Erős csabait kívántak

Drámaírók anyaggyűjtésen a békéscsabai alpolgármester farmján

A Békéscsabai Jókai Színház az elmúlt években a kortárs magyar irodalom és a kortárs magyar drámajátszás egyik fontos helyszínévé vált. A színház, a keretei között működő a Bárka című folyóirat szerkesztőségével, a helyi Körös Irodalmi Társasággal karöltve havonta rendez élvonalbeli kortárs magyar írókat (köztük drámaírókat), illetve legújabb műveiket bemutató esteket. Nem csupán az aktuális irodalmi és drámafelhozatalra kíváncsi és nyitott a színház, de érdekelt az új művek születésében is.

A Magyar Drámaíró Verseny (amikor az alkotók egyetlen éjszaka hozzák létre darabjukat egy újsághír alapján, és két nap múlva már be is mutatják a színházban) megrendezése is ennek a színházi-irodalmi összekapaszkodásnak az eredménye immár ötödik éve. 2012-ben a Magyar Írószövetséggel is összefogtak a jókaisok, egyfelvonásos drámapályázatot hirdetve, amelyre 175 mű be is érkezett szerte a Kárpát-medencéből. A kiválasztott egyfelvonásosokat a nyár folyamán Békéscsabán, a TEÁTRIUM-nak elkeresztelt színházi udvarban és a Szarvasi Vízi Színházban felolvasó-színházi keretek között mutatták be a Békéscsabai Jókai Színház színművészei, mindkét helyszínen rendkívüli érdeklődéssel övezve. A kortárs írók, drámaírók több okból is szeretnek Békéscsabára járni, nemcsak a kiemelkedő szakmaiságú rendezvények, a közönség szinte tapintható, felfokozott érdeklődése, de a helybeliek vendégszeretete, a remek ízekkel (csabai kolbász, házi pálinkák stb.) fűszerezett, jó hangulatú beszélgetések miatt is.

Legújabban Erős csabait kívánok! címmel meghívásos drámapályázatot indítottak el. Jeles kortárs magyar írókat, drámaírókat kér fel a színház és a Bárka olyan drámai mű megírására, amely a több mint száz éves csabai kolbász gasztronómiai, kulturális, társadalmi tradícióit tematizálja. A kiírók szerint fontos, hogy bár Békéscsabán játszódó, a csabai kolbászhoz valamely módon kapcsolódó, de ugyanakkor egyetemes érvénnyel bíró, az ország más városaiban vagy akár külföldön is előadható legyen a születő mű. A színház megszervezi és biztosítja egy békéscsabai tanulmányút, terepszemle, anyaggyűjtés (pl. disznóvágással, kolbásztöltéssel, helyi szakértőkkel való ismerkedés, levéltárazás) technikai lehetőségét, feltételeit. Az elkészült irodalmi szövegműveket rangos szakmai zsűri bírálja el, és a legjobb három darabot pénzjutalommal díjazza. Az első helyezett művet pedig bemutatja a Jókai színház, illetve szövegét közli a Bárka folyóirat. Néhányan már részt is vettek terepszemlén, anyaggyűjtésen, például a márciusi drámaíró verseny résztvevői közül a győztes, Vörös István, illetve Pozsgai Zsolt és a bábos drámaíró verseny egyik Kolozsvárról érkezett résztvevője, Orbán János Dénes. Az írók a csabai piac feltérképezése után Fekete Péter igazgató és Seregi Zoltán igazgató-helyettes társaságában Hanó Miklós békéscsabai alpolgármester farmján ismerkedtek a csabai kolbász gyártásának technológiájával, no, és persze, különböző ízeivel (csemege, csípős, erős). Hanó Miklós rendkívül felkészülten, nagy hozzáértéssel beszélt az íróknak a csabai kolbász tradícióiról, általában a békési ember gyökereiről, étkezési kultúrájáról, életéről.

 

Pozsgai Zsolt a csabai piacon

A rendkívül jól sikerült élménygyűjtés után az írók lelkesen dicsérték a csabai kolbászt és a drámaírás ötletét a Jókai Film riporterének. Vörös István elmondta, hogy gyerekkorában rendszeresen részt vett a nagyszülei által szervezett disznóvágásokon. A gyereknek ott meg kellett fogni a disznó farkát, s jutalmul kapott valami édességet, „amit a disznó tojt”, úgyhogy ő az édesség felől szerette meg a kolbászt is. „A kolbász az élet része, s mint ilyen beletartozik az irodalomba.” Ezért drámaíróként is nagy reményekkel néz a jövőbe.  

Pozsgai Zsoltnak is megvannak a gyerekkori disznóvágás-élményei, de ő nem „disznó tojta” édességekre emlékszik jó szívvel, hanem a vérre, a sült vérre. Íróként szerinte a kolbász lelkét kellene megragadni, mert mindannak, ami körülöttünk van, fűnek, fának, virágnak, van lelke, miért éppen a kolbásznak ne lenne. Ráadásul a kolbászban sokféle disznó-tartalom sűrűsödik össze, tehát meglehetősen misztikus tartalommal meg lehetne tölteni egy darabot, éppúgy, mint egy kolbászbelet.

 Fekete Péter igazgató és Orbán János Dénes

Orbán János Dénes is részt vett már több disznóvágáson, és kolbászt is készített, igaz, teljesen más recept alapján, mint a csabai kolbász készül, de „azért az es jó volt ott, Székelyföldön”. Elmondta, hogy imádja a kolbászokat, egyfolytában azt zabál, betegesen szereti a jó kolbászt, lett légyen az lóból, juhból, disznóból, ezért neki nagyon fekszik ez a téma. Szerinte jó kolbászokat készítenek Erdélyben is, de tudja, hogy a csabai kolbász, a kolbászok királya, hogy ennél finomabb nincs a világon. Az erdélyi író végül azt is megfogalmazta, hogy amennyiben két-három hetet eltölthetnének Hanó Miklós alpolgármester pompás tanyáján, ahol a világ legfinomabb csabai kolbászai lógnak egy paradicsomi pincebéli teremben, s ott, a csabai kolbász origójánál magukba szívhatnák napjában tizenkétszer az illatát és az ízét a kolbásznak, akkor biztosan sokkal ihletettebb lenne a darab, és sokkal hamarabb elkészülne.