„Ezt a díjat kicsit a véletlennek is köszönhetem”

Interjú Méhes Csabával, a 7. Comidiada fesztivál győztesével

A rangos nemzetközi zsűri egyhangúan Méhes Csaba előadóművésznek ítélte a Grand Prix díjat a világ egyik legjelentősebb, bohócokat bemutató cirkuszművészeti fesztiválján, az odesszai 7. Comediada Nemzetközi Bohóc- és Pantomim Fesztiválon.

— Hogy kerültél az odesszai 7. Comediada Nemzetközi Bohóc- és Pantomim Fesztiválra, ahol a zsűri egyöntetű szavazata alapján nagydíjat kaptál?

— Fekete Péterrel, a cirkuszművészet megújításáért felelős miniszteri biztossal már egy ideje gondolkodunk egy bohócképzés létrehozásán, amire már régóta szükség van. A bohóc a cirkusz egy nagyon fontos, kulcsfontosságú figurája. Nem csak én látom úgy, hogy manapság nagyon nehéz jó bohócot találni, sok helyről hallom ezt, ez az egész cirkuszi és varieté szakmában jelenlévő probléma. Valahogy nincs az rendjén, hogy a gyerekek félnek a bohóctól.

Péterrel arról kezdtünk el beszélgetni, hogy valamit tennünk kell, és ha új cirkuszközpontot akarunk létrehozni, akkor be kell indítani a bohócképzést is, valamint újra kell gondolni az egész artistaképzést is. Péter kapott egy meghívást Odesszába a Comediada Fesztiválra, hogy szeretettel látják, mint cirkuszigazgatót és zsűritagot. Felajánlotta, hogy menjek ki vele, nézzük meg, hogy kint hogy működik Odesszában ez a dolog, gyűjtsünk tapasztalatokat. Nagyon megörültem, mert ez mindkettőnk számára nagyon fontos dolog. Greifenstein János, a Piros Orr Bohócdoktorok magyarországi atyja is elkísért minket a bohócok városába. Mivel a fesztivál produkciókat is keresett, elküldtem a jelentkezésemet, és nagy örömömre bevettek a műsorba. Akkor még nem is tudtam, hogy ez egyben verseny is. Tehát ezt a díjat kicsit a véletlennek is köszönhetem.

— Ez egy négy napos, rangos fesztivál, ahová a világ minden tájáról érkeznek művészek. Milyen élményeket, tapasztalatokat szereztél?

— Hatalmas élmény volt, indulás előtt nem is gondoltam volna, hogy ennyi csodálatos élményben lesz részem, elutazáskor leginkább a tapasztalatszerzés vezérelt. Olyan komikusokkal és bohócokkal találkoztunk, hogy leesett az állunk. Az ukrán és az orosz cirkuszi képzés iszonyú magas szinten áll, nagyon magasak a követelmények, nagyon értenek a művészetükhöz. Nem véletlen, hogy az ukrán és az orosz bohócok messze földön híresek. Ennek a népnek olyan lelkülete van, amit nem lehet utánozni, nem lehet máshol megtalálni. A produkcióiknak van mondanivalója, ami szintén nagyon fontos, és kellő alázattal rendelkeznek, hogy a szakma minden ágát megtanulják. Olyan figurákkal találkoztunk, akikkel az ismeretség örök életemre meghatározó.

Már többször találkoztam pályám során a Maski nevű társulattal, közös fellépésünk is volt, ezért nagy örömmel töltött el, amikor megtudtam, hogy ők szervezik a fesztivált, és még emlékeznek rám. Ők a pantomimesek és a színházi bohócok között foglalnak helyet, elképesztő technikával, humorral és saját ízzel dolgoznak a színpadon. Van egy színházuk Odesszában, egy régi művelődési ház, a Maski Show Színház, ahol ők szervezik évente ezt a fesztivált elképesztő energiával, kedvvel és lelkesedéssel, szinte nulla pénzből. Akik erre a fesztiválra jönnek fellépni, nem kapnak sem gázsit, sem útiköltséget, csak a helyszínen szállást és ellátást. Olyan hangulat van attól, hogy mindenki önként és dalolva jön Odesszába, a bohócok otthonába, hogy minden évben újra és újra jelentkeznek, hogy jönni akarnak. Ez egy hatalmas bohócünnep nagy megnyitóval, tizennégy tagú lelkes, prominens szakmai zsűrivel a világ minden tájáról, akik szintén úgy vesznek részt a fesztiválon, hogy ez egy ünnep és örülnek neki, hogy ott lehetnek. Minden nap volt minimum egy előadás, ami fárasztó volt ugyan, de bármennyit szívesen megcsináltam volna. Gálaműsorokon dőlt el, hogy kik kapnak díjat, a díjak átadása után pedig a díjazottak léptek fel. Április elsején, a bolondok napján népes felvonulást tartanak, amire minden évben hatalmas tömeg gyűlik össze Odesszában. Karneváli hangulat van, mindenki beöltözik bohócnak, vicces, infantilis figurának, valamint járműveket alakítanak át az eseményhez méltó módon. A tömeg vidám, éljenez és tapsol, mindenki nagyon jó kedvű. Szabadtéri színpadok is fel vannak állítva, ahol naphosszat különböző programokat láthat a közönség.

 

A bohócok számára ez egy nagyon fontos szakmai találkozó. Voltak olyan „előadások” is, amikor az ottani bohócdoktorok munkájába lehetett betekintést nyerni egy kórházban, valamint hátrányos helyzetű gyermekeknek csináltak előadásokat a rendezvény keretein belül. A négy nap alatt nem sokat pihentünk, egyik helyről mentünk a másikra, sok emberrel megismerkedtünk, akikkel nagyon jó kapcsolatokat alakítottunk ki. Emberileg és szakmailag is hatalmas élmény volt. Nagyszerű volt ennyire elképesztően nyíltszívű emberektől tanulni.

Szekáry Zsuzsanna