dráMA10 – Székelyudvarhely

A jó szív szigete

Jubileumi fesztivál a Tomcsa Sándor Színházban. Régről ismert szakemberarcok, visszatérő társulatok, és újabbak is. A kerek évforduló kötelez a számvetésre, a sikerekben való megnyugvás mellett az új utak keresésére. Az idén megbontott borospalackok szerencsére mind kiürültek, jövőre feltétlen új fog kerülni az asztalra. Azt hiszem, ennél lényegibb változtatás nem is szükséges.

Azt gondolom ugyanis, hogy a Nagy Pál igazgató vezette színház fesztiválkoncepciója a színművészet jellegzetesen magyar érdekeit a legsokrétűbben szolgáló rendezvény a hasonló határon túliak között. Tükrözi – számomra mindenek előtt –, a társszínházak összefogása révén, a drámaírás tovább éltetése iránti elkötelezettséget. Udvarhelyen, a nagyváradiak bemutatójaként láttam tavaly a dráMA debüt díjas előadását, a Kapufa és öngólt, amelynek főszereplőjét utóbb a kisvárdai fesztivál zsűrije a legsikeresebb pályakezdőként ismerte el. A nem debütánsok kategóriájában, ugyancsak tavaly, az udvarhelyiek tartottak felolvasószínházi előadást Moravetz Levente: Nem lesz reggel, Fred! című darabjából, olyan ihletetten-ráhangolódottan, hogy valóságos előadássá kerekedett a képzeletemben a szöveg, s az idei kosztümös-díszletes, komplett előadás láttán déjà vu érzetem támadt, s magamban plágiummal gyanúsítottam a szerzőt.

Nem lesz reggel, Fred’

Nem történt egyéb pedig, mint hogy a rendező, Vladimir Anton kész elképzeléssel érkezett, s a színészek – FRED: Antal D. Csaba, KATALIN: Bekő Fóri Zenkő, FÉNY: Esti Norbert és a NŐ: Pál-Varga Márta – a nyilvános olvasópróbához képest a premierig nem építgették, csak finomra hangolták, egymáshoz hajlították a nem túl bonyolult történet figuráit. A reggel elmarad. Igaz-e a világhálói hír, vagy kacsa. Ha igen, vajon a Teremtő akarja-e megsemmisíteni a művét, mert felismerte, hogy selejt, vagy a papírforma szerint, az Ördög mesterkedik? Az abszurd bohózat dramaturgiája szerint, természetesen a Teremtőbe belebújt az ördög, az Ördög szadizmusa pedig abban nyilatkozik meg, hogy nem engedi a Teremtőt pusztítani. (A szerzőnél az ördög neve: NŐ)

Pásztor Márk fesztiváli kakukktojás. Nem pályázatra beküldött darabot játszik, s amit előad, azt még csak nem is a Tomcsa Sándor Színházban mutatta be. Készen hozta magával ideszerződésekor Cseh Tamás – Bereményi Géza Frontátvonulás c. lemezalbuma anyagát. Vállalja, hogy a hangfekvése nem a Cseh Tamásé, s hiányzik torkából a Nagy Igric nikotin-koloratúrája is. A dalok érzelmi tüze azonban eredeti, s a gondolatvilágukban megdöbbentően maiak, országhatároktól függetlenek a dalok. Bizonyságképpen egy 2002-ből származó, a Magyar Nemzetben megjelent vallomás-kritikából idézek, a szerzője Ditzendy Attila.

Pásztor Márk

„A színpadon magányos gitár várakozik… Megérkezik Cseh Tamás. Az árva gitár társra lel. „Születtem Magyarországon.” Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló, ma este (és máskor) sem szükséges aktualizálni, tudjuk, Tamás mit, kiket képvisel. És folytatja: „Ki tud majd száz év múlva magyarul?” Mi, mindnyájan, akik Jánost és Tamást meg Gézát hallgattunk. 1979 (ne feledjük az évszámot), akkor a dal Sas elvtársról és Ecsédiről vallott. Ecsédi tudtán kívül jelentett Sas et.-nak. Hibátlan duettet produkál a dalban Tamás egy szál egyedül. Benne van minden, minden, amit Mécs-bizottságnak gúnyolunk manapság. S benne a történelem, úgy, miként Bereményi látja, láttatja. Azon a sajátos szürrealista szemüvegén keresztül, amelyen át az akkori torz világ álomszerűen szalad át. Vízió ez, egy beteges korszak víziója. Olyan, amelyiket nem kell újrafogalmazni, annyira húsba vágó, annyira magyar.”

Pásztor Márk sem újrafogalmaz, hanem kidomborít. Értelemmel beláthatóvá teszi a prózabetétek azon részeit is, amelyeket Cseh Tamás alkalmasint italos elcigarettázottságba burkolt a fülüket hegyező cenzorok elől. Beutazza a konyhában ülve az igazabb tájakra vágyódó ember elszánt lépteit a vasúti jegypénztártól, a Keleti-pályaudvar felrobbanásáig. Hangskáláján külön helyezi el a közlésfikció szerinti valóságsíkot a részegen álmodottól, és a révületi látomástól, hogy majd egy kitűnő monodrámává fejlesztett előadás végén, a kétszerkettő józanságával köszönjön el a publikumtól.

