Esti próba – Villámkritika

Esti próba
Pinceszínház
Rendezte: Kiss Csaba

Kiss Csaba alapötlete, hogy Fellini Országúton című klasszikusát használja fel apropónak, hogy egy vélhetőleg vidéki színház aktuálisan idült Nagy Bölénye mellé hogyan szeretne csapódni egy igaz, hogy feltörekvő, de ehhez képest legalább gátlástalan biodíszlet olyasmi, amitől az ember, mármint abban az elképzelhető, de meg nem engedett esetben, hogy a drámaíró embernek számít, egészséges és mély irigységet érez: ez mért nem nekem jutott az eszembe?

A helyzet adja magát, a bulváron szocializálódott néző szürcsöli alig múló kéjjel a dolog pikantériáját. Az érdemes művészt (és Zampanot) játszó Ujlaki Dénes remekül adja, hogy neki már fel se áll, amikor meg már felállna, nincs kire. Így megy ez. Az is nagy szakmai tanulság volt számomra, hogy Kiss Csaba a film ugyanazon egy jelenetét hozza elő, recitatíve. Mert erről meg az jutott az eszembe, hogy az ember (lsd. fent) százötvenszer próbálja meg ugyanazt, és a száznegyvenkilenc és félnél érti meg végre, hogy minek.

Schultz Sándor