Egy 70 éves kaland

Kaland. Márai Sándor hetven esztendeje, 1940-ben, ezzel a művével debütált a Nemzeti Színházban. A főszerepeket Rajnay Gábor, Tőkés Anna, Makay Margit és Jávor Pál játszották, a Nemzeti akkori igazgatója, a nagyhírű Németh Antal rendezésében. A Szigligeti Színház a Szín-Mű-Helyben mutatja be, Málnay Levente rendezésében.

Málnay Levente rendező:

„Feszesebbre húztam a szöveget. A titka az, hogy a feszes dialógusokon kívül a szerepek nagyon szépen körüljárhatók és játszhatók. A görög sorstragédiákhoz hasonlít ez a darab. A nézőket lenyűgözi, a színészeket örömmel tölti el a játék. Remélem, a Szigligeti Színház közönsége is olyan szeretettel fogja az előadást fogadni, amilyen szeretettel mi ezt csináljuk.”

 

Mécs Károly (Kádár Péter):

„Tapasztalatom, hogy a nézőket magával ragadja az ilyen tartalmú színdarab. A klasszikus drámai forma – a tér, idő, cselekmény egység –, az érzelmek, az emberi élethelyzetek váratlan, de folyamatosan fokozódó egymásra épülése a szereplőket és a nézőket egyaránt lebilincseli. Külön öröm számomra, hogy olyan nagyszerű művészekkel dolgozhatom együtt, akiknek színészi tehetsége és felkészültsége, bárhol a világon nagy érték. A rendező Málnay Leventével nem ez az első közös munkánk. Nagyjából kortársak vagyunk, ízlésünk azonos; így a helyzetek és a játék minőségének megítélésében egyetértés van köztünk. Remélem, a közönség előtt kitáruló “Márai világ” megteremti azt az előadás hangulatot, amely tovább gondolásra ösztönöz és még sokáig beszédtémát ad.”

 

Huszárik Kata (Anna):

„Örömteli dolog ezen dolgozni, mert ez egy gyönyörű darab. Egyébként is nagyon szeretem Márait. Van egy novellája, a Rendelés előtt, az pontosan ilyen, mintha egy összefoglalása lenne ennek a drámának. Ez a darab mélyen megérinti az embert. Egy nagy jelenetem van Mécs Károllyal, aki nekem egy csoda, nagyon jó vele játszani. Ez fontos, hiszen ez egy hosszú és érzékeny párjelenet, itt éreznünk kell egymás rezdüléseit. Hozzám közel állnak az ilyen szerepek, ahol az ember lelkében is meg kell történjenek a leírt dolgok.”

 

Király Attila (dr. Zoltán):

„Olvastam Márait nagyon sokat, de sosem játszottam még. Nagyon összetett személyiségeket, igazi szerepeket írt. Mint minden jó drámában, mindenkinek igaza van. Szerelmi szál, szakmai féltékenység bonyolódik a színpadon. Én a saját figurám igazát látom leginkább, nekem ez a dolgom. Szép feladat. Ahhoz, hogy az előadás azt adja, amit adnia kell, nagyon a mélyére kell ásni ezeknek a figuráknak. Nagy feladat ezt a sokrétűséget eljátszani. Rettenetesen örülök, hogy a Mécs Karcsival összehozott a sorsom. Ilyen kellemes, jó humorú, nagy színészt ritkán láthat az ember. Édesapámmal (Király Levente, a Nemzet Színésze) ők sokat játszottak együtt Szegeden. Ugyanazokat a történeteket meséli most el, amit apámtól is hallottam.”

 

Gombos Judit (dr. Pálos Eszter)

„Olyat játszhatok, amit ritkán szoktam. Azért megtalál egy-egy komoly drámai feladat. A Romeo és Júlia Dajkája sem kifejezetten „csak” komikai szerep, a Feketeszárú cseresznyében is kaptam drámai lehetőséget. Ez a nő is, akit most megformálok, egy komoly, bonyolult és érzelmes nő. Izgalmas, drámai feladat, igazi műhelymunka. Verbális darab, beszélünk, az arcunkkal játszunk, keveset mozgunk. Nagyon élvezem. És már nagyon korán tudtuk a szöveget, másképp nem is tudtuk volna próbálni. És a Karcsival együtt játszani! Leánykorom nagy férfi sztárjával! És amennyi sztorit a Leventével ketten mesélnek!”

K. J.