Ganxsta gonosz kalózként debütál a színpadon

Ismerjük szókimondó rapperként, dobosként, láttuk már tévéműsorokban és a filmvásznon, színházi előadásban azonban idáig még nem szerepelt Ganxsta Zolee. A kecskeméti Katona József Színház és a fővárosi Thália Színház közös produkciójában most a világot jelentő deszkákon is kipróbálhatja magát. A Popeye címet viselő gyermekelőadás kulisszatitkaiba a rapper avatott be bennünket.

– Popeye mindannyiunk által ismert történetét Darvasi László író szőtte tovább, a dallamokat Pierrot szerezte, téged pedig a dalszövegek megírására kértek fel ehhez a gyermekdarabhoz. Mi volt előbb készen, a zene vagy a szöveg?

– Most úgy dolgoztunk, hogy Pierrot kész dallamaihoz írtam meg a szöveget. A téma adott volt, a többit rám bízták. Nagyon rövid idő, mindössze négy-öt hét állt rendelkezésemre, hogy a tizenegy dallal elkészüljek. A kalózok dalai, és az általam játszott figura, Blútó nótái könnyebben mentek, míg a Világtündér érzéseibe érthetően kicsit nehezebben tudtam beleképzelni magam… Pierrot-val egyébként az első Kartel lemez megjelenése, azaz már 1995 óta együtt dolgozunk, és nem csak szakmai, hanem baráti is a kapcsolatunk, így ebben a produkcióban is jól tudtunk együttműködni. Abba, hogy milyen zenét ír, nem szóltam bele, csak annyit kértem, hogy az ír kocsmák hangulatát idézze. Ezzel az ötlettel ő is egyetértett.

– Egyébként mennyi ideig dolgozol a dalszövegeiden, ha zenekarodnak, a Kartelnek készíted őket?

– Ha van ihlet, akkor akár három perc alatt is megszületik a dal, ha nincs, akkor van úgy, hogy egy évig sem. Szerencsére a Popeye-jel időben elkészültünk.

– Van kedvenced a dalok közül?

– Természetesen Blútó, az általam megformált kalózkapitány dalait szeretem a legjobban: azt, amikor a kalózcsapatával elfoglalják a hajót, és az esküvői nótát, amit a „viking-Kusturica” jelzővel tudnék leginkább jellemezni.

– A dalszövegírásban már nagy rutinod van, és színészi feladatokat is bíztak már rád, de színházi színpadon most először játszol majd. A próbák javában tartanak. Új kihívást jelent ez számodra?

– Mindenképpen, hiszen teljesen más volt filmen játszani, mint itt a színpadon. Nagyon tetszik, remélem, hogy megfelelek az elvárásoknak. Mint eddig minden ilyen felkérésnél, most is negatív figurát alakítok Blútó kapitány személyében, ennek én kifejezetten örülök. Ebbe a szerepkörbe én skatulyáztam be magamat, és nem is akarok tőle megválni. Ezekkel a szerepekkel tudok azonosulni, ezekben érzem jól magam. A szövegtanulással nincs gondom: adottság, hogy amit egyszer elolvasok, azt tudom. Ami szokatlan, az a mozgás. A szöveget és a dalokat kívülről fújom, ha álmomból felébresztenek, akkor is, de arra még figyelnem kell, hogy eközben mikor hova megyek, milyen mozdulatokat teszek, és hogy mindez ráadásul még természetes is legyen.

– Milyen karakternek játszod Blútót?

– Tulajdonképpen magamból építkezem, csak még nagyobb arc, még erőszakosabb, mint én vagyok. Egy sutyerák, aki sokat akar, de úgy jár, mint a szarka. Felnagyítva kell megmutatni ezeket a negatív tulajdonságait. A darabban végül természetesen Popeye győzedelmeskedik, visszakapja a spenótot és Oliviát Blútótól, akinek – bár nem sok kedve van hozzá – ott marad a Világtündér… Így járt.

– Popeye meséjére emlékeztél gyermekkorodból?

– Persze, láttam a rajzfilmeket. Az alapok megvoltak: tudjuk, hogy Popeye matróz, aki a spenóttól lesz erős. Olívia is szerepelt ezekben a mesefilmekben és Bútó is, bár ő az eredetiben nem kalózként tűnt fel.

– A hároméves kislányod is ismeri ez a mesét?

– Nem, de a mi előadásunk zenéjét már hallotta, és nagyon szereti, mindig kéri, hogy a Pierrot tegyem be a lejátszóba. Várja már az előadást.

– Szeretnéd, hogy a színházi pályafutásod kiteljesedjen?

– Miért ne? Nem tartom magam színésznek, nehogy valaki azt higgye! Tudom, hogy ezt a szakmát tanulni kell, én pedig soha sem tanultam. De nagyon tetszik, hogy ilyen feladatot kaptam, és ha bárki másnak ehhez hasonló ötlete támad, hogy egy színházi szereppel megbombáz, azt nagyon szívesen veszem!

Bera Linda