Ráckevei Anna

Sejtek programszerkesztői logikát, vagy logikus véletlent abban, hogy a bódulatösvényen önmagához hazataláló férfi sorsa mellett megjelenik egy asszonytörténet is. Ráckevei Anna – a debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Pesti Magyar Színház koprodukciójában Visky Andrástól adja elő a Júlia – Párbeszéd a szerelemről c. monodrámát. A darab önéletrajzi, a szerző családjának tragikus sorsát mutatja be. Édesapja Magyarországon képzett református lelkész, aki fiatal feleségével a második világháború után Magyarországról „átszökik” Erdélybe, hogy a nyáját szolgálja. Az 1956-os ideológiai tisztogatás következményeként 22 év börtönre ítélte őt a román kommunista diktatúra. Nem sokkal később feleségét, Júliát hét gyermekével kitelepítik a Duna-delta Gulágjába. Azt sem tudja, hogy férje él-e még. Júlia az emberpróbáló helyzetben is a szerelemről és a hűségről ad tanúbizonyságot. Hűséges marad Istenhez, férjéhez és a magyarsághoz.

„Amikor Ráckevei Anna Júlia alakítását láttam Pesten, arra gondoltam, hogy a sokféle Júlia után, akiket a világ különböző színpadain láthattam, most valóban az idő túloldaláról visszaszóló Júliával találkozhattam. Lélek-finom anyagú Szabó K. István rendezése, fényből, zenéből, tehát a lélek anyagaiból van összerakva.” (Visky András)

Gyerekjáték

A szatmáriak profilba illeszkedő fellépése a Gyerekjáték, Oláh-Horváth Sári drámája, amely az udvarhelyi Drámázat verseny debüt kategóriájának fődíja mellé a Színházi Dramaturgok Céhe Vilmos-díját is elnyerte, s a HaviDráma SzatmárOn legújabb kiadásaként van műsoron. (O. Horváth Sári 2017-ben végzett színházrendező szakon Bocsárdi László osztályában Marosvásárhelyen. A rendezés mellett íróként és dramaturgként is működik független és kőszínházi előadásokban egyaránt. Dolgozott többek között a debreceni Csokonai Színházban, a Duda Éva Társulattal, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban és a Kolibri Színházban is.)

Minden férfi haszonleső nőgyógyász, csak némelyikre vírusszerűen rátör olykor a lelkiismeret. Nem enyhe feminizmussal elgondolt „történet egy anyáról, aki úgy érzi, nem szereti a gyerekét, egy szeretőről, aki minden áron gyereket akar, egy nőről, aki nem akar gyereket, egy méhnyakrák túlélőről, aki ráébred, hogy gyereket akar, egy nőről, aki bosszúból szül gyereket, miután megerőszakolják, egy leszbikus párról, akik gyereket akarnak és egy nőgyógyászról, aki nem akar több gyereket. Hol találkoznak ezek a történetek? Kifésülhetőek-e a szálak? Az előadás hét nő és egy férfi humoros története az anyaságról, gyerekvállalásról, házasságról, múltról, jövőről. Egy idő után azonban torokszorító, sőt megdöbbentő fordulatokat vesz a történet. Az emberek és események mégsem olyan felszínesek, mint amilyennek látszanak” – mondja a műsor-előzetes. Az előadás szereplői: Bogár Barbara, László Zita, Gál Ágnes, Keresztes Ágnes, Moldován Blanka, Kófity Annamária, Gaál Gyula és Nagy Anikó. (Rendező: Bordás Attila)

    A fesztivál utolsó napjára, szombat délelőttre maradt egy szabadtéri, gyermekeknek szóló bábelőadás. Aracs Eszter: Rengeteg Ábel és Kürtős Kata kalandjai

magyar népmesék nyomán íródott történetet a szerző maga állította színpadra (tervezte, rendezte) Játsszák: Szűcs-Olcsváry Gellért, Boda-Szász Kriszta és László Kata Zene: Pál Attila (Látvány: Karácsony Kinga. Szcenográfia: Szűcs-Olcsváry Gellért. A bábokat készítette: Berze Imre szobrászművész, Barabás Réka, Aracs Eszter, Lénárt András. Ügyelő: Máthé Miklós Mónika)

A hiszékenységről, a kísértésről, a megbánásról, a megbocsátásról, s az igaz szeretetben való megmaradásról beszél az előadás. Nem a bábarcok mögé rejtekezés dobozhangján, hanem élőszínházi természetességgel, s egyben székely temperamentummal. Az egyhetes alámerülésem egyik legértékesebb fogása volt ez az előadás.

Rengeteg Ábel és Kürtős Kata kalandjai

*

Összefoglalóképpen olvassák a színház sajtóközleményét!

Nagy érdeklődés övezte a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház által szervezett dráMA kortárs színházi találkozó jubileumi, tízedik kiadását, amely szeptember 22-én zárult.

Nagy Pál igazgató és Zakariás Zalán művészeti vezető

A dráMA10 programjában egy nagytermi és tizenkét stúdióelőadás szerepelt, amelyek többségét telt ház előtt játszották. A nézők kíváncsiak voltak mind a magyar, mind a román kortárs produkciókra. A találkozón részt vettek a dráMÁn immár visszatérő vendégnek számító társulatok, mint a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a nagyváradi Szigligeti Színház, ugyanakkor olyan meghívottakat is vendégül láttak, akik először mutatkoztak be a dráMÁn, mint a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a suceavai Matei Vișniec Városi Színház vagy a bukaresti Godot Café-Teatru.

Magyar mátrix

A dráMA10 keretében tartotta meg a házigazda Tomcsa Sándor Színház a 2018/2019-es évad első premierjét a Garaczi László Magyar mátrix című műve alapján készült kocