Gózon Gyula Kamaraszínház
15 év egy magánszínház életében
Szabó Ágnest a Gózon Gyula Kamaraszínház alapítóját és egyben igazgatója nyilatkozott lapunknak az eddig eltelt időről és a jövőbeli tervekről.
– Egy magánszínház életében 15 év is olyan, mint a gyereknél, túl van a gyermekkor útkeresésén és igyekszik a felnőtt, jelen esetben a kőszínházi társadalom egyenértékű tagjává válni. Nem könnyű ma Magyarországon színházat csinálni. Ez kiváltképp igaz, ha magánszínházról van szó. A dolog szépsége épp a nehézségében rejlik. Nem kötnek szabályok, elvárások, olyan produkciókat mutatunk be és olyan emberek dolgoznak egy-egy produkción, akiket saját elhatározásból és értékrend alapján választ ki az ember.
– De hogyan is kezdődött mindez?
– Mennyi időd van? (nevet) Miskolcon kezdtem, ott „fertőződtem” meg a színházcsinálással, majd Budapesten a Katonába kerültem, közben részt vettem egy színház támogatási rendszer a ”Páholy” kidolgozásában és elindításában. Ez a 90’-es évek elején még új dolognak számított, nem hiszem, hogy ma el lehetne indítani.
Antigoné New Yorkban
– És a Gózon?
– Szerettem volna visszatérni az alkotáshoz, de ezzel együtt a saját utamat akartam járni. 1999. november 20-án volt az első bemutatónk, Árkosi Árpád rendezésében állítottuk színre a Máli nénit. Szereplők: Körtvélyessy Zsolt, Dóczy Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Molnár Piroska, Bregyán Péter, Csarnóy Zsuzsa, Kuna Károly, Feuer Yvett, Mucsi Sándor, Pásztor Edina. Azóta sok izgalmas és egyedi elképzelés valósult meg. 33 saját produkció és számos befogadott előadásunk volt.
– Melyik volt a legemlékezetesebb?
– Több is van, de ha választanom kellene, akkor a Kurázsi mama és gyermekei. Csiszár Imre első rendezése a Gózonban. Horváth Zsuzsa volt Kurázsi mama. Mind a mai napig elevenen él bennem a próbaidőszak. Vagy az Édes Anna, szintén Árkosi rendezés. Ősbemutatóink közül a legemlékezetesebbek: Thuróczy Katalin Cselédklozet, Janusz Glowatcki Antigoné New Yorkban (magyarországi ősbemutató), Pozsgai Zsolt Boldog bolondok (Szerelmes etűdök címmel játszottuk), William Blinn Hajnali mellúszás (Márton András fordításában); és az előző évadban Borbély Szilárd Akár Akárki című műve.
– Az évad felénél járunk, milyen bemutatók voltak eddig?
– Az első bemutatónk szeptemberben a gyerekeknek és nem utolsó sorban a gyermeklelkű felnőtteknek készült. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy színpadra vihessem Litvai Nelli feldolgozásában Collodi Pinokkióját. Czeizel Gábor személyében partnerre találtam, akinek ez már a nyolcadik rendezése nálunk. Hajdú László színművész alakítja Pinokkiót és Mucsi Sándor, Gepettot. Ő már az 1973-as kaposvári előadásban is játszott. Veréb Dia fantasztikus jelmezei mindannyiunk szívét megdobogtatták. Igazi mesevilágot álmodott nekünk.
Az idei első felnőtt bemutatónk pedig a Kakuk Marci. Fige Attilának, aki tavaly végzett a Színművészetin bábrendező szakon, ez az első nagyszínpadi, felnőtteknek szóló rendezése. Sokan kérdezték, hogy biztos vagyok-e abban, hogy ekkora darabot bízok rá, de úgy gondolom, hogy merésznek kell lenni és esélyt kell adni a fiataloknak, hogy megmutathassák mit is tudnak. Így a főpróba hét kezdetén úgy tűnik, az idő engem igazol, fantasztikus Kakuk Marcink lesz. Erről mindenki meggyőződhet a saját szemével a december 14-i bemutatón. Illetve azon már nem, mert már most teltházunk van. (nevet).
Kakukk Marci
– És a szereplők?
– Kakuk Marci: Hajdú László, Csuriné, vén boszorka: Horváth Zsuzsa, Csuri Linka: Tarpai Viktória, Pattanó Rozi: Takács-Kiss Zsuzsanna, Méltósága: Borbás Gabi, Méltóságos: Harsányi Gábor, Tömpe Ambró: Ivaskovics Viktor, Kaci, a fia: Pintér Gábor, Bojnyik, Rozi vadházastársa: Nyári Oszkár, Sustik, öreg naplopó: Mucsi Sándor, Uccu Jóska/Közrendőr: Pintér Gábor, Gizus: Németh Orsolya. A szereplők legtöbbje dolgozott már nálunk, de az alkotók közül Paráda Zsolt díszlettervező és Nyitrai László, aki a zenei világot álmodta meg, most „debütált”. Itt tartunk most, de olyan sok elképzelés, ötlet motoszkál még bennem, hogy a következő 15 évadra is elég lesz!
J. M.
Fotók: Gózon Gyula Kamarszínház