Gizella városában énekel „István, a király”

 

Gizella városában, Veszprémben lép színpadra István, a király legendás énekhangja és megformálója Varga Miklós. A népszerű előadó a Petőfi Színházban az Anna Karenina című musical-operában Levin szerepét játssza. Az előadás nyári előbemutatója június 10-én volt, az őszi premiert szeptember 24-én tartják. Ehhez kapcsolódva ültünk le beszélgetni többek között arról, hogy nem unja-e még az Európa című dalt, miért nem megy el tévéműsorokba vacsorázni, és kell-e politizálnia egy előadóművésznek.

 

– Csak annyit, amíg meggyőződtem arról, hogy egy remekműről van szó. Nem ismertem a darabot, viszont a szerzők garanciát jelentettek arra, hogy gyönyörű dallamokról van szó, s elfogadjam Oberfrank Pál meghívását Veszprémbe. Beszéltem Madách Színházas kollégákkal is, akik bíztattak, hogy milyen nagyszerű, hálás szerepet is kaptam, s vállaljam el nyugodtan. Amikor mondtam Szerednyey Béla rendezőnek, hogy Levin fiatalabb ember, mint én, ő meggyőzött arról, hogy ez a szerep nincs időhöz kötve. Levin bölcs, kortalan, tiszta lelkű ember, aki a mű szimbolikus mondanivalóját testesíti meg. Ami viszont újdonság nekem ebben a munkában, hogy először a pályafutásom során a színpadon táncra kell perdülnöm, s ez új dimenziókat és kihívásokat nyitott meg számomra abból a szempontból, hogy nem vagyok egy táncos alkat.

 

 

 

– Sok időm nem volt eddig sétálni a városban, de a Varga Miklós és a Band együttesünk legelső koncértjét itt tartottuk. Ráadásul először játszom Veszprémben a színházban, s kétségkívül van abban valami történelmi misztikus erő, hogy Gizella városában lehetek. Persze nem István királyként, hanem Varga Miklósként.

 

 

– Egyáltalán nem teher, s ez egy olyan szerep az életemben, ami mindig elkísér, hálás vagyok ezért. Igaz, a Társulat szervezői néhány éve megtiltották, hogy színpadon István lehessek, mert szerintük öreg vagyok már ehhez, s jöjjenek a fiatalok, de a koncerteken éneklem a rockopera dalait. Ez a mű kultikussá vált, s fellépéseken, az életben úgy vettem észre, az emberek szemében én vagyok István, a király.

 

 

– Több oka is van ennek. Akkor ez a mű volt az első igazi magyar rockopera, próbálkozások előtte ugyan voltak, különböző előadások is születtek, de a műfajt igazából az István, a király alapozta meg. Az István, a király nemcsak kulturálisan, hanem társadalompolitikailag is áttörés volt, amely felszabadította az emberekben az egészséges nemzettudatot, amit elfojtottak az azt megelőző negyven évben. Erre az érzületre pedig minden népnek szüksége van. Hiszen, ha nem tudjuk, hogy honnan jöttünk s mivé leszünk, akkor előbb-utóbb eltűnhetünk a térképről. Néhány újságíró kritizálta akkor az előadást, hogy mit keresett benne a trikolor, hiszen az nem volt István korában, de az emberek megértették annak üzenetét, az egész előadással együtt. Ez hatott akkor elementáris és forradalmi erővel.