Bocsárdi László, Jászai Mari-díjas rendező, 1958-ban született Marosvásárhelyen. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió alapító-vezetője, majd művészeti vezetője volt. 1995-ben a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen szerzett rendező diplomát Tompa Gábor tanítványaként. Ugyanez évtől a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészeti aligazgatója, majd 2005-től igazgatója lett. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakának előadótanára.
Másodszorra rendezett a Marosvásárhelyi Színház Liviu Rebreanu (román nyelvű) Társulatánál. Első alkalommal Mihail Bulgakov: Mester és Margarita c. műve nyomán a Bulgakov 17 című előadást, másodszorra Ödön von Horváth népi színjátékát. Miért pont erre a szövegre esett a választása?
A Kasimir és Karoline története, atmoszférája egy olyan álom, melyet a kisember álmodik. A gazdasági krízisből fakad a létbizonytalanság, a depresszió, valamint a spirituális leépülés, amelynek veszélye ránk éppúgy leselkedik, mint az Ödön von Horváth korában élt emberekre. Ezen időszak túlélésére megadatott mindannyiunk számára: az emberi kapcsolat. Ez az az ajándék, amelyre mindig, de főleg ilyen helyzetben támaszkodni érdemes. A darab arról szól, hogy butaságból, öntudatlanságból és a körülmények szerencsétlen alakulása miatt hajlamosak vagyunk elkótyavetyélni a birtokunkban lévő értéket. Másrészt az érdekközpontú cselekvés türelmetlenséget, agressziót szül, és a nyárspolgáriasodás térhódítását eredményezi, ami Horváth szerint a fasizmus kialakulásának és elterjedésének egyik talán legfontosabb feltétele. Kasimir és Karoline groteszk románc, sok humorral, amely minden közönségréteg számára könnyen érthető. Ennek a fajta szövegnek az eljátszásához pedig gazdag színészi eszköztár szükséges, amivel a Liviu Rebreanu társulat színészei rendelkeznek. Ezúttal is örömömre szolgált a velük való munka.
A két világháború közötti időszak, amelyben Ödön von Horváth a „Kasimir és Karoline” című művét írta, egy nagy társadalmi változás sejtetett. A Második Világháború kitörése ezt a megérzést valósággá változtatta. Ön szerint a jelenlegi helyzetben melyik az a változás, amelyik az előadás hangulatában is azonosítható?
Az a játékstílus, szemléletmód, amellyel ennél a szövegnél éltünk nem az ördögtől való. A távolságtartásból fakadóan a nézőnek jobb rálátásra van lehetősége, könnyebben felismeri a magára is vonatkoztatható helyzeteket, karaktereket. Természetesen ez egy kicsit másfajta színházi élményt eredményez, de amelyben a néző könnyebben átlátja az összefüggéseket, és ugyanakkor a keserű-édes történet, a mese nyújtotta élmény is megadatik a számára.
Arra vonatkozóan, hogy milyen irányú változás előestéjét éljük, nem tudok nyilatkozni, de a világot átjáró elbizonytalanodásról, félelemről, irányvesztettségről, és ugyanakkor a játék, zene iránti vágyunkról meggyőződéssel állítom, hogy beszél az előadás.
A marosvásárhelyi közönség számára kevéssé ismert az Ön által alkalmazott brechti esztétika és színészi játék. Milyen reményei vannak a közönséggel szemben, milyen fogadtatás szeretne az előadás számára?
Természetesen arra vágyok, hogy a nézők partnerként viszonyuljanak az előadásunkhoz, hogy rá tudjanak hangolódni, hogy értsék a humorát és vágyat érezzenek arra, hogy akár többször is megnézzék. Ha költészetet is sikerül felfedezniük benne, akkor nagyon elégedett leszek.
Az interjút készítette: Kacsó Judit-Andrea
Önnek ajánljuk
