Gyurcsek Sándor az égi társulatban

Egykori kollégák, művésztársak barátok jelenlétében, szeptember 8-án, délután három órakor, Békéscsabán a Berényi úti temetőben utolsó földi útjára kísértük, és a Békés Megyei Jókai Színház saját halottjaként eltemettük a 73 éves korában, augusztus 24-én elhunyt Gyurcsek Sándor színművészt, aki néhány év kihagyással 38 évig játszott színházunkban.

Gyurcsek Sándor Budapesten született, 1937. február 12-én. 1956-tól Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját végezte. 1958-ban a Vígszínház, majd 1959-ben a Békés Megyei Jókai Színház szerződtette. 1967-től 1974-ig az Állami Déryné Színházzal járta az országot, majd 1974-től ismét a Jókai Színház tagja lett, és nyugdíjba vonulásáig itt játszott, közel 150 szerepet. Nagy drámai erejű és kitűnő humorú színész volt. A Jókai Színházban ismerkedett meg első feleségével Cseresnyés Rózsa színésznővel, akivel több, mint 15 szép esztendőt éltek le együtt. Második felesége is színházi ember volt: Deák Ildikó súgónő; vele közel harminc évet töltöttek együtt, amiből az utolsó éveket Gyurcsek Sándor az ágyban fekvő nagybeteg asszony ápolásával töltötte, egészen annak idén tavaszi haláláig.

A gyászszertartáson a társulat nevében Józsa Mihály búcsúztatta a színművészt.

Sanyi Bácsi!

 

Lekéstünk. Elkövettük az egyik legnagyobb hibát, amit színházi ember elkövethet. Lekéstünk. Későn jöttünk el hozzád. Legalább is, ami a földi létet illeti későn. Későn ahhoz, hogy még ebben a dimenzióban találkozhassunk.

A nyár végén beszélgettem a színház egykori táj-színpadmesterével arról, hogy feleséged meghalt, egyedül maradtál, meg kellene látogatni, amíg még lehet. Nem tettük meg, most már nem lehet. Egy másik volt munkatársaddal, régi barátoddal én közöltem telefonon a hírt, hogy meghaltál és, hogy mikor temetünk. A régi barát megdöbbenve mondta, hogy a minap beszélgették a feleségével, vajon mi lehet Gyurcsek Sanyival. És szinte mindannyian sorolhatnánk a hasonló történeteket. Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy az örökkévalóságban semmi sincs későn. Ez igaz, de visszahozhatatlan, újraélhetetlen, bepótolhatatlan pillanatok, helyzetek az örökkévalóságban is vannak. És mi bizony az utóbbi időkben ilyeneket szalasztottunk el veled.

Az évadnyitó társulati ülés előtt kaptuk a hírt a békéscsabai kórházból, hogy meghalt egy színész: Gyurcsek Sándor, és senki sem kereste, nincs családja, nincsenek rokonai. És ekkor lassan beindult, az egyébként mindig gyors színházi gépezet. Hogyne lennének rokonai, hogyne lenne családja? Hiszen Ő mindig a színházat, a közönséget tekintette a családjának. Mi vagyunk a családja, mi vagyunk a rokonai! Halottunk van. Nekünk kell elbúcsúznunk tőle, nekünk kell megadni neki a végtisztességet! Nekünk kell eltemetni.

És most itt állunk a Gyurcsek Sándor testét magába fogadó sír mellett. Itt állnak a volt kollégák, barátok, a színház jelenlegi művészei, dolgozói. Nem mindannyian persze, mert van, aki most is próbál, dolgozik, hiszen – tudod Sanyi bácsi – a színház az már csak ilyen.

Itt állunk, és mást nem tehetünk, mint megpróbáljuk felidézni Ki volt Gyurcsek Sándor színművész, aki néhány év kihagyással 1959-től 1997-ig játszott a Békés Megyei Jókai Színházban.

Kinek ki volt Gyurcsek Sándor? Nekem, aki gimnazista koromban láttam először a színpadon, Végh Antal Szép volt fiúk című darabjában, egy olyan karizmatikus színész volt, akire oda kell figyelni, ha nem nagy a szerepe, akkor is. Aztán, amikor már egy színpadon lehettem vele, ő volt az egyik olyan színész, akitől tanulni lehetett, és kellett. Sanyi bácsi nem tartott mesterség órákat, de ha megkérdeztük, mindig segített hogyan kell földobni, fönnhagyni, vagy lecsapni egy-egy poént. Persze nem csak komikusként volt jó, hanem komoly szerepeiben is, és komikusként is komoly volt, ezért volt igazi komikus. Legtöbbet úgy tanulhatott tőle az ember, ha csak nézte, hogyan játszik, hogyan próbál. Ha nézte, hogyan lesz Gyurcsek Sándorból a pesti értelmiségi család gyermekéből, az idősebb korában is jóvágású elegáns színészből igazi csugari parasztember.

