Négysorosáról egy méltatlanul kevésszer idézett irodalomprofesszor, Tamás Attila. Ha élne, jelen lett volna a Hegymegi Máté rendezte Egyenes labirintus-bemutatón, s alighanem az önmagát idéző szavakkal tiszteleg.

(tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

A Tóték Egerben

Bartalaposi capriccio

TÓTÉK PRODUKCIÓ – a történelem cirkuszának artistái lépnek színre Egerben. Vadonatúj világszámokról nem beszélhetünk, hiszen az emlékezetes filmszatírát – Fábri Zoltán rendezésében, Latinovits Zoltánnal Az őrnagy szerepében – 1969-ben kezdték vetíteni a mozik, sőt Örkény Istvánnak, a kisregényéből maga írta tragikomédiáját már 1967-ben bemutatta a Thália Színház, s az óta levehetetlen darabja a színházi repertoároknak országszerte. Szerepbravúrok sorát kínálja.

(tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

Alice – bölcseleti koncertszínház Sepsiszentgyörgyön

A fekvőkút királynőt álmodik

Királykék kötényrátétes türkiz pendelykosztümben, tintakék térdvédővel és alsóneműben, tavaszkék sportcipővel a lábán, tapod üvegbura-gyerekkora törmelékén egy kamaszlány, majd nővé éretten átfogja maga lőtte, őz-férfitársa derekát, és faképnél hagyja az álmait. Korodi Janka főszereplésével, a sZempöl Offchestra zenéjére Bocsárdi László rendezett maszkos koncert-mesedrámát a Tamási Áron Színházban. (tovább…)

Tovább olvasom
Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Népszerű

%d blogger ezt szereti: