Én, József Attila a Madáchban

A Madách Színházban telt házak előtt fut egy darab, a február eleji bemutató óta, és a jegyek április végéig már elkeltek rá. A címszereplő élete, több mint meseszerű, versei pedig, lenyűgözően gyönyörűek és mélyenszántóan tartalmasak. Ez már bőségesen elég indok arra, hogy megjelenjen a musical világában is az élettörténete. Ha nem is a teljeset, de érzelmi életének, szerelmeivel való kapcsolatának egy szeletét láthatjuk estéről estére.

Kitűnő zenével kísért versek, pergő cselekmény, ragyogó színészi játék, látványos koreográfia. Ezek az alapjai a sikernek, de a teljességhez még szükségeltetett a szakmailag kifogástalan, hozzáértő rendezés. A rendező Szirtes Tamás, és a társrendező, Szente Vajk osztott meg velünk néhány fontos háttér információt az Én, József Attila című musicalről:

 

– Mit kell tudnunk a darab keletkezéséről?

– 2009-ben kiírtunk egy musical pályázatot, amire nagyon sok mű érkezett. Bár ez a musical nem került a legjobb három közé, mégis én személy szerint úgy gondoltam, érdemes vele foglalkozni. Elindult egy hosszú együttműködés, aminek eredményét ebben a hónapban láthatta a színpadunkon a közönség. – kezdte a válaszadást Szirtes Tamás. – Nekem egyébként József Attila a világirodalom, a művészetek halhatatlanjai, a meghatározó szellemóriások közé tartozik, együtt említve Shakespeare-rel, vagy Mozarttal. Miután magyarul írt, sajnos hatása és ismertsége nem vált világméretűvé, pedig bármely nemzet büszke lehetne, ha lenne egy József Attilája. Meggyőződésem, hogy életművét, népszerűsítenünk kell. A zenés előadás kultúrmissziója az, hogy a közvetítő közeggel, a zenével, eljuttassa a fiatalokhoz is a költészet, a versek szépségét. Nem titkolt szándékunk a költő népszerűsítése a fiatalabb korosztály soraiban is. Szeretnénk, ha a néző a színdarabot megnézve, leemelné otthon a polcról a József Attila kötetet, hogy újra, vagy talán előszörre, felfedezze költészete gyönyörűségét.

– József Attila évtizedeken át „proletárköltő” volt. Változott mára ez a kép?

– A világháború után a hatalomra kerülő baloldal idolokat keresett önmagának. Ebbe a képbe teljesen beleillett volna a proli fiú költőzseni. Természetesen a rendszer kozmetikázta az életét, munkásmozgalmi múltját, viszonyát a baloldal különböző irányzataihoz. Az érzelmi életét pedig, ami legalább annyira fontos, háttérbe szorították. Mi ebben a darabban az ő ellentmondásos kapcsolatát a párttal, és a mozgalommal csak érintjük, és nem foglalunk ebben a kérdésben állást. Ez a darab az érzelmi életére, szerelmi költészetére, és az egész

József Attila legendára fókuszál.

– Volt egy színházi praktikum ebben, el kellett döntenünk, mi az, amit be akarunk mutatni a költő szerelmi életéből. Így alakult ki az a felbontás, hogy az első felvonás az első nagy szerelmével, Vágó Mártával való, a második felvonás, pedig utolsó nagy szerelmével Kozmutza Flórával való viszonyát kelti életre. – teszi hozzá Szente Vajk, a darab társrendezője. – Az élete annyira szerteágazó és bonyolult volt, hogy semmiképpen nem a teljességre törekedtünk, sokkal inkább mozzanatok felvillantásán át, adtuk vissza, az ő tragikusszemélyiségét, és életének ezt a két, meghatározó kapcsolatát.

– Hogyan alakult ki véglegesen a darab?

– A szerzőkkel,Vizy Mártonnal és Tóth Dávid Ágostonnal együttműködve, én, mint rendező, és Szente Vajk, mint társrendező vittük színre a darabot. Színpadra alkalmaztuk az eredeti művet, elvégeztük a szükséges dramaturgiai és egyéb munkákat, ami a színrevitelhez elengedhetetlen volt – mondja Szirtes Tamás.

– Maximálisan ragaszkodtunk a történelmi hűséghez – teszi hozzá Szente Vajk. – A korabeli visszaemlékezések segítségével drámai ívet rajzoltunk meg felvonásonként. Minden vers, ami elhangzik a darabban, József Attila költeménye, de az összekötő szövegek nyolcvan százaléka is dokumentáltan elhangzott a valóságban.

– A darab kettős szereposztásban fut. Van-e különbség a két előadás között?

– Ezt a darabot először stúdiószínpadra szántuk, de úgy „felnőtt,” hogy a végén nagyszínpadra kellett állítani, aminek én nagyon örülök. – mondja Szirtes Tamás – Nálunk minden musical kettős vagy hármas szereposztásban fut, hogy egy váratlan betegség, vagy egyéb ok miatt, ne kelljen változtatnunk a műsorok beosztásán. A két előadásban a főszereplők kicsit másképp közelítik meg József Attila személyét. A rendezés teljesen egyforma ugyan, de a címszereplők egyénisége teret kap az előadásban, és emiatt van eltérés a két szereposztás között. Nagy Sándor megformálásában József Attila szenvedélyes és sebezhető, Posta Victor esetében józanabb, röghöz kötöttebb, önmarcangolóbb. Valamennyi tulajdonság azonban a költő sajátja, így mindkettő hiteles és valóságos.

Ki kell emelnem, a nálunk debütáló fiatal énekesnőt, aki a tavalyi év egyik tehetségkutató műsorának felfedezettje – említi meg Szirtes Tamás. Muri Enikő gyakorlatilag a mély vízbe került, először lép fel színpadon élesben, a nagyközönség előtt. Sikerült beilleszkednie a társulatba, szépen, művészi alázattal dolgozott, teljes mértékben elégedett vagyok vele, és szívből örülök, hogy megadtuk neki ezt a lehetőséget. Mindenképpen megemlítem még, hogy koreográfusunk, Tihanyi Ákos is kiemelkedőt alkotott, ez az egyik legjobb koreográfiája.

 – Hogyan értékelik a fogadtatást?

A siker és az érdeklődés messze meghaladja a várakozást. Minden bizonnyal rövidesen hanghordozón is megjelennek a musical legnépszerűbb dalai, és a későbbiekben a Televízió is felveszi az előadást. De egyelőre azt szeretnénk, hogy sokáig, telt házzal játszhassuk itt a Madách Színházban, a József Attiláról szóló musicalt – zárja le a beszélgetést Szirtes Tamás.

Tölgyesi Tibor