Mikor ki volt Gyurcsek Sándor? Ő volt többek között Bernard Shaw Pigmalionjában Freddy, Katona József Bánk bánjában II. Endre, Nóti Károly Nyitott ablakjában Novotny közlegény, Gorkíj Éjjeli menedékhelyében Kosztiljov, Thenessee Williams Orfeusz alászáll című darabjában Jabe Torrance, a féltékeny férj. Gárdonyi Géza: Bor című színművében Pákozdi Mihály. A Szentivánéji álomban Orrondi, az egyik mesterember, Móricz Zsigmond Úri murijában az egyik csugari paraszt, A Cigányszerelem című operettben Hutula Vince cigányvajda, a Micimackóban Bagoly, Gábor Andor színdarabjában pedig a címszereplő: Dollárpapa.

Már említett volt kollégája, régi barátja a következőket írta róla:

„Visszaemlékezésként egy névhasonlóság jut eszembe, nemecsek – gyurcsek. Bár az életben oly gyakran írják kisbetűvel nevüket, de nem véletlen a hasonlat, mind a ketten NAGYOK voltak, csupa nagybetűvel! Nemecsek nagyságát híven őrzi Molnár Ferenc regénye, de miben volt nagy Gyurcsek Sándor? Emberségben, barátságban és színészként. Ő volt a nagy EPIZÓDISTA és a színpadi KISEMBER! Mind-mind csupa nagybetűvel. Megszámlálhatatlan szerepeiben megszámlálhatatlan kisembert formázott meg. Hol elesettet, hol megmosolyogtatót, hol megvetésre méltót, de mindig úgy, hogy erényeivel és hibáival együtt, mindig emberi volt az általa megformált figura. És amikor hosszabb vagy rövidebb szerepében a színpadon volt, mindig főszereplő volt, még ha csak egy kisidőre is. Az életben pedig BARÁT volt, ez is csupa nagybetűvel. Nem búcsúzni kell tőle, hiszen kitörölhetetlenül itt él emlékünkben, hanem olyan szeretettel gondolni rá, amilyen szeretettel élt közöttünk.”

Lekéstünk, és most, hogy rádöbbentünk: mi vagyunk a családja, a rokonai, és itt állunk a koporsója mellett, arra gondolunk, mi lett volna, ha életében többet foglalkoztunk volna vele, ha hűségesebbek lettünk volna hozzá, amilyen hűséges Ő volt a Jókai Színházhoz.. Mert Gyurcsek Sándort többször hívták játszani más vidék színházakhoz és a fővárosba is, de Ő haláláig hű maradt a békéscsabai, Békés megyei közönséghez.

Aztán ezév augusztus 24-én jött a hívás, aminek nem lehetett nemet mondani. Az égi társulatba hívták, ahol már az egész családja, két felesége is ott várta, így nem is tudott nemet mondani. Ott várták az egykori kollégák, barátok is, egy mára már egész komoly létszámú volt Jókais kompánia.

Ott várják a kapuban a portások: Etuka és Zsuzsika néni, várják az egykori nagy társulatszervező igazgatók: Daniss Győző, Miszlai István, a Csabára mindig vissza-vissza térő rendező: Sík Ferenc. Várja a szervezésen Bede Laci. Várják a színésztársak: első felesége: Cseresnyés Rózsa mellett Dévay Kamilla, Barcza Éva, Padur Teréz, Dénes Piroska, Körösztös István, Szerencsi Hugó, Gálfy László, Széplaky Endre, Kalapos László. Ott várja, a szabótárban Kecskeméti Feri bácsi, az öltözőjében Nemes Laci. Várja súgópéldánnyal a kezében Máthéné Zsóka és második felesége: Deák Ildikó. Várja az egykori színpadmester: Dani Tibor, a díszítők: Odrobinák Matyi bácsi, Maka Kálmán, Szabó Laci, Biga. És azok a nézők, akik a földi színházba már nem válthatnak bérletet.

Egész jó kis csapat. Nem féltelek Sanyi bácsi. Jó utat!

Isten veled!