Forró indítás Tusványoson

1. nap

Az első nap a levegő szinte szó szerint izzott a Magyar Teátrum Sátrában. Habár a szokatlan forróság rendíthetetlen délibábként lengte körül a sátor területét, mind a gyerekek, mind a felnőttek megtalálták azt a programpontot, melyért érdemes volt dacolni a természet állította körülményekkel. Ezt bizonyítja, hogy a homlokon gyöngyöző kis cseppecskék, nem csupán a meleg miatt tömörültek a figyelemtől megfeszült, vagy nevetéstől barázdált vonalakban. A tekinteteket követve az érdeklődés tükröződött minden arcon.

Július 22 és 25. között a tusnádfürdői rendezvényen a Magyar Teátrumi Társaság immár ötödik éve képviseli változatos programokkal a magyar színjátszó életet. Az első nap margójára tűzhetők, olyan események, mint a Teátrumi Mocorgó Játszóház, ahol nemcsak a kisgyerekek, de a nagyobbak is önfeledt szórakozásra leltek. A sort a Magyar Teátrum beszélgetés folytatta, ahol Deutsch Tamás  és Maleczki József a kultúra és az internet egymást alakító sorsát boncolgatták. Délután a körszínpadra lépett Pregitzer Fruzsina színművésznő, aki az „Uram, nem látta Magyarországot” című irodalmi összeállításában osztott meg gondolatokat a hazáról. Majd őt követte Dósa Mátyás csapata, a Szolnoki Szigligeti Színházból egy fergeteges Made in Hungária műsorral. A Hotel Menthol, a Csókkirály, a Multimilliomos jazzdobos és még számos örök sláger csendült fel. A hármas gömbsátorban azonban a hőség után is volt élet, hiszen a Beatrice nagyszínpadi koncertjét követve, éjfélkor Vidnyánszky Attila A szarvassá változott fiú című filmjét vetítették.

Ha az egész nap alatt elhangzott szavak töredékeiből építeném fel az összegzést, valahogy így hangzana: felgyorsult világunkban a nyelv értékszempont függő, ezért nyelvhasználóként alakíthatjuk kultúránk generációs változásait, melyben a színháznak nélkülözhetetlen és örök szerepe van. Ez megerősít, és arra gondolok, hogy bár „olyan messze van tőlem a föld, mégis azt érzem, hogy magyar vagyok”.

Szerző: Bereczki Ágota