Háry János a debreceni Csokonai Színházban

A Csokonai Színház 2010/2011-es évadjában Erkel Hunyadi Lászlója után magyarországi ősbemutató volt A tüzes angyal, ősbemutató volt a Ludas Matyi, a Carmen után pedig, az évad zárásaként a Kodály Zoltán Háry Jánosa került színpadra.

– A debreceni előadásra készülve újra megkapott a Kodályból áradó végtelen szeretet a habitusunk, szellemünk, egész népünk iránt. Ahogyan más nemzeteket nem bántva képes imádni a magyar embert. Mintha mi tudnánk a legszebben álmodni a világon! – mondja a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila rendező a Háry Jánosról. – Ha visszanézünk az elmúlt ötszáz évre, történelmünkben kudarcokat, vereségeket, csupa pusztulást, fogyatkozást, csalást, hazugságot, árulást találunk. Sok szempontból más nemzetek, az egész emberiség sorsa is tragikus, de mi valamiért tényleg nem voltunk Isten kegyeltjei. Meglehet, hogy épp azt kellene isteni kegyelemnek tartanunk, hogy állandóan megpróbáltatások elé állíttatunk, hogy mindig végveszélyben kap szárnyra a lelkünk. Talán ezért olyan gyönyörű és nagy a költészetünk világviszonylatban is. Nekem bizonyos értelemben a Háry is erről szól. Hogy a valóságban minden csatát elvesztettünk, de álmainkban mindet megnyertük. Bennünket még mindig nem zavar, hogy a valóság és az ábrándjaink között ekkora szakadék tátong!

Kocsár Balázs karmester szerint első hallásra talán bizarrnak tűnik, de igaz: Kodály daljátéka nagyon hasonlít egy operettre. Nem véletlenül! Gondoljunk Kodály kortársának, Kálmán Imrének két világsikerére, a Marica grófnőre és A csárdáskirálynőre: ami Kálmán muzsikájában magyaros jellegű, az műdal.

– Kodály saját korának népszínművekért és az operettekért rajongó nosztalgikus közönségét egy formailag szinte azonos művel akarta megörvendeztetni, amelyben a népies, a magyaros helyett a zene: magyar és népi – magyarázza Kocsár Balázs. – A Háry János minden dallama népi eredetű, kivéve a verbunkos intermezzót. Kodály nemcsak megirigyelte a műdalokra épülő magyaros operett sikerét, de pedagógiai hevülettel hitt abban, hogy lehet sikeres és népszerű, ami magyar, nem pusztán magyaros, ami népi, és nem csupán népies. A zene különlegessége, hogy a népdalfeldolgozások mellett alapvetően szimfonikus jellegű, tisztán zenei fogantatású, humoros, tréfás ötletekben, meglepő fordulatokban és hangszínekben gazdag hangszerelésű tételek is hallhatóak.

A Háry János címszerepét az a Haja Zsolt énekli, aki a 2010-es szegedi Armel Operaverseny és Fesztiválon második díjat nyert egy New York-i előadással, és részese volt a debreceni operaelőadásnak, A tüzes angyalnak is, amely fesztivál legjobb produkciója lett.

– Azt gondolom, illik hozzám ez a lendületes, fiatalos figura. A huszár jelmezek és a népművészet ihlette díszletek, ha stilizáltak is, elevenen sugározzák a Kodály-mű meseszerű világát. Az is megkönnyíti számomra, hogy belebújjak az én Hárym bőrébe, hogy a rendezőnek, Vidnyányszky Attilának fontos a zene, és arra épít, hogy az én karakteremből bontakozzon ki a figura. Nagyon inspiráló, amikor belőlem dolgozik a rendező, csak finoman instruál, terelget a közös cél felé. Az a rendező, aki formátlan anyagként akarja saját akaratának eszközévé tenni a színészt, görcsöt okoz. Vidnyánszky felszabadítja az embert. Úgy érvényesíti az akaratát, hogy eközben az én szabadságom sem sérül – nyilatkozta a Magyar Teátrumnak Haja Zsolt.

Opera nélkül nincs színház

– A Bánk bán, a Hunyadi László után ismét egy magyar klasszikus zenemű, a Háry János kerül a Csokonai Színház repertoárjába. Aktuálisak volnának klasszikusaink? – kérdeztük Vidnyánszky Attila színházigazgatót.

– Azok mindig aktuálisak, mert a magyarság mostani élete, jelenlegi gondjai is megfogalmazhatók általuk. Olyan témákat járnak körül, amelyeket csak mi értünk igazán, amelyek csak nekünk szólnak. Egyfajta kiválasztottság érzése támad az embernek az emberben, ha olvassa, s még inkább, ha színpadra teszi őket.

– A 2010/2011-es évadban öt operabemutatót, zenés előadást tartott a Csokonai – nem túl kockázatos ez vidéken?

– 2006-ban, amikor elkezdtük a munkát a Csokonai Színházban, tele voltam kételyekkel: nem tudtam, elfogad-e a város egy kísérletező, másfajta színházcsinálást. Visszaigazolta törekvéseinket, hogy tavaly tizenháromezernél is több bérletesünk és százezernél is több nézőnk volt. A kételyeim között szerepelt, hogy lesz-e operába járó közönségünk, fel lehet-e építeni egy tisztességes operatagozatot – miközben tudtam, hogy opera nélkül nincs színház. 29-en vettek operabérletet az első alkalommal, most egy háznyian vannak, akiket ebben az évadban is elkényeztetünk, lehalmozunk: a Hunyadi László után magyarországi ősbemutató volt A tüzes angyal, ősbemutató volt a Ludas Matyi, a Carmen után pedig a Háry János kerül színpadra.

Csokonai Színház,

Művészeti Műhely

 

Fotó: Máthé András