Elhunyt Kállai Ferenc
Vasárnap 85 éves korában elhunyt Kállai Ferenc Kossuth-díjas színész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Nemzet Színésze cím kitüntetettje – tudatta honlapján a Magyar Színház hétfőn. Kállai Ferenc 2005-ben került először kórházba vérnyomásproblékkal, amit cukorbetegsége tovább súlyosbított. Egészségi állapotán sem a kórházi kezelés, sem az alternatív gyógymódok nem segítettek.
Kállai Ferenc
(1925 – 2010)
KÁLLAI FERENC, (Gyoma, 1925. október 4. – Budapest, 2010. július 11. – Felesége: Csima Ida) 1944-ben végzett a Színművészeti Akadémián. 1945-től a Szabad Színház, 1946-tól a Belvárosi Színház 1948-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, 2000-től a Pesti Magyar Színház művésze. – 1977-1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1987-től egyetemi tanár. 1981-1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke, 1985-1989 között országgyűlési képviselő, a kulturális bizottság tagja volt.
Kállai Ferenc a klasszikus és mai világirodalom, valamint a magyar drámairodalom számos főszerepét játszotta el kiemelkedő jellemábrázoló erővel Romeo, Cassio szerepével kezdve a Falstaff címszerepéig, Az ügynök halála fiúalakjától a mai magyar írók által írt figurákig. Drámai és tragikus hősöket egyaránt sikeresen alakított. Alakításait gyakran színezte humor és finom irónia.
Megszámlálhatatlan színpadi szerepei közül kiemelkedik: Macduff (Shakespeare: Macbeth), Szakhmáry Zoltán (Móricz: Úri muri), Danton (Büchner: Danton halála), Polgármester (Gogol: A revizor), Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Nicia (Machiavelli: Mandragora). Csurka István 1972-ben bemutatott Döglött aknák című darabjában ő volt Paál, a ketteske. Az előadásokon gutaütésközeli állapotba került a Major Tamás alakította Moórral vívott ádáz ordítozás közepette.
Filmszínészként is emlékezetes alakítások fűződnek a nevéhez. Nagy erejű jellemábrázoló művészete a kisemberek megformálásában teljesedett ki. Emlékezetes alakításai a Katonazene huszártisztje, az Iszony Takaró Sanyija, Pelikán gátőr szerepében pedig, Bacsó Péter legendás, Tanú című filmjében, az ötvenes évek kisemberének megformálásával egy korszak jelképévé vált.
Kitüntetései:
Jászai Mari-díj 1956, 1958, Érdemes művész 1966,
Kíváló művész 1970, SZOT-díj 1971,
Kossuth-díj 1973, A Nemzeti Színház örökös tagja 1989,
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 1995,
A Nemzet Színésze 2000.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal 2002.
Egyéb elismerései:
A teheráni filmfesztivál legjobb férfialakítás-díja 1977, Pro urbe 1981, Erzsébet-díj 1987, Örökös tag a Hallhatatlanok Társulatában 1996, Budapest díszpolgára 1998,
Hazám-díj 2003, Főnix-díj 2006, Maecenas-díj 2006, Príma Primissima Díj 2006.
Utoljára játszott szerepei a Magyar Színházban:
PAPA (Alan Bennett: Kafka Farka),
JASPER (Simon Gray: A játék vége),
SZOPHOSZ (Offenbach: Orfeusz az alvilágban),
CÖDLINGER (Rejtő-Schwajda: A néma revolverek városa),
|
Forrás: Origo, Magyar Színház