Egy színész – három monodráma

Boráros Imre sikersorozata

Boráros Imre felvidéki színművész rendkívül termékeny és sikeres évad derekán jár. Jelenleg három monodrámát tart műsoron, emellett játszik a Teátrum Színházi Polgári Társulás előadásaiban, illetve önálló estjeivel, műsoraival járja az országot.

Siposhegyi Péter „Hantával sem takar” című Esterházy-monodrámáját 2007-ben mutatta be Komáromban, akkor, amikor még nem volt „kordivat” foglalkozni Esterházyval. Akkor még kevesen „vállalták” Esterházyt, ezek egyike volt Boráros Imre. A darabot az író személyre szólóan Boráros Imrének írta, az író és a színész egymásra találtak a színpadon és az életben egyaránt. Ez is a siker egyik forrása. Siposhegyi Péter azóta már visszaadta lelkét a Teremtőjének, a darab sikere viszont töretlen, mondanivalója pedig megcáfol minden olyan alaptalan vádat, miszerint a felvidéki magyarság mártírja fasiszta eszméket vallott volna. Boráros komoly színészi eszközeivel, pódiumművészi tapasztalatával, korismeretével formálja meg Esterházy jellemét, vívódásait, lelkivilágát. Tudja, hogy nem a kimondott szavakon van a hangsúly, hanem azok tartalmán. Alakításával azt az Esterházy-képet tárja elénk, amely demonstrálja: politika és erkölcs nem zárja ki, hanem elengedhetetlenül feltételezi egymást. Boráros valóban azt az Esterházyt formálja meg, akinek vallomásaiban, tevékenységében, vértanúságában három vonulat jelenik meg: a pacifizmus, a magyarságszolgálat és a Magyar Szent Korona népeinek testvérisége. A színész ezt ötvözi személyes hangvételű interpretációjával, melynek következtében Boráros és Esterházy eggyé válik a néző előtt.

Az „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért” című Mindszenty József hercegprímásról szóló monodrámát 2010-ben mutatta be, a néhai bíboros halálának 35. évfordulóján. Az előadást nemcsak művelődési házakban, hanem templomokban, illetve az esztergomi Bazilika tövében, szabadtéri színpadon is előadta. 2012-ben is számos hazai és külföldi meghívást kapott, különös tekintettel arra, hogy ebben az évben ünnepeljük Mindszenty bíboros születésének 120. évfordulóját. Az előadással vendégszerepelt Bécsben is, ahol Mindszenty bíboros 1971. szeptember 28-ai önkéntes emigrációba vonulásától egészen haláláig, 1975-ig élt és dolgozott, márciusban pedig Münchenben lép fel a darabbal. A mű cselekménye 1948 és 1975 között játszódik Esztergomban, Budapesten (az Andrássy út 60-ban), Püspökszentlászlón és Felsőpetényben, a magyar parlamentben és a budapesti utcán, a budapesti amerikai nagykövetségen, valamint Bécsben és Belgiumban. A hat képben bemutatott egyfelvonásos monodráma felidézi Mindszenty bíboros áldozatvállalását hívei, szeretett Istene és magyar hazája iránt, tükrözve azt a hangulatot, amelyben a magyar bíborosnak helyt kellett állnia, amikor igaztalan vádakkal elítélték, majd pedig az 1956-os forradalom után az amerikai nagykövetségen kapva menedéket próbálta igazgatni magyar egyházát, illetve a magyar emigrációban gondozta az ottani hívek lelki világát. Ezekre az értékekre épített Boráros Imre, amikor színre vitte Mindszenty életét.

A Széchenyiről szóló monodrámát pedig „Magyar Evangélium” címmel az idén szeptemberben mutatta be, a legnagyobb magyar születésének 220. évfordulója tiszteletére.Boráros az elmúlt évtizedek alakításaihoz hasonlóan ismét felejthetetlen színészi teljesítményt nyújtott, felsorakoztatva komoly művészi értékeit, megmutatva tökéletes szövegtudását, a monodráma műfajának valamennyi csínját-bínját ismerve, kamatoztatva, színpadra állítva azt a Széchenyi Istvánt, akinek belső vívódásait, életét végigkíséri a szüntelen aggodalom magyar nemzete sorsáért. Boráros Széchenyije azonban nemcsak aggódik, nemcsak küzd a helyzetek adta politikai, társadalmi és gazdasági ellenszéllel, hanem hatékonyan dolgozik, épít, szervez, hangyamunkát végez, megküzdve a leglehetetlenebb szituációkkal. Így születnek meg előttünk a színpadon a magyar reformkor legnagyobb elképzelései, eredményei. Látjuk Széchenyit Kossuth-tal vitázni, tapasztaljuk azt az örömet, amit az 1848. március-áprilisi események váltottak ki lelkivilágában, illetve ahogy Kossuth és Batthyány szerepének „veszélyeire” figyelmeztet. Látjuk, ahogy erős idegösszeomlást kap, végül a döblingi elmegyógyintézetben köt ki, ahol később kigyógyul az idegösszeomlásból, titkos sajtóközpontot hoz létre, felségsértő könyveket ír, a nemzetközi közvélemény előtt ostorozza az osztrák birodalmat, Bach belügyminisztert és magát Ferenc József császárt. E tevékenysége miatt veszélyessé válik a bécsi udvar számára, ezért drasztikus házkutatást hajtanak végre nála, majd politikai gyilkosság áldozata lesz. Boráros Széchenyi grófja attól is hiteles, hogy a legnagyobb magyar egyéniségének tökéletes ábrázolása mellett beleszőtte játékába saját egyéniségét, mondanivalóját és üzenetét a ma embere számára. Így született meg az a katarzis, amely a Széchenyi-ábrázolás elmaradhatatlan tartozéka, eredménye. Tekintettel arra, hogy Széchenyi középiskolás tananyag is, jó volt tapasztalni a középiskolás korosztály kíváncsi érdeklődését és viselkedését Boráros Széchenyi-előadásain, különösen a felvidéki magyar gimnazisták körében. A Széchenyi-darab tehát értő fülekre talált, nemcsak az idősebb nemzedék tagjai részéről. A két utóbbi monodráma a közelmúltban a tengerentúlra is meghívást kapott.

Boráros mindhárom előadással rendszeresen és nagy sikerrel, álló vastaps kíséretében vendégszerepel a Kárpát-medence magyarlakta vidékein. Ez azért (is) egyedi teljesítménynek számít, mert a monodráma műfaja a közönség és a művész számára egyaránt különösen nehéz műfaj. Szövegértés, szövegértelmezés, előadásmód, interpretáció, művészi megvalósítás, szövegmennyiség szempontjából egyaránt rendkívül igényes ez a műfaj, ezért fokozottabban magas színvonalú művészi megvalósítást igényel. Ez nemcsak az interpretáció és a mondanivaló hiteles tolmácsolásának szintjén sikerült Borárosnak, hanem oly módon is, hogy sem műfajilag, sem szellemileg nem hagyta magát beskatulyázni. Mindhárom esetben egyfelvonásos színműről van szó, zenei betétekkel, a megvalósítás, a művészi eszközök megválogatása és alkalmazása mégis mindhárom esetben más. Ez az egyik legfontosabb erénye Borárosnak.  Nem véletlen tehát, hogy a három előadás összesen több mint 110 előadást ért meg.

Tarics Péter