Egy kortárs levele

 

 

 

Sárközy Zoltán Jászai-díjas,

Érdemes Művész teátrista úrnak

Debrecen, Csokonai Színház

 

Hallom, domine spectabilis, hogy ünnep készül. Téged

ünnepelnek, mert hogy elért téged is a 75. esztendő, meg aztán

tán éppen mostanában lesz ötven esztendeje, hogy folyamatosan,

megszakítás nélkül tagja vagy a debreceni teátrumnak.

Igaz, már Téri Árpád, színházunk egyik legnagyobb direktora

szerződtetett a fénykorban, gondolom, színházi sihedernek.

Azt hiszem, te vagy az egyetlen a mai debreceni prózai társulatban,

akit még „Öcsi” segített a pályára.

Aztán következett négy vándorév (Eger, Kaposvár, Békéscsaba,

Szolnok), de visszajöttél, immár örökös tagnak. És

csatlakoztál ahhoz a kiváló férfiakból álló színészcsoporthoz,

akik sokáig meghatározták ennek a színháznak az arculatát.

Pár év eltéréssel, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de ezt a prózai

férfigárdát olyan nevek fémjelezték, mint Novák István,

Simor Ottó, Bángyörgyi Károly, Gerbár Tibor, Oláh György,

Sárosdy Rezső, vagy a még ma is aktív Kóti Árpád, az ifjabbak

közé tartozó Csikos Sándor. Máig nem ismertük fel igazán,

mit jelentett a debreceni színházművészetnek ez a veled kiegészülő,

nélküled igen hiányos névsor.

Miben vettelek észre először? Tán Molnár Ferenc elnyűhetetlen

A doktor úr című komédiájában, mint Bertalan

ügyvédbojtárt a 60-as évek elején. A fiatalság és a játék öröme

áradt alakításodból, a kicsit naiv ártatlanság fura bája.

Aztán kerested te is szerepköröd, a színház is. Voltál te

operettbonviván (Edvin), sőt táncos komikus is (Brissard), de

egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a te szerepköröd nem egyik

vagy másik szakreszort (bonviván, buffó, rezonőr, drámai

hős, komikus stb.), a te szerepköröd: SZÍNÉSZ. Mondhatnám,

hogy jellemszínész vagy karakterszínész, de ezeknél is

többet jelent a szó magában. Igazi „all round” színész voltál,

számon tartandó minden szerepkörben. Én néző vagyok, élményeimmel

tartalak számon. Hevenyészett feljegyzéseim szerint

kb. 1960 és 2000 között 150-nél is több szerepet játszottál

el itt. Talán Németh László Erzsébet-nap című darabja

okozta számomra a revelációt, Varga Jani szerepe. Bár már

Sarkadi Szeptemberében is feltűnt, ami itt bebizonyosodott,

hogy az érzékeny, nagy lelket is hordozó figurák a te játéktered.

Ezért adhattál újat más nagy színészek után is pl.,

mint Ill A milliomosnő látogatásában, Az ötödik pecsét

Civilruhás, a Tóték Őrnagy, Az a szép fényes nap Bönge, a

Kiálts, város! Kalmár Sztavriász figurájában. És ez az érzékenység

segített abban, hogy megérdemelt sikereket arass

mai szerzők mai hős alakjaiban, még az olyan, már-már

abszurd alkotásokban is, mint pl. a Kartoték, a Pisti a

vérzivatarban, az Imoga. Nem is szólva Keresztes tanárról

vagy Vígh Gusztáv asztalosról. És a negatív figurák? A

Civilruhást már említettem, de említhetem Kocsis István

Megszámláltatott fák című drámájában az őrnagy figuráját

és sok mást is. Voltál gonosz török basa, ördögherceg,

de a kicsi feladatot is oly alázattal, odaadással valósítottad

meg, mintha a csillagokat ostromolnád. A sokoldalúság és

a megbízható pontosság, a pálya iránt érzett alázat kísért

végig utadon, és ezek jó segítőtársak voltak, bizonyítják

szakmai elismeréseid.

És még adósod vagyok valamivel ebben a köszöntőben,

domine spectabilis. Meg kell köszönnöm, hogy egyike

voltál azoknak a debreceni színészeknek, akik vállalták

és magas művészi színvonalra emelték errefelé a versmondást.

Fiatalon kezdted, máig gyakorlod. Voltak szívedhez

nagyon közel álló költők, pl. Illyés Gyula, Gulyás Pál,

Ratkó József. És ilyen Váci Mihály. Élő tanúja vagyok,

mert nekem mondta egyszer saját verseit hallgatva tőled,

hogy az ő költészetét a versmondó színészek közül te érted

a legjobban. És méltó megszólaltatóra találtak benned a

mai debreceni poéták is. Megbecsülted, tisztelted, tanítottad

az amatőr versmondókat is, szereped volt abban, hogy

Debrecen a költészet befogadásának városa is lehetett.

Hallom, most Van Gogh szerepére készülsz Kocsis István

monodrámájában. Embert-színészt próbáló feladat.

Adjon erőt hozzá a hűséged, sokoldalúságod, emberséged,

hited a művészet érvényességében és örökkévalóságában.

Éltessen az Isten, domine spectabilis, alkotóerőben és további

emberi tisztességben.

Régi barátod és kortársad

Bényei József