Egész évben rohanunk a teendőink után, felgyorsult világunkban képtelenek vagyunk utolérni magunkat. Nincs időnk megpihenni, nem foglalkozunk eleget sem magunkkal, sem a szeretteinkkel. Hajtunk a boldogulásért, halmozzuk az anyagi javakat, a szeretetet pedig sok esetben ajándékokban mérjük. Embertársainkat a ruházatuk, a házuk és az autójuk alapján ítéljük meg és rangsoroljuk. A külcsíny fontosabb lett, mint a belbecs. Idegenek számára kicicomázott buborékban élünk, lájkokra vadászva. Üres próbabákként feszítünk a közösségi média kirakatában. Néha feltesszük magunknak a kérdést: „Boldog vagyok?” Majd gyorsan elhessegetjük az időről időre feltörő ürességet és magányt pár márkás ruhával, és teljesen haszontalan holmival. Vajon jól van ez így? Tényleg így kellene élnünk? Valóban csak a jómódú és sikeres emberek érnek valamit? Csak az lehet gazdag, akinek sok pénz van a bankszámláján vagy létezik egy másfajta, lelki síkon létező gazdagság? Erre keresi a választ Fekete Péter Jászai Mari-díjas rendező, a Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsorában. Az összművészeti darab fricskát mutat a fogyasztói társadalomnak a cirkusz-, a zene- és a színházművészet sokszínű eszköztárával. Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül? című novelláját alapul véve nemcsak segít ráhangolódni a legszentebb családi ünnepre, hanem segít visszatérni önmagunkhoz. Azokhoz az értékekhez, amik emberré, sőt boldog emberré tesznek minket.
Szekáry Zsuzsanna
Önnek ajánljuk
