Három per harminc

2018-08-22

Évadmustra

Balogh Tibor

A Magyar Színházak XXX. Kisvárdai Fesztiváljáról

A jubileumi rendezvény egyben a művészeti tanácsadói megbízatásom harmadik évada volt. Szerencsés egybeesés, hogy éppen az ünnepélyes alkalommal nyílt lehetőségem összegezni és hasznosítani két korábbi esztendő tapasztalatait; továbbvinni a bevált programokat, elhagyni az életképteleneket, s folytatni az útkeresést.

Színházi emberként rég tudom, csak a kiállított festménynek nem fáj, ha nem nézik. A néző nélküli színház fájdalmas, nem értelmezhető. Ezért fogadom rokonszenvvel azt a helyi kezdeményezést, hogy a határon túli társulatok versenyprogramjával párhuzamosan jelenjen meg Kisvárdán a magyarországi bulvárszínház termésének legjava. Nyakó Béla igazgató művelődésszervezői tapasztalatának köszönhetően, a közönségbarát előadások művészeti minőségben egyáltalán nem ütnek el a versenyprogram színvonalától – csupán a műélvezeti értékstruktúra egy más övezetében helyezkednek el.

Bagolyvár színházavató előadás – Körhinta

Érdeklődésre azonban nem csak a különlegesen népszerű programok esetében van szükség. A megelőző két évad közönségreakcióit meghallva, az általam azonos értékűnek gondolt előadások közül most igyekeztem azokat a műveket kiválasztani, amelyek kevésbé a komor képzettársításokkal, inkább szellős iróniával célozzák meg a nézők figyelmét. Még a fődíjas újvidéki produkció, a Borisz Davidovics síremléke tragikus fejleményei közepette is előbukkan a halál filozofikus humora. A megbotránkozásra hajlamos közönségréteg elfogadóérzékének felszabadításához szintúgy fegyver az irónia. Példa erre a Vajdaságból érkezett másik előadás, a Víg könnyek násza (szerző: Terék Anna, rendező: Puskás Zoltán). Két fiatalember szerelmi házasságának bonyodalmairól szól, ám annyi groteszk-burleszk tartalommal, hogy ez a díszítmény jótékonyan relativizálja a kényes lényeget.

Víg könnyek násza

Három éve, a művészeti tanácsadói (válogatói) megbízatásom kezdetekor, a határon túl alkotó színházvezetőket éppen arra biztatta fel valaki, hogy verjék ki Kisvárdáról a fesztivált. Néhány színházgazda nekibuzdult, másokat visszatartott a nosztalgia vagy a józanész, s ma nyugodtan jelenthető: túljelentkezés volt valamennyi elszakított nemzetrészünk irányából, a jubileumi XXX. Fesztiválra. Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgató-főrendezője vállalta, hogy társulatával díszvendég legyen. Rendezése, az Alice (Lewis Carroll Alice Csodaországban és Alice Tükörországban című meseregényei alapján) a társulat és a sZempöl Offchestra közös produkciója – kihelyezett díszbemutatóként – Debrecenben volt megtekinthető. (A Fesztivál gazdája, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Csokonai Nemzeti Színház, illetve a POSzT vezetőivel. Ennek keretében, eredetileg Pécsre terveztük az előadást, ott azonban keskenynek bizonyult a színpadnyílás a díszlet digitális applikációjához. Debrecenben, az akkor igazgatói kinevezése előtt álló Gemza Péter elvégeztette a zenekari árok fölötti, kiegészítő díszletépítést, és a hathatós segítsége nyomán, zsúfolt nézőtér előtt futott le az előadás.)

A díszvendég-köszöntés része volt az „Ahol színház születik” c. pályakép-kiállítás. Ez bemutatta Bocsárdi útját a temesvári diákszínjátszó csoporttól Sepsiszentgyörgyig, a Tutyi-mutyi mókától az Alice-ig. A színházi pálya egyik fontos állomása Gyergyószentmiklós, ahol a Figura szellemi létezésének megalapozásával kezdődött a felfelé ívelés, 1985 és 1995 között. Onnan Sepsiszentgyörgy következett. A Witkiewicz Vízityúkján, Tamási Vitéz lélekjén és Euripidész Alkésztiszén keresztül, a Csoda (Tamási művei alapján) és Shakespeare Romeo és Júliája hozta el az országhatárokon is áttörő sikert, a rendezői pálya újabb ívelését. (A kiállítás eredetileg a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház XII. Nemzetiségi Színházi Kollokviuma alkalmával került bemutatásra. Rendezője Török Réka.)

