Fodor Zsóka magának talált szerepet

Fodor Zsóka örök visszatérő Békéscsabára. A 70-es években kis megszakítással hét évig volt tagja a Jókai színháznak, majd meglepő szerepkörben, operett primadonnaként tért vissza 2010-ben, a következő évadban pedig drámai hősnőként. Most saját magának keresett darabot, hogy újra színpadra állhasson Csabán.

– Egy évad kihagyás után hogyan emlékszik vissza a Csárdáskirálynőre és Az öreg hölgy látogatására?
– A Csárdáskirálynő életem egyik legnagyobb élménye volt, nagyon hálás vagyok Fekete Péternek, hogy bemutatta velem a darabot. Kiderült, úgy is el lehet játszani egy primadonna szerepet, ha valaki nem tud énekelni, ám nagyon jó színésznő. Nekem nincs nagyon énekhangom, bevallom, viszont Cecília szerepe annyira izgalmas, hogy mindenképpen el szerettem volna játszani. Kevesen látják ezt – mindenki csak a Hajmási Péter című dalra emlékszik a szerepből. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen az operett irodalomban, aki nem elénekelte, hanem elmulattam ezt az emblematikus dalt. Ez a nő harminc éve férjhez ment, azóta nem énekelt, a rendezővel mi úgy értelmeztük, talán már nincs is énekhangja. Ám régi virtusa megmaradt, én ezt hoztam is a színpadon, táncoltam rendesen. Ezt a közönség nagyon értékelte.

– Ha jól tudjuk, Seregi Zoltán a Jókai színház igazgatóhelyettesének csábítására érkezett vissza Békéscsabára.
– Zolit az édesapján keresztül ismerem. Amikor Szegeden voltam tásulati tag, sokat beszélgettünk a színészklubban. Seregi László rendezett is engem a Makrancos hölgy című darabban, amikor fiatal és szép voltam. Áts Gyula volt Petrucchio. Én eredetileg a második szereposztás lettem volna, ám annyira jól sikerült, hogy végül nem hívták a pesti kolleganőmet. Zoli a több évtizedes ismeretségünk apropóján hívott Békéscsabára a Csárdáskirálynőbe. A nagy siker után Fekete Péter megkérdezte: mit szeretnék játszani a következő évadban. Mondtam: olyat, ami nem hasonlít se Magdi anyusra, se Cecíliára. Ez Dürrenmadtól Az öreg hölgy látogatása volt, amit 22-szer eljátszottam, szintén remek fogadtatás közepette. Aztán addig keresett nekem a színház szerepet, hogy végül én vittem egy darabot, a Zserbótangót.
– Milyen színésznőként színésznőt játszani a színpadon?
– Nem tudom, soha nem volt még rá lehetőségem. Régi vágyam volt, ezért buzdítottam Kulcsár Lajos barátomat, írjon ebből az ötletből egy darabot. Medgyesi Máriával mindketten nagyon várjuk a novemberi premiert.
– A darab olvasópróbáján megismerhettük az első jelenetet. A két nyugdíjas színésznő éles nyelvvel csipkedi egymást.
– Így vislelkednek a színésznők. A történet szerint nem azért kerülünk egy lakásba, mert annyira szeretjük egymást, hanem a kényszer sodor bennünket össze. A darab végére, miután elmesélték egymásnak az egész életüket, persze szívszorítóan megszeretjük egymást.

Csicsely Zoltán