Énekesek és táncosok a pepita mezőkön

Senki nem vitathatja el, hogy a PS Produkció a Vámpírok bálja című musical magyarországi színpadra állításával etalont állított fel a színvonal tekintetében. A másik sikerdarabjuk a Sakk pedig, meghívást kapott a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, hogy színjátszó hellyé avassa a Bálna emeleti csarnokát.

Simon Edit producer élete elképzelhetetlen a musicalek nélkül. Nagyon fontosnak tartja, hogy korunk legdinamikusabban fejlődő műfaját, a musicalt felkarolja, lehetőségei szerint segítse, megismertesse az emberekkel, s Magyarországra közvetítse a külföldi sikereket, a rangos nemzetközi produkciókat.

– Ezekhez a célokhoz erős elhivatottság kell.

– Mindig arra törekedtem, hogy úgy dolgozzam, hogy azzal a mikró de a makró környezetemben is örömet szerezzek az embereknek, jól érezzék magukat, s én valami nagyon szép dolgot mutassak fel nekik. Úgy érzem ez sokszor sikerült, hisz a Mindenható engem erre teremtett. Nagyon szeretem az igényes a színházat, a zenét, a gyönyörű hangokat. Ez szerencséje az énekeseknek, fellépőknek, de szerencséje a közönségnek is. Minden egyes alkalommal, amikor látom a kijövő közönséget, és figyelem a szemüket, arcukat, akkor nem látok csalódottságot, csak örömet és elégedettséget. Meggyőződésem, hogy tökéletes, maradandó, zavartalan élményt kell nyújtanunk, mert ez a feladatunk. Azt akarjuk elérni, hogy sokáig hordozzák magukban az estén látottakat, mély és maradandó benyomásokkal távozzanak az előadásról. Ha ez így megvalósul, és sikerül lelkileg is felemelnünk őket, akkor talán egymáshoz is kedvesebbek, türelmesebbek, és megértőbbek lennének.

Nagyon sok függ a színházba járástól, a színház egy szentély, és a lélek egészsége legalább annyira fontos, mint a test egészsége. A színházba járás megszerettetésében nekünk nagyon nagy szerepünk van, ezért ezt mindig nagyon komolyan vettem. A munkámat mindig nagyon nagy odaadással, nagy szeretettel végeztem, a számomra a legfontosabb az volt, hogy olyan kiváló előadások szülessenek, melyek mélyen megérintik a nézők lelkét, s kikapcsolódást nyújtanak számára.

Magánprodukcióként a legnagyobb gondunk a megfelelő játszóhely megtalálásával van. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Bálnában telt ház előtt játszottunk néhány hete, ennek kapcsán felújítottuk a tárgyalásokat a Pesti Magyar Színházzal. Ez a játszóhely magától adódik, hiszen ideterveztük eredetileg a Sakk előadását, és itt kapunk otthont már nyolcadik éve a Vámpírok bálja számára.

– A közönség igényli a jó musicaleket.

– Kevés igazán jó musical születik a világban, de ezt a kettőt – a Vámpírok bálját, és a Sakkot – mindenképpen közéjük teszem. Ezeken kívül is szeretnénk újakat bemutatni a magyar színpadokon, várhatóan a következő évadban. Ehhez nekem erőn és akaraton felül, kell olyan megfelelő játszóhely, akikkel meg tudok állapodni, és természetesen megfelelő anyagi háttér, mert a minőségi művek játszási jogának a megvásárlása, színpadra állítása nagyon sok pénzbe kerül és akkor még mennyi és mennyi egyéb kiadásról nem beszéltem.

– Először a Vámpírok bálját mutatták be hazai színpadon.

– Igen, ennek a műnek a bemutatója 2007 júniusában volt, háromévnyi előkészítő munka után. Nem csak keményen dolgoztunk a színpadra állítás megvalósításán, de komoly anyagi áldozatot is vállalnunk kellett a siker, a minőség érdekében.

– A Sakk három évvel később jött.

– A Sakkot, már 1994-ben játszottuk, – teljesen más feltételekkel és körülmények között – az akkori Arizona ( ma Thália) Színházban. Azután hosszú szünet telt el, és mindig élt bennem a vágy, hogy ezt a darabot hozzuk vissza. Végül sikerült 2010-ben a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon két előadásban újra színre vinni. Kalandos történet volt, hiszen az elsőnapi premiert elmosta az eső, így másnap ezt újra meg kellett ismételnünk. De a siker, a nézők véleménye az fergeteges volt!

– A Sakkal idén szerepeltek a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében is.

– A Bálnában első színházi előadásként vittük színre a Sakkot, a Nemzetközi Sakkfesztivál megnyitójaként. Bár a helyszín, – ami nem igazán színpadi tér – komoly feladat elé állított bennünket, természetesen a fesztiválhoz méltó, magas színvonalú előadáshoz ragaszkodtunk. Minden lehetséges technikai eszközt biztosítottunk, a Tavaszi Fesztivál vezetőségétől minden segítséget megkaptunk, hogy a közönség élménye semmiben ne sérüljön, egy színházi produktumhoz képest. Bár ez a darab valójában színházban élmény igazán, büszkén mondhatom, hogy a Bálnabeli egyszeri előadásunkat is különleges előadásként emlegetik a nézők. A darab iránti igényre jellemző, hogy a négyszáz nézőt befogadó előadásra három nap alatt elkeltek a jegyek, ami szintén a közönség felfokozott érdeklődését mutatja. Az előadás kuriózumát az adta, hogy a nézők nagyon közel ülhettek a szereplőkhöz, így a hatások az arcokról közvetlenül leolvashatók voltak. Rendkívüli előadás jött létre, mindenkinek felejthetetlen élménnyel, s csak köszönettel tartozom a Tavaszi Fesztivál vezetőinek, munkatársainak, hogy ezt a lehetőséget számunkra biztosították.

– Mennyiben volt ez más azon kívül, hogy a nézők karnyújtásnyira ültek?

– Ebben a közegben jobban kijöttek az érzelmi és értelmi effektusok. A színházi varázs megszületett. Nagyon izgalmas összképet adott, hogy nemcsak a szereplőket láthattuk jelmezben, díszletben a színpadon, de előttünk állt a teljes zenekar a karmesterrel, és a kórus is.

Az elvitathatatlan szakértelmük miatt, Karen Brust ( West End koreografus) kértük fel koreográfusnak, és Cornelius Baltust akivel már a Vámpírok báljában is dolgoztunk   a darab rendezőjének. Mindketten nemzetközi hírű szakemberek, és az itteni színpadra állítást is ragyogóan megoldották, amit legjobban a négyszáz néző fejezett ki vastapsával a képzeletbeli függöny legördülése után.

Tölgyesi Tibor