Bocsárdi László

A díszvendég-társulat másik produkciója, a Chioggiai csetepaté Goldonitól (rendezte Sardar Tagirovsky), a Szakmai zsűri döntése alapján, A legjobb társulat díját kapta (az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felajánlott 2. pénzértékű díj). A díszvendég-program rangja kiteljesedésének egyik jeleként említhető, hogy Bocsárdi László csaknem a teljes fesztiválidőt Debrecenben és Kisvárdán töltötte. Méltó elhelyezésében szerepe volt a Sportcentrum szállodájának, amely immár lehetővé teszi a fesztivál résztvevőinek magas színvonalon történő elhelyezését.

Zalán Tibor, a szakmai zsűri tagja a Bocsárdi-kiállítás megnyitóján

A Szakmai zsűri ismét 5 főből állt. Tajgai voltak: Dömötör Adrienne kritikus; Gemza Péter koreográfus, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház igazgatójelöltje; Roehnelt Zsuzsanna pályakezdő színművész (Kaposvári Csiky Gergely Színház); Sztarenki Pál színész, rendező; Zalán Tibor író, dramaturg). Az ízlésirányok sokfélesége, a színház világához köthető mesterségek változatos jelenléte azt eredményezte, hogy a Szakmai zsűri döntései egyetértésre találtak mind a résztvevők, mind a szaksajtó tudósítói körében. A díjterítés igazságosságának érzetét fokozta a Közönségzsűri döntése, amely szerint a nekik legjobban tetsző előadás egy modern-realista A félkegyelmű-feldolgozás, a Komáromi Jókai Színház előadása volt (rendezte Martin Huba). A közönségzsűri tagjai voltak: Bábás Erika, Dr. Halmay Balázs, Dr. Kerekes Éva, Széles Istvánné, Tari Istvánné. Az egy év kihagyást követően idén ismét megtartott Hallgatói minifesztivál, ugyancsak külön értékelést kapott. Tagjai – Czirják Beatrix (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem), Kriesch Barbara (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Doktori Iskola) és Németh Fruzsina Lilla (Károly Gáspár Református Egyetem) – elismerésüket saját tervezésű oklevelekkel (Czirják Beatrix munkája) fejezték ki, megfogalmazva a látott produkciók erényeit. Így, „a kiemelkedő csapatmunkáért az Újvidéki Művészeti Akadémia Zabhegyező című előadása részére”; „a kiemelkedő összjátékért és képi megfogalmazásért a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Augusztus című előadása részére”. Fődíjuk pedig: „oklevél a kiemelkedő színészi jelenlétért és a Legjobb Hallgatói Előadásért a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Kar és a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió koprodukciója, A tavasz ébredése című előadás részére”.

A tavasz ébredése

A Fesztivál versenyprogramjába került produkciók alkotói azonnal, az előadást követő nap reggelén tájékozódhattak munkájuk fogadtatásáról a Szakmai Klub beszélgetésein. A programot magam koordináltam, a moderátor Németh Fruzsina Lilla volt. A felkért hozzászólók: Beretvás Gábor egyetemi oktató, Keszég László rendező, Kovács Dezső szerkesztő-kritikus, Kövesdy István rendező, Pataki András igazgató-főrendező (Soproni Petőfi Színház), Polgár Csaba színművész és Zsigmond Andrea egyetemi tanársegéd.

Polgár Csaba – Szakmai Klub

A Kisvárdára érkező színházak művészei ellentmondásosan viszonyultak egészen a legutóbbi időkig a szakmai beszélgetés intézményéhez – nem oktalanul. Az elmúlt évek vitavezetői közül néhányan elmaradtak a határon túli színházak fejlődésének nyomon követésében. Amatőrszínházi előadásviták szintjén elemezték az előadásokat, gyermekszámba véve a mesterségbeli tudásban megerősödött, profi színészek játékát, vagy kiérleletlennek minősítették azt a rendezői koncepciót, amely elütött a magyarországi mintától. Figyelmen kívül hagyták, hogy a felvidéki színészet a szlovák-cseh, a kárpátaljai az ukrán-orosz, az erdélyi a román-orosz, a vajdasági pedig a szerb stílussal-mentalitással érintkezve, a magyarországiétól eltérő kultúrát teremtett az elszakítottságban élés folyamán. Három év alatt sikerült elérnünk, hogy elkezdett visszaállni a bizalom a felkért véleményformálók iránt.

Zsigmond Andrea

A friss tájékozódás másik forrása a Kisvárdai Lapok. Ha méltó médiafigyelem övezné a határon túliak szemléjét, külön csodaként emlegetnék a Lapokat, mint a naprakész 19. századi sajtó retróját; visszaidéznék, ahogyan Ady Endre megnézte a nagyváradi teátrum premierjét, éjjel elkészült a kritikával, az megjelent a reggeli újságban, s délelőtt 11-kor a cikk szerzője már elérhető volt a megbírált színészek számára – a kávéja és abszintja mellett a közös törzshelyükön, vagyis a Fekete Sasban. A 21. században logisztikai bravúrnak számít egy ilyen megjelenés – a kisvárdaiak képesek rá.

A tavalyi tanulóévet követően, Ungvári Judit már felkészülten, és felkészített fiatal stábbal szerkesztette-írta a Lapokat. Munkatársai voltak: Bálint Lili, Becsey-Imreh Noémi, Bucsi Tamara, Németh Fruzsina Lilla és a fotósok: Godó-Révész Rebeka, Ráthonyi Ráhel Sára. Az előadás-kritikák megírásából kivették részüket az országos sajtó Kisvárdára látogató képviselői is: Bóta Gábor, Fazekas Júlia, V. Gilbert Edit, Kovács Dezső, Proics Lilla, Stuber Andrea, Urbán Balázs és Vilmos Eszter.

Wischer Johann és Németh Ákos

A privát véleménycsere – a Fekete Sas kisvárdai megfelelője – helyszínévé lett az Fesztivál új játéktere, a Coffee Tea Area. Itt került sor a délvidéki születésű színművésznő, Szemerédi Bernadett dalmatinéjára, valamint Tompos Kátya műsorára állandó partnerével, Hrutka Róberttel. A kávézó-cukrászda útba esik a Rákóczi Stúdió és az új szabadtéri színpad, a Bagolyvár felé-felől közlekedőknek – ideális, meghitt találkozóhely keletkezett. (A Bagolyvár avatóján a Nemzeti Színház és a Nemzeti Táncszínház előadásában, a Vidnyánszky Attila rendezte Körhintát játszották.)

Szemerédi Bernadett

A másik kedves közösségi tér a Konferenciaközpont volt, ahol Sardar Tagirovsky workshopja zajlott. A színész szellemi-lelki intim környezete: Érzelmi gravitáció – az emlékek és álmok tömegvonzása. A különböző emlékek között átjárások vannak, s ezek folyamatos párbeszédben kapcsolódnak egymáshoz. A színész számára sok esetben fontos a nem-lineáris szerepépítés: olyan építkezésről van szó, amely adott emlékek vagy álomképek vonzerején (tömegvonzásán) alapszik. Az idei évben a (tavalyi) kollektív szerepépítés mellett hangsúlyos szerepet kapott a nonlineáris szerepépítés és az érzelmi gravitáció tematikája. Az érzelemalapú szerepépítés ábécéjével ismerkedtek meg a Kárpát-medence különböző tájairól érkezett résztvevők.

A tudományos igényű gyakorlatvezetés mellett – fesztiváli újdonság gyanánt – megnyílt a gyakorlatbeli tudományosság fóruma is. Nem kifejezetten a jubileumhoz illeszkedő, sokkal inkább az időszerűsége miatt nem későbbre hagyható témát vetett fel a Színház – határok nélkül c. minikonferencia. A magyar nyelven megszólaló színház – játsszák bárhol a világon – különös érték, amellyel nemcsak a magyar színházi hagyomány, de az egyetemes színházi kultúra is gazdagodik. Még fontosabb feladata van azonban itt, a Kárpát-medencében, ahol a különféle kulturális törésvonalak mentén élő magyarság számára egyszerre jelentheti az összetartozás megélését, az anyaországban, illetve a kisebbségben létezés sajátos problémáival való szembesülés terepét, s ugyanakkor felkínálja a szomszéd népekkel folytatott termékeny párbeszéd lehetőségét is. A színház a maga „itt és most” élményével hatékony közege lehet a közös dolgainkra való rálátásnak, s ebben a folyamatban felbecsülhetetlen szerepe van a határon túli magyar színházaknak.

Pataki András

A Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgató-főrendezője kezdeményezésére létrejött, nyílt szakmai beszélgetésen meghívott hozzászólóként volt jelen a Pódiumteremben Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója és Török István, a marosvásárhelyi Spectrum Színház tulajdonos-igazgatója. Az elszakított területek színházai és az anyaországi teátrumok együttműködési formáinak megújításáról, illetve az új célok megvalósításához szükséges pénzforrásokról volt szó.

Megállapították, hogy a határon túl alkotó színészek próbákba fektetett energiája nem térül meg hatékonyan. Bármerre tekintünk, fogytán a magyar ajkú lakosság, nem lehet elégszer, elegendő számú néző előtt eljátszani egy-egy bemutatott darabot. A rövid szériák miatt csak sok bemutatóval tudják végigvinni az évadot, a sűrűn egymásra következő premierek rövid próbafolyamatokra kényszerítenek, s a kevés odafigyelést a minőség megsínyli.

Ha a határon túli társulatok előadásait repertoárjukba fűzhetnék az anyaországi színházak, az övéiket pedig a határon túliak játszhatnák sorozatban, vagy – a koprodukció magasabb szintjén – létrejönnének olyan előadások, amelyeket több társulatból válogatott szereplőgárdával mutatnának be, s valamennyi érdekelt településen kijátszanának, akkor ugrásszerűen megemelkedhetne a közönség minőséggel való kiszolgálásának nívója.

Az új célok eléréséhez az NKA jelenlegi pályázati rendszere nem kínál alkalmat. Vannak átvehető pályázati struktúraminták, ezeknek az orientációja azonban csapdát rejt: az uniós modell integrációs érdekű, a szomszédos birtokló-országoké, pedig asszimilációs. Nekünk a Kárpát-medencei hatókörű célrendszerünkhöz Kárpát-medencei érdekű pályázati modellt kell kidolgoznunk. Egy rajtpisztoly talán eldördült Kisvárdán.

Zabhegyező

A fiatalság bevonása a jubileumi évad összeállításakor elsődleges szempontunk volt. Azt gondoljuk, egy szellemi-kulturális intézmény örökét csak azokra hagyományozhatjuk, akiknek az ifjúsága részévé, a sikerei forrásává tudjuk tenni az itt töltött napokat: a fiatalokban képződhet meg a kisvárdai fesztivál pozitív emléke. Az egyetemi hallgatói korosztály állandó jelenlétére törekszünk. Ezt a célunkat szolgálta a workshop, a versenyprogramba illesztett három egyetemi vizsgaelőadás, a szakmai zsűribe „injektált” pályakezdő színész, a diákzsűri, a Szakmai Klub frissdiplomás moderátora és a Kisvárdai Lapok megfiatalított Szerkesztősége.

Augusztus

A jubileum ugyanakkor kötelez. A fiatalok mellett megbecsült helyük volt azoknak is, akik a kezdetektől fogva, de legalábbis elég régen közreműködői a fesztiválnak. Őket képviselte a Fesztivál doyenjeként Hajdu Géza, a nagyváradi Szigligeti Színház színművésze. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Életmű-díját kapta Bíró József színművész (a marosvásárhelyi és kolozsvári társulatok művésze) és – mintegy az erőgyűjtés időszakát élő beregszászi társulat megjelenítőjeként is – Vidnyánszky Éva nyugalmazott középiskolai tanár.

A szellemi értékeket tradicionális lélektani realizmussal fogalmazottan kedvelő nézőkorosztály sem maradt kitűnő előadások nélkül. A Pataki András rendezte Ibsen-darab, a Ha mi holtak feltámadunk (A soproni Petőfi Színház, a budapesti Nemzeti Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciója) vagy a Kincses Elemér által színre vitt Márai-mű, A gyertyák csonkig égnek (A Marosvásárhelyi Spectrum Színház előadása) nem az előadás-minőségük, hanem a többiekétől elütő, hagyományos formanyelvük miatt maradtak kívül a versenyen.

Hajdu Géza, Szilágyi Tibor és Csikos Sándor

Önmagát kerítette versenyen kívülre a Matei Vișniec: Migránsoook – avagy túlsúlyban a bárkánk alkotói stábja. Alkalmatlannak tartva a kisvárdai színházterem architektúráját, a POSzT-fellépésükre hívták meg a zsűrit. Pécsett azonban – az eléjük ültetett pótszékesek miatt – sem a POSzT, sem a kisvárdaiak zsűrii, nem látták be a színpadot. Ügyetlen dolog…

Versenyprogram-válogatóként könnyű évadot tudhatok magam mögött. Bővelkedett kiemelkedő előadásokban a szezon, ezért megtehettem, hogy az összeállítás valamelyest tematikus legyen. A fiatalság, a serdülés, az életkorral összefüggő, vagy éppenséggel attól független pubertás (különc) személyiségvilág bemutatását választottam vezérfonalnak. Fontos volt ugyanakkor az aránytartás. Nem maradhattak látókörön kívül a technikai újításaikkal kitűnő munkák, amiként az intim teret és kisszámú ínyencet vonzó, bizarr kísérletek, vagy a népszerű előadások sem. A választékbőséget követelménynek tartom Kisvárdán, a jubileumtól függetlenül is.

Tompos Kátya és Hrutka Róbert (díjátadó gála)

Magyar Színházak XXX. Kisvárdai Fesztiválja – Díjazottak

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Életmű-díjat adományoz Vidnyánszky Éva nyugalmazott középiskolai tanárnak.

Nyakó Béla igazgató, Leleszi Tibor polgármester, Vidnyánszky Éva, Dr. Seszták Miklós kormánybiztos és Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Életmű-díjat adományoz
bíró józsef színművésznek (a marosvásárhelyi és kolozsvári társulatok művésze).

Brack bíró szerepében (Hedda Gabler) Kisvárdán – Bíró József

Az öt tagú szakmai zsűri (tajgai: Dömötör Adrienne kritikus; Gemza Péter a debreceni Csokonai Színház igazgatója; Roehnelt Zsuzsanna színművész – Kaposvári Csiky Gergely Színház; Sztarenki Pál színész, rendező; Zalán Tibor író, dramaturg) döntése alapján kiosztott díjak:

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Fődíja – a legjobb előadásért:

az Újvidéki Színház társulata részére a Borisz Davidovics síremléke c. előadás bemutatásáért.

Borisz Davidovics síremléke

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériumának díja – A legjobb társulatnak:

a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház részére a Chioggiai csetepaté c. előadás bemutatásáért.

Chioggiai csetepaté

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériumának díja – A legjobb színpadi zenéért:

Bocsárdi Magor részére a Phaedra c. előadás zenéjéért.

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériumának díja – A legjobb látványért:

a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház részére a Phaedra c. előadásért

Phaedra

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza közös díja: „A legjobb férfi főszereplő”: Mészáros Árpád, a Borisz Davidovics síremléke és a Víg könnyek násza című előadásban nyújtott alakításáért

Elor Emina és Mészáros Árpád

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza közös díja: „A legjobb női főszereplő”: Varga Andrea, a Hedda Gabler című előadásban nyújtott alakításáért

Kádár L. Gellért és Varga Andrea

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza közös díja: „A legjobb férfi mellékszereplő”: Erdei Gábor, az Alice és a Chioggiai csetepaté című előadásokban nyújtott alakításáért

Erdei Gábor és Gajzágó Zsuzsa

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza közös díja: „A legjobb női mellékszereplő”: Bandor Éva, A félkegyelmű című előadásban nyújtott alakításáért

Bandor Éva és Szabó Viktor

Î Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza által alapított Teplánszky-díj – a legígéretesebb tehetségnek: Sebestyén Hunor a Kapufa és öngól című előadásban nyújtott alakításáért

Sebestyén Hunor és Tőkés Imola

Î A fesztivál Legizgalmasabb Színházi Kísérletének díja: a Hajnali 4 c. előadás részére, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadása.

Î Kisvárda Város Polgármesterének díja: Pál Ferenczi Gyöngyi, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművészének.

Pál Ferenczi Gyöngyi

A közönségzsűri tagjai: Bábás Erika, Dr. Halmay Balázs, Dr. Kerekes Éva, Széles Istvánné, Tari Istvánné.

Î Kisvárda Város Közönségdíja: a Komáromi Jókai Színház A félkegyelmű c előadása részére

Tóth Tibor (Rogozsin) és Szabó Viktor (Miskin herceg)

Î A fesztivál Diákzsűri-jének (tagjai: Czirják Beatrix (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem), Kriesch Barbara (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Doktori Iskola) és Németh Fruzsina Lilla (Károli Gáspár Református Egyetem) elismerései:

Î oklevél a kiemelkedő összjátékért és képi megfogalmazásért a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Augusztus című előadása részére

Î oklevél a kiemelkedő csapatmunkáért az Újvidéki Művészeti Akadémia Zabhegyező című előadása részére

Î oklevél a kiemelkedő színészi jelenlétért és a Legjobb Hallgatói Előadásért a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Kar és a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió koprodukciója, A tavasz ébredése című előadás részére.