Hit vagy hatalom?

Caligula helytartója Kecskeméten

Az emberiség történetében többször is felmerült már a kérdés: vajon a hit az erősebb vagy a hatalom? Ellene szegülhetünk-e a felettünk állók, sorsunkról döntők akaratának? Ezeket a kérdéseket veti fel Székely János erdélyi író is legismertebb színpadi művében, a Caligula helytartójában. A darabot most a kecskeméti teátrum is műsorára tűzte Bagó Bertalan rendezésében, a premier január 14-én volt Kecskeméten, a Ruszt József Stúdió Színházban, január 20-án pedig a budapesti Thália Stúdióban. Az előadásról, még a premier előtt, a rendezővel beszélgettünk.

– Mi az aktualitása ma Székely János drámájának?

– A klasszikus műveknek sohasem múlik el aktualitásuk, s véleményem szerint a Caligula helytartóját ma már klasszikus darabnak nevezhetjük. A történet a Római Birodalom egyik tartományában játszódik, ahol Petronius a helytartó. Mivel a cézár, Caligula már istenként tekint önmagára, elrendeli, hogy a zsidó templomba be kell vinni az őt ábrázoló szobrot. A zsidó nép természetesen ellenáll, mert ez sértené a hitüket. A kérdés az, hogy a helytartó végrehajtja-e a cézár parancsát? Amikor ezt a művet Székely János 1972-ben megírta, a diktatúra és a terror még benne volt a mindennapjainkban Nyíltan nem lehetett róla beszélni, ezért szokás volt abban az időben, hogy az írók történelmi környezetbe helyezték, így „rejtjelezték” a mindennapos szituációkat, problémákat. A Caligula helytartója esetében is erről van szó. A Római Birodalmat a nézők a sorok között olvasva behelyettesíthették Romániával vagy a Szovjetunióval, és mindenki tudta, hogy miről van szó. Ma már, hála Istennek, nem diktatúrában élünk. De a történelem ismétli önmagát: többször is előfordult, hogy amiről azt hitték, rég elmúlt, az visszatért. A most készülő előadásunk aktualitása tehát lehet egyfajta figyelmeztetés: emlékezzünk a múlt eseményeire, és figyeljünk, nehogy újra bekövetkezzen. Másrészt a hit és a hatalom kérdései napjainkban is ugyanolyan fontosak.

– Milyen látványvilágot képzelt el az előadáshoz?

– Ha a történetet korhű környezetbe helyeznénk, a nézők hajlamosak lennének távol tartani maguktól a látottakat, és úgy értelmezni, hogy egy múzeumban néznek történelmi figurákat a régmúltból. Ugyanakkor nem is a mában játszódik majd. Én azt szeretném, ha a közönség elgondolkodna a látottakon, ezért egy elképzelt világba helyeztem a darabot. A jelmezek és a díszletelemek archaikusak lesznek, de inkább szakrálisak, mint korhűek. Stúdiószínházban mutatjuk be az előadást, ami szintén fontos számomra, mert arra törekszünk, hogy az egész nagyon személyes legyen.

 

– Székely János művének nyelvezete veretes, nehéz. Szükség volt arra, hogy a mai korhoz, szóhasználathoz igazítsák a szöveget?

– Én ezt semmiképp nem akartam. A színészek az előadásban az ideológiák és a szellem vitáját jelenítik meg, nem egy történelmi szöveget deklamálnak. Ha sikerül elérnünk azt, hogy a szereplők mind nagyon világosan és pontosan fogalmazzák meg a gondolatokat, amelyeket közvetítenek, akkor a nézők egy izgalmas szellemi párbajt látnak. Nekem az a célom, a vágyam ezzel az előadással kapcsolatban, hogy a szó és a gondolat erejét megmutassam. Ha az ember nem rántja le a történetet a porba, a hétköznapokba, akkor sokkal jobban kinyílik a nézők asszociációs mezője. Ha jó az, amit látnak, akkor az ő lelkük színpadán is lejátszódik egy előadás: azon képek, helyzetek segítségével, amelyek nekik a látottakról eszükbe jutnak. Lehet, hogy már a színdarab közben, de lehet, hogy csak a színházból hazafelé menet töprengenek majd azon, helyesen döntött-e Petronius, a helytartó? Ez az előadás arról szól, hogy hogyan döntünk. Megteszünk-e valamit, amit megparancsolnak nekünk, avagy sem? Mivel jár, ha engedelmeskedünk az utasításnak, és mivel, ha nem? Innen már csak egy lépés, hogy mindezt a saját életünkre vonatkoztassuk, hiszen nap, mint nap nekünk is döntéseket kell hoznunk, mert az élet maga a döntések sokasága.

Bera Linda