Félreértés Sopronban

Camus: Félreértés című darabja, a XX. századi egzisztencialista dráma egyik alapműve, amit április 9-én mutattak be a Soproni Petőfi Színház Kamaraszínházában. Májusban is megtekinthetik még a nézők ezt a nem könnyű drámát, aminek első címe „Száműzetés” volt, mivel 1943-ban, megírásának idején, az Algériából származó Camus a dél-franciaországi hegyek között rejtőzködött, mint egy száműzött.

 

A bibliai tékozló fiú hazatérését dolgozta fel a művében. A darabban azonban minden fordítva történik. A húsz éve eltűnt fiú (James) meggazdagodva tér haza feleségével (Maria), hogy segítsen családján, lánytestvérén (Martha) és édesanyján. A két nő panziót működtet, ahol a gazdag vendégeket teszik el láb alól. James nem fedi fel időben kilétét, és a két nő őt is meggyilkolja. Ez a félreértés vezet a tragikus végkifejlethez. Bencze Ilonával telefonon beszéltem késő este. Ő alakítja Marthat.

– Az előadást három és fél hét alatt próbáltuk be úgy, hogy az édesanyámat játszó Pásztor Erzsinek, a testvéremet játszó Bregyán Péternek, a sógornőmet játszó Topolcsányi Laurának és az öreg szolgát alakító Zsolnay Andrásnak folyamatosan előadásaik voltak, ahogyan nekem is. Így a rendezőasszisztens, Simon Andrea, nehezen tudta összeegyeztetni a szereplőket. Ugyanakkor meg kellett küzdenünk a karakterek bonyolult belső világával és Camus szokatlan szófordulataival és összetett mondataival. Szóval a szöveggel, amit nem volt egyszerű megtanulni. Ez az a típusú darab, aminek szövegét akkor is tudni kell, ha álmunkból keltenek fel. Csakhogy a dialógokon, vagy monológon kívül azt is be kellett próbálni, hogyan játsszuk végig a megfelelő intenzitással. Azt az erőt és feszültséget megtartani, ami nélkül szintén nincs jó előadás.

– Ez a darab krimi vagy dráma?

– Mindkettő, ám a drámán van a hangsúly. Az én figurám, Martha, elég szomorú múltra tekint vissza. Kimaradt az életéből a szerelem, soha, semmi érdekes nem történt vele, még arra sem emlékszik, hogy az édesanyja mikor puszilta meg utoljára. Egyetlen álma, hogy eljusson egy napsütötte tengerpartra ebből a sivár, érzelemmentes környezetből.  Az „édesanyámnak” is vannak vágyai, amit csak pénzzel lehet elérni. Ezért ölik meg a tehetősebb vendégeket, akik náluk vesznek ki szobát. A tőlük elvett pénzből szeretnék megteremteni azt az egzisztenciát, amivel már valóra válthatják álmaikat. A gyilkosságok nem véresek. A teába altatót tesznek, majd a folyóba dobják áldozataikat. De nem a tett a lényeg, hanem a motiváció.

– Csiszár Imrével, a darab rendezőjével, dolgoztál már azelőtt?

– Nem. Ez volt az első közös munkánk. Nagyon jó volt együtt dolgozni vele, felkészült volt, és tudta, mit akar. Könyörtelenül kihozta belőlünk a legjobbat. Amikor pedig nem volt próba, a kérésemre ő is és az asszisztense is bejött velem külön próbálni, mert úgy éreztem, segítség kell ennek a drámai szerepnek a tökéletesítéséhez. Ha fanatikus vagyok, ő még inkább. Hiszen az a cél, hogy a legjobban, legszínvonalasabban tolmácsoljuk Camus: Félreértés című drámáját. Két előadásban a darab rendezője, Csiszár Imre fogja játszani az öreg szolga szerepét, mert Zsolnay Andrást épp akkor az „Esőcsináló” című darabban láthatja a közönség a soproni színházban. Azért Csiszár játssza az öreg szolga néma szerepét, mert ebbe az előadásba képtelenség „beugrani”. A rendező koncepciójában ez a szolga az „Isten”, aki mindig jelen van a legfontosabb jeleneteknél, hangsúlyozva a jót és a rosszat, a helyest és a helytelent. Nagyon nehéz szerep, amit Zsolnay András kiválóan alakít. Tudom, hogy ennek a figurának az eljátszására egy ember képes még, és az Csiszár Imre.

Camus-t az egzisztencializmus egyik vezéralakjának tartották ezért 1944-ben, a felszabadulás után, a bemutatót Párizsban szintén nagy várakozás előzte meg, akár most Sopronban. A „Félreértés” szerzője kiállt az ’56-os magyar forradalom mellett. 1957-ben Nobel-díjat kapott.1960-ban autóbaleset áldozata lett.

Szaan