Hogyan tovább?
Vitaindító gondolatok egy nagy változás küszöbén
Részlet a Magyar Teátrumi Társaság 2008. szeptemberében, Hiller István miniszternek küldött leveléből
„A tervezet (ti. az előadóművészeti törvény tervezete – a szerk.) szerint felállítandó Előadóművészeti Tanácsot, mint miniszteri tanácsadó testületet ebben a formában teljesen feleslegesnek tartjuk, csak egy pontosan körülírt, valódi döntési hatáskörrel rendelkező önszabályozó szakmai köztestület biztosítaná az alkotmányban is garantált művészeti élet szabadságát.”
Látható, hogy a jelenlegi hatalom zsákutcában vergődik, s már nem találhatja meg a kivezető utat. Nincs eszközük, lelki erejük, szellemi muníciójuk a megújuláshoz. Mint ahogy III. Richárd a mindent eldöntő csata estéjén azon tépelődik, hol ronthatta el, hiszen ő mindent úgy tett, ahogy tennie kellett. Az alap volt a hibás. A gondolat. Az „úgy döntöttem…”. A fundamentum.
A jelenlegi hatalom nem kősziklára építkezik, hanem homokra. Innen aztán építhetnek, „megcsinálhatnak” bármit, a talaj kicsúszik a „csinálmány” alól. Nem a rendszerben van a hiba, a rendszer a hiba, mondaná Királyhegyi Pál. Minden izmus megszűnik egykor, mert emberi találmány, s így az idő előbb-utóbb felemészti.
A következő hatalomnak az a feladata, hogy kősziklára építsen. Olyan intézményeket kell felépítenie, melyek nem pár esztendeig, de évtizedekre, évszázadokra meghatározzák a művészeti élet kereteit, hangulatát, függetlenségét. Mint a Tudományos Akadémia, mely Széchenyi kősziklás gondolataira, akaratára épült fel.
A művészet nem bohémság. A művészet nem kísérletezgetés. A művészet nem a különböző lelki és genetikai eredetű torzulások kivetítésének terepe.
A Művészet az ember megváltásának, felemelésének eszköze. Azok a kiválasztottak, akik megkapták az úgynevezett „tehetség” lehetőségét, nem játékszert nyertek, hanem hivatást, küldetést, éles fegyvert. Mellyel bánni mérhetetlen felelősség. A színésznek, mint minden művésznek példát kell mutatnia az élet minden területén, a művészeknek elől kell járniuk.
A következő hatalomnak, mely a jelenlegit leváltja, szembe kell néznie az idő s a történelem elvárásaival. Nemcsak az ország alkotmányát kell újraalkotnia, de meg kell teremtenie a művészet függetlenségét is. Ha nem teszi, olyan mértékű mulasztást követ el, mely aláássa helyzetét. Mert mit lehet aláásni? A kősziklát nem.
Új Törvényt!
„Az élet minden esetben azzá lesz, amivé a művészet teszi.” (Hamvas Béla)
Javaslatunk Hamvas axiómáján áll, és három mondatba összesűríthető. Lényege és célja, hogy a művészet, a művészeti élet legyen önálló és független, hogy küldetését felelősséggel teljesíthesse.
A művészet tekintélyét helyre kell állítani. A tudományos élet, a Magyar Tudományos Akadémia mintájára.
A három mondat első következménye az, hogy az Előadóművészeti Tanács, valamint a mellé rendelt hivatal felesleges. Hiszen kontraszelekció alapján, hatalmi lobbik elvárásainak megfelelve működnek.
A javaslat:
A Magyar Teátrumi Társaságnak, a Magyar Színházi Társaságnak, valamint egyéb színházi szervezeteknek, illetve az akkor hatalmon lévő kormánynak két éven belül létre kell hozniuk a Magyar Színházi Kamarát, amely teljes önállósággal, autonómiával rendelkező – szakmai érdekérvényesítő, önszabályozó – köztestületként működik.
Ezzel a megkerülhetetlen csúcsszervvel, valamint a – szintén köztestületté emelt! – Magyar Művészeti Akadémiával kellene tárgyalnia a mindenkori hatalomnak a színházi, illetve az egész művészi életet érintő döntésekről.
A Kamara tehát a színházi szakmai, az Akadémia az egész művészeti-szellemi élet érdekeit képviselné.
Hangsúlyozzuk, a fent leírtak a mi véleményünket tükrözik.
Balázs Péter
Színész
A Szigligeti Színház igazgatója
Kiss József
Művészeti vezető
Bor Zoltán
Produkciós igazgató
Hozzászólásokat a forum@magyarteatrum.hu címre várunk