Figaro, a talpra állás mestere
Valló Péter újból Veszprémben rendez
– Nem tudok segrepacsis vígjátékot rendezni, alkalmatlan vagyok ilyen feladatokra, arra viszont törekszem, hogy az előadáson sokat nevessenek a nézők, hiszen ez egy elementálisan mulatságos történet. Mintát mutat nekünk arról, hogy soha nem szabad feladni és a pofonok után is talpra lehet és kell állni. Szerintem, egy komédia akkor jó, ha az ábrázolt konfliktusait halálosan komolyan vesszük. A nézeteltéréseink, problémáink az életben sem viccesek, és azokat csak a kívülállók tartják olykor kacagtatónak – mondta Valló Péter, aki Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága című darabját rendezte a Veszprémi Petőfi Színházban. A bemutató április 1-jén (pénteken) este hét órakor volt a nagyszínpadon.
Valló Péter Kossuth- és Jászai-díjas Érdemes művész három éven belül harmadszor rendez a Veszprémi Petőfi Színházban.
– Nagy és igazi remekmű a Figaro. Az előadás létrehozásakor az adott számunkra kihívást, hogy képesek vagyunk-e elemezni, bemutatni a komédián belül az emberi sorsokat, jellemeket, lelki és érzelmi utakat. Sikerül-e ábrázolni maradéktalanul a mű konfliktus rendszerét, amely nem mentes a boldogság kereséstől, a szerelemtől, az állam és az egyén feszült viszonyától, mindeközben olcsóságok nélkül kell megőriznünk a vígjátéki elemeket, a szituációk humoros erejét. Figaro önállóan gondolkodó, személyes szabadságát őrző, sokat próbált férfi, aki szeretne megállapodni, révbe érni. Ez abban az időben és ma sem könnyű, tehát ebből a szempontból a világ nem változott. Eközben persze több akadályt kell leküzdenie, kap pár pofont, ám mindig felkel a padlóról. Ez a mű azért is aktuális, mert a mai társadalomban is általános jelenségként figyelhető meg, hogy egyre erősebb az emberekben a magánéletbe, a szűk családi körbe fordulás, a gondokat, konfliktusokat ezen a körön belül próbálják megoldani, és nem bíznak a közösségi erőben, annak problémamegoldó képességében – hangsúlyozta Valló Péter, aki mindig azt vallja, hogy egy előadás sikere nyolcvan százalékban a szereposztáson múlik. Ezért is választotta főszereplőnek Kőrösi Csabát, a veszprémi színház népszerű színészét. Reményei szerint emblematikussá válik Figaro szerepe az ő megformálásban.
Pindroch Csabát Almaviva gróf eljátszására kérte fel. A rendező szerint ez a szerep nagyon jól áll a színésznek, s bízik abban, hogy a játékával meg tudja nyerni magának a közönséget. Természetesen a veszprémi Valló Péter rendezésekből nem hiányozhat Dobra Mária sem, aki a Petőfi Színházban szép lassan Valló tanítvánnyá válik, csakúgy, mint a teátrum többi színésze is.
– Nagyon szeretem Veszprémet, itt kezdtem el rendezni a pályám elején, és így az utam vége felé jó ide visszatérni, akár egy keretes történetben. Ismerem a társulatot, sok barátom van a színházban. Nagyon örülök annak, hogy nem csak a rendezői munkámra van igény, hanem arra is, hogy átadjam mindazt, amit az elmúlt évtizedek alatt felhalmoztam, megtapasztaltam ezen a pályán. Bujtor István után Oberfrank Pál is számít arra, hogy a szakmai feladatok teljesítése mellett pedagógia munkával is hozzá tudok járulni a társulatépítéshez. Szerintem, a színház jó úton jár, sokat fejlődött a társulat az elmúlt három évben és a közönség ezzel csak nyer. Érzem azt, hogy elfogadtak, kikérik a véleményem szakmai ügyekben, sokan a folyosón “tanár úrnak” szólítanak, ami megtisztelő és jó érzés. Veszprémbe mindig szívesen jövök dolgozni, számítanak rám, és miként mondjam azt, hogy ne tűnjek elbizakodottnak: engem itt szeretnek.
Varga Róbert
FOTÓ: Melczer Zsolt