Frizuraváltás

Honnan ez a szépséges új színészlány, hogy eddig nem ismertem – kérdeztem szemrehányón magamtól, amikor a Csokonai Színházhoz szerződve megpillantottam az évadnyitón, két sorral előttem. Ács Ibolya, tudtam meg, és nem színészlány, hanem fodrász, de annak sem éppen új: tavaly lett ötéves törzsgárdatag. Azóta harminc évet még hozzádolgozott.

– Én 1982-ben érkeztem, Te 1974- ben. Versengtek-e akkor a végzős fodrászlányok azért, hogy színháznál helyezkedhessenek el?

– Egyáltalán nem. A hely ugyan tetszett volna sokaknak, csakhogy hatnapos munkahétben, reggeltől estig dolgoztunk. Karácsonykor és szilveszterkor is tartottunk előadásokat. Ez nem a fiatalok álma: egy-két hétre idejöttek, aztán továbbálltak. Én itt ragadtam. Hamar felismertem, hogy ez teljesen más szakma, semmi köze a kinti fodrászathoz. Izgalmas/mozgalmas műhely volt, paróka és smink nélkül akkor szinte nem lehetett színpadra lépni. Most, némely darabokban, mintha a piacra mennének a színészek, olyan civil a küllemük. Az ügynök halálában már Mensáros László is saját hajjal dolgozott, amit csak igazítani kell, legfeljebb olykor szárítani. Tudom pedig, a legendás debreceni maszkmester, Zakar István idején ő sem félt attól, hogy az arca karakterét átformálják. A Csokonai Színház egyébként mindmáig őrzi a színházi fodrászat hagyományait: a bajusz, szakáll, oldalszakáll, paróka, póthaj helyben készül. Zakar iskoláját Fazekasné (akkor Sidáné) Nagy Ibolya folytatta, én tőle tanultam.

– A fodrásznak van beleszólása abba, hogy milyen legyen az arca a színésznek?

– A színészt mi ismerjük jobban, és fontos nekünk is, hogy ő a magáénak érezze a haját. Olykor a színész mellé állunk, a tervező ellenében. Meghallgatják a véleményünket, s ez talán jelent egy kis plusz motivációt a mindennapokban.

– Harmincöt évet egy munkahelyen töltöttél; gondolom, innen készülsz nyugdíjba?

– Készül a csuda! Három éve rövidebb frizurára váltottam. Gondoltam, hatvan fele nem igazán állna jól a derékig érő haj. Régebben egyébként hívtak az Operaházba, Kecskemétre és Egerbe. Nekem itt színes a világ.

– efegy –