Fütyülünk a nőkre az idén!

A fenti sort Kertész Marcella és Barabás Botond énekli az Én és a kisöcsém előadásában, a szolnoki Szigligeti Színház nagyszínpadán. Reméljük, a fenti gondolat nem, de a sikeres előadás követőkre talál Szolnokon! Ráadásul Marcella nadrágot és nadrágtartót is húz magára, ezzel mindent a feje tetejére állítva…

Kertész Marcella (Kató)

„Ez nekem szerepálmom volt! Nagyon sok női szerep után ez is egy nagyon jó női szerep, ráadásul a szerző nadrágszerepbe bújtatja a lányt. „Für alle Fälle”. A nők azért tudják, mitől döglik a légy. El is mondja a lány: „most olyasmit kell tennem, amit nadrágban nem lehet, csak egy női, kivágott ruhában!” És persze bele is szeret rögtön a fiatalember. Nagyon élvezem a férfi részét a szerepnek. Akkor bújhatok ki a bőrömből. A fiúk frocliznak is. Meg segítenek is, hogy lehet az ember fiús. Jó szórakozás lesz mindenkinek.”

 

Barabás Botond (Andersen):

„Én vagyok az „Én” az Én és a kisöcsémben. El kell fogadnom ebben az előadásban azt a feladatot, hogy a háttérbe kell vonulnom, hogy a „kisöcsém” eljátszhassa az előadást, és nekem alá kell rakni az egészet. Minden körülmények között alájátszani a Vadász Frigyest játszó Katónak, aki a Kertész Marcella. Nekem azt kell eljátszanom, hogy ő fiú. Imádom.”

Ifj. Jászai László - Vízkereszt, vagy amit akartok

Ifj. Jászai László – Vízkereszt, vagy amit akartok

 

 

Ifj. Jászai László (Kelemen)

„Engem a tánc meg az ének most nem érint. De a figura kellemes, kedves feladat. Amolyan Csortos Gyulás, joviális ember. Tápszergyáros. Aki persze érdekember is, hiszen egy dán milliomosban látja a megmentőjét. És a lányát is hozzá akarja adni. Aztán kiderül, hogy az a csirkefogó, akitől a lányát félti, éppen a dán milliomos. Már régen használtam az ideillő színészi kellékeket. Sokat játszottam drámát, örül az ember, ha könnyebbet játszhat. Ez most felüdülés, lehet lubickolni.” 

Molnár László - Az üvegcipő 

Molnár László – Az üvegcipő

 

Molnár László (a rendező):

„Itt a szórakoztatás a feladat, nincs mese. A nézőnek mulatnia kell, minél jobban kell éreznie magát. Ez az első zenés rendezésem, bár mindig használok zenét a rendezéseimben. Marcellát már rendeztem az Apa csak egy van című komédiában. Remek lesz. Ismeri a zenés műfaj minden csínját-bínját. Túl sok mindent nem is kell neki mondani, mert magától hozza.”

(-is jó-)