A Három nővér Kuligin-ja és a Caligula helytartójának Barakiása után ismét Kecskeméten játszik Dunai Tamás. A 2011/2012-es évadban egy családregény hőseként, Tormay Cécile A régi ház című darabjában lép a közönség elé a színművész. A bemutatót november 10-én tartották a Kelemen László Kamaraszínházban.

Dunai Tamás már kétszer hagyott – nem is akármilyen – nyomot a Katona József Színház történetének legszebb lapjain. Két évvel ezelőtt a Szász János rendezte Három nővérben Kuligint alakította, tavaly pedig a Bagó Bertalan által színpadra állított Caligula helytartójában Barakiás, a zsidó főpap szerepében láthattuk. Idén ismét visszatért Kecskemétre, ezúttal A régi ház című családregény színpadi változatának hőseként. Az előadást Cseke Péter direktor rendezte.

– Ezt a többgenerációs regényt Deres Péter zseniális átdolgozásában mutatjuk be. Tormay Cécile nagyon ellentmondásos személyiség, egyáltalán nem beskatulyázható – nyilatkozta lapunknak Dunai Tamás, aki a darabban a nagy építőmester, Ulwing Kristóf fiát, János Hubertet alakítja. – A mű címében lévő „régi”, egy különös fogalom. Valami, ami múlandó, lecserélésre vár, ugyanakkor ott vannak benne a hagyományok, amelyeket meg kellene őriznünk. A darabban fontos szerepet játszik az idő, így az előadás azzal kezdődik, hogy ketyeg az óra. A színpadon helyre kell tenni a kizökkent időt, éppen úgy, ahogyan napjainkban is. Ezért annyira aktuális a darab. Amiben most élünk, az egy megosztó idő, a szépségnek, a tisztaságnak és az igazságnak nagyon ketyeg az órája.

A történetben minden generáció úgy véli, jobban tudja a dolgát, mint az előző, holott egyre fogynak a képességek, és a szereplők egyre kevésbé hatékonyan tudják megoldani a problémáikat.

– A darabbeli apám le tudta tenni úgy a névjegyét, hogy forradalmasított, hidakat, városrészeket épített fel. Az általam játszott János Hubertnek éppen arra marad energiája, hogy megőrizze azt, amit létrehozott, de már nem tudja továbbfejleszteni. A darabbeli fiam pedig elkártyázza az egészet. A régi ház megoldását egy nő hozza: a lányom, aki férjhez megy egy tisztességes, becsületes vidéki földesúrhoz, és a város erényeit egyesíti a vidék erejével. Magam is úgy gondolom, hogy a rendcsinálást kisebb közösségekben, a városokban kell kezdeni. A mostani középgeneráció fő problémája, hogy várja a megoldást. De nem elég várni: tenni is kell, hogy a régi ház ne csak emlék és korhadó deszkahalmaz legyen, hanem nyersanyag, amit be lehet építeni a jövőnkbe – tette hozzá Dunai Tamás. A színész által megformált János Hubert egy idegen, aki az 1848-as forradalom idején érkezett Magyarországra. Jót akar a magyaroknak, mégsem akarják befogadni. Keresi a fiatalok társaságát, hisz benne, hogy az ő pezsgő erejük túl tudja lendíteni a középnemzedék passzivitásán.

– Igyekszem maximálisan teljesíteni minden szerepemben. Arra törekszem, hogy János Huberttel is minél jobban azonosuljak. Ez a külsőségekben is megjelenik, mivel barkót növesztettem, olyat, amilyen neki van a darabban – így teljesen más, mintha esténként a kelléktárból ragasztanám fel. Úgy gondolom, hogy A régi ház egy nagyon katartikus és optimista előadás a kecskeméti színház palettáján. Felkavaró történet, amelyen egyszerre sírnak és nevetnek a nézők. Néha karikírozva érzik önmagukat, és biztosan emlékeznek az előadásra napok múlva is– hangsúlyozta Dunai Tamás, aki szerint van olyan néző, aki a darab kedves báját, a polgári csendet és nyugalmat jegyzi meg, míg mások az arisztokrácia megalapozott bölcsességét, vagy éppen a tragikumot, a beteljesületlen vágyakat viszik magukkal. De van olyan is, aki azt, hogy mégiscsak érdemes élni. A színművész elárulta, nagy öröm számára, hogy ismét Kecskeméten lehet.

– Pillanatnyilag körbenézve a magyar színházi palettán, azt kell, hogy mondjam, az ország egyik legjobb színházában vagyok. A zenés előadások színvonala is kitűnő, a prózaiak pedig felkavaróak. Ahogyan a bibliai történetben olvashatjuk, ha a búzamag jó helyre hull, termést hoz. Bízom abban, hogy én is kivirágzom, és új erőre kapok itt, Kecskeméten – ugyanúgy, mint annak idején Gábor Miklós és Ruszt József.

