Emlékest az apáknak

Nyerges Attila hangját jól ismerik az Ismerős Arcok együttes rajongói. Azt viszont kevesebben tudják, hogy ő nem csak szövegíró, hanem ennél több, költő is, a szó valódi és nemes értelmében. Ezen az estén prózájával is megismerkedhettünk, az Új Színház Bubik színpadán, a hétfői zenés esték rendezvénysorozat keretében.

Az önálló est témaválasztása, még a lélekbúvároknak is örök feladatot ad. Hogyan viszonyuljon az apa a fiához, mit és hogyan adjon át neki, mi az az ideális felállás, amiben kiteljesedhet a gyermek, és férfivá érhet, a szülő gondoskodása alatt?

Nyerges Attila a saját életén keresztül, beengedve minket az intim szférájába, láttatja, és példaként állítja elénk gyermekkorát. Nem lehet elsődlegességet tenni az apai és anyai szeretet és minta között, de ezen az esten az apák szerepelnek. Apja, aki – mint minden egészséges lelkületű embernek, – példakép, és félisten volt. Nagyapái, akiknek vigyázó szemei előtt felnőve, és személyes példájukból tanulva, sok mindent megtapasztalt. Ezekre a férfiakra emlékezett írásaival, és néhány – szinte klasszikus – szerző segítségül hívásával ezen az esten. A hangulat egyszerre volt telve mélabúval, és nosztalgiával, szép emlékekkel, na és persze a humoros epizódokkal. Néha nevetésre ingerelve, néha könnycseppeket csalva a hallgatóság arcára. Méltó és megindító megemlékezése volt Attilának, de ezzel megindította a fantáziánkat, saját atyai őseink emléke felé is.

A prózai felolvasások alatt halk zene szólt a zenésztárs Leczó Szilveszter (Lecsó) közreműködésével, a szövegek között pedig, együtt játszottak az Ismerős Arcok jól ismert, ideillő számaiból.

Olyan volt az est, amilyet várt az ember. Felemelő és megindító, elgondolkodtató és értékes. Nyerges Attila most sem okozott csalódást a nézőinek, és rajongóinak.

Tölgyesi Tibor