Ha a nők inni kezdenek, ott valami történni fog

Sajátos miliőben a női lelkek ábrázolása, a bennük zajló szenvedélyek és gondolkodásmód bemutatása – ennek a megismerését kapja az, aki beül megnézni a Rövid című darabot, a Thália Színházba. A női nézők talán magukra ismerhetnek, a férfiak pedig, betekintést kaphatnak, mi történik akkor, ha ők nincsenek jelen.

A neves kortárs orosz szerzőnő, Ljudmilla Ulickaja Orosz falvak asszonyai című novellájából született, a színpadi mű, Garai Judit átiratában. A Thália Színház, a Füge Produkció, és a Jászai Mari Színház közös előadásának ősbemutatója március 13-án volt a Thália Színház Új stúdiójában. Az illusztrációként felhasznált fotót Kállai-Tóth Anett készítette.

A fiatal rendezőnő, Hídvégi Nóra nagyon bátran alkalmazva a modern színház nyújtotta lehetőségeket, vitte színre a darabot. A szenvedélyt, nem csak a színészi játékkal, de – alternatív rendezés lévén – a repülő poharakkal és összetört vodkásüvegekkel is nagymértékben kifejezi. A három orosz nő (Györgyi Anna, Horváth Erika, Bartisch Kata) szerelmének tárgya, a férfi, (Bognár Bence) szinte képpé merevedve lehet csak tanúja a nők életigenlő, viharos, de ugyanakkor roppant életszerűen együtt töltött estéjének.

A novellából színpadra írt történet eseménye tulajdonképpen nem túl bonyolult. Három középkorú nő ül együtt New Yorkban, egy kis szobában. Mindhárman oroszok, egykori barátnők, akik ezt az estét arra használják fel, hogy kötetlenül beszélgessenek a múltról. Persze ha három nő magára marad, ott – legalább gondolatban,- előbb-utóbb megjelenik a férfi, egykori szerelmüknek a tárgya. Ahhoz, hogy egykori szerelmi élményeiket felelevenítsék, segítséget ad egy kis vodka is. Persze nem nagyon visszafogottan, hanem csak úgy oroszosan, sokszor és nagyokat húzva az üvegből. Ahogy oldódik a feszültség köztük, úgy kerülnek egyre inkább elő a múltból az emlékek, s válnak mind pergőbbé a történések. A három egymástól eltérő jellemű nőnek a világhoz, és elsősorban a szerelemhez való viszonyulásának különbözősége teremti meg azt a légkört, ami magával ragadja a nézőt, s ami miatt feszülten figyeljük mindvégig az előadást, kíváncsian várva, mivé fajulnak a dolgok. S érdemes odafigyelnünk, tapasztaltabbak leszünk általa.

Tölgyesi Tibor