Gál Orsolya

A kecskeméti nézők a Szász János által színpadra állított Három nővérben láthatták először, s most újra a hírös városban próbál Dunai Tamás. Ezúttal a Caligula helytartójában Barakiást alakítja majd. Érdekes, hogy akárcsak Csehov művénél, most is sérüléssel küszködik a próbák alatt a neves színművész. Ám ezúttal a fizikai megpróbáltatás segítséget nyújthat a szerep megformálásában.

– Barakiást eljátszani összetett, bonyolult és nehéz feladat, mégis nagyon hálás ez a szerep. A történet szerint a rabbi olyan helyzetbe kerül, mintha valakinek a saját főnökét kellene rávennie arra, hogy legyen olyan kedves, és tegye be a fejét az oroszlán szájába. Vagyis arra kell rávennie a felette álló, nagy hatalommal rendelkező helytartót, hogy ne hajtsa végre a császár parancsát: ne vigye be Caligula szobrát a templomba. Mindezt csak a szó és a hit erejével tudja elérni, mert a hatalomnál erősebb a hit. Ez egészen egyértelműen eldől Székely János gyémánt eszűen megírt, és csodálatosan kicsiszolt, szép darabjában – nyilatkozta lapunknak Dunai Tamás színművész. – Van egy rész a mű első harmadában, amikor tizenöt percen keresztül semmi mást nem teszünk a Petronius helytartót alakító Kőszegi Ákossal, csak beszélgetünk. Már a második, harmadik próbától kezdve szikrázik köztünk a levegő. Arthur Miller Alku című darabjában volt hasonló élményben részem, ahol Pusztaszeri Kornél volt a partnerem. Ott az egyik jelenetben eljutottunk egymás szétszedéséig, sírtunk, zokogtunk, ám ott kimutathattuk az érzelmeket. Ezt a Caligula helytartójában nem tehetjük meg Kőszegi Ákossal, mert óriási a különbség köztünk: Petronius egy konzul, a császár helytartója, míg Barakiás csak egy egyszerű rabbi. Úgy érzem, a szócsatáink ennek ellenére izgalmasabbak, mintha Darth Wedert látnák harcolni a kardjával. Remélem, ezt a nézők is érzékelik majd. Fantasztikus gondolat, hogy a történetet Bagó Bertalan rendező elemelte a bibliai kortól, örülök, hogy vele dolgozhatok, ő is Szinetár-tanítvány volt, egy nyelven beszélünk.

– A rabbi tehát itt egyértelműen pozitív személyiség?

– Számomra éppen erős hite teszi Barakiást szimpatikussá. Bárcsak mindennapi életemben lenne annyi hitem, mint a rabbinak, akit most játszom! Egyébként a jó Isten bőven megáldott zsidó szerepekkel. A főiskolán Szinetár tanár úrnál a Kabaréban Schultz úr szerepében vizsgáztam. Később több mint százszor játszottam el Budapesten Tevjét a Hegedűs a Háztetőn című előadásban. Most pedig itt van Barakiás szerepe, amelyet az ősbemutatón, a gyulai várszínházban Őze Lajos alakított. Talán külső oka is van annak, hogy ezek a szerepek megtalálnak: az orrom (néhány karikaturista szerint) olyan, mintha zsidó lennék. Amikor a Madách Színházhoz kerültem, meg is kérdezték, nem vagyok-e az. Mondtam, hogy nem, de nagyon szeretem és becsülöm ezt a kultúrát. Több zsidó rendezvényre hívnak fellépni, amit én mindig örömmel elvállalok. Részemről ez egy gesztus egy ötezer éves kultúra felé. De Barakiásban számomra nem a zsidósága, hanem a hite a lényeg.

– Az Anna Karenina fővárosi próbái közben combsérülést szenvedett. Mennyiben nehezíti meg ez a kecskeméti próbafolyamatot?

– Nagy lelkierő kell hozzá, de nem bánom, mert Barakiás szerepéhez is erre van szükség. Hiszek abban, hogy minden út úgy jön elém, ahogy az meg van írva. Emelkedő és próbatétel mindig ott van, ahol annak lennie kell. Most azt a feladatot kaptam a jó Istentől, hogy győzzem le a fizikai korlátaimat. Ahhoz, hogy másfél órán keresztül állva maradjak, minden erőmet össze kell szednem, ugyanakkor ez az összeszedettség nagyon jót tesz a figurának. Kuligin szerepét, a Három nővérben szintén sérülten próbáltam, akkor itt gyógyultam meg Kecskeméten. Remélem, hogy most is így lesz. Egyébként is szép emlékek kötnek Kecskeméthez a Három nővér előadás kapcsán. Örömmel fogadtam egykori főiskolai osztálytársam, Cseke Péter direktor hívó szavát, amikor a Caligula helytartójában Barakiás szerepére felkért. Remélem, hogy csak tovább erősítem a kecskeméti társulatot!

Bera Linda