Életműdíj Bede-Fazekas Csabának
Felhallatszik Budapestre
Bede-Fazekas Csaba a Győri Nemzeti Színház művésze életműdíjat vehetett át a magyar operett napja alkalmából rendezett gálán október 24-én a Budapesti Operettszínházban.
Az operettszínház és a Musica Hungarica Kiadó kezdeményezésére 2002 óta október 24-én, Lehár Ferenc halálának és Kálmán Imre születésének évfordulóján ünneplik a magyar operettet. Idén a Tisztelet Kálmán Imrének címet kapta a már hagyományos ünnepi gála, az október 30-án hatvan éve elhunyt híres magyar operettkomponista tiszteletére. A Musica Hungarica Kiadó életműdíját Bede-Fazekas Csabának opera- és operett szerepeiben nyújtott teljesítményéért adományozták.
– Okoz meghatódottságot egy ilyen rangos elismerés?
– Igen. Ezt a díjat 11 éve adják át, ez idáig egyetlen vidéki színész sem kapta meg. Én vagyok az első, számomra ez emeli a rangját. Az, hogy a vidéki színházakról gondolkodva a bizottságnak én jutottam eszébe valóban megható. Ebből arra következtetek, hogy a nevem talán jól cseng a fővárosban is. Nagyon jóleső volt számomra az a szellemes megfogalmazás, amit a helyi lapban olvashattam, miszerint a hangom felhallatszott Budapestre.
– Nehéz dolog vidéki karriert befutni?
– Minden karrier nehéz. De ebben a vidék nem jelent plusz nehézséget. Bizonyos szempontból könnyebb is, hiszen egy vidéki színházban annyi mindent játszhat az ember, több műfajban is kipróbálhatja magát. Bennem soha nem volt elégedetlenség, amiért egy vidéki színház tagja vagyok, örülök neki.
– Az életműdíjat opera- és operett szerepeiben nyújtott teljesítményéért adományozták. Hogyan rangsorolja a különböző műfajokban kapott szerepeit?
– Nehéz rangsorolni, hiszen mindegyiket szeretem. Operaénekesnek készültem, ez volt a vágyam. Amikor színházhoz kerültem, és prózai feladatokat is kaptam, akkor ráébredtem, hogy az is mennyire nagyszerű dolog. Könnyebbség ennél a műfajnál, hogy a színész hangi állapota nem olyan mértékben határozza meg a szereplést, mint az éneknél. Énekelni, sajnos betegen nem lehetséges. A prózai feladatoknál nincs az a drukk, vajon hogy szólal meg egy hang. Ilyen értelemben könnyebb. De minden műfajnak egyaránt megvan a szépsége, nehézsége.
– Az évadot prózai szereppel kezdte, mi vár még önre idén a Győri Nemzeti Színházban?
– Igen, a Salemi boszorkányok Giles Corey szerepével kezdtem, közeleg egy új szerep a Rigolettoban, Monterone, a János vitézben játszom az idei évadban is Bagó szerepét, a kamarateremben Kszel Attila Hetedhét című meséjében, és úgy tudom, hogy az évad második felében Attila készülő új darabjában is vár rám feladat.
– December 25-én Forgács Péter születésnapi köszöntésére készül egy nagyszabású gálával, melyen 80. születésnapja alkalmából köszöntik majd a művésztársak, barátok. Fog ezen az esten énekelni?
– Ha be nem rekedek (nevet), akkor mindenképpen. Megtiszteltetés, hogy ilyen formán emlékezik meg erről a napról az anyaszínházam.
Fotó: Éder Vera
Pottyondy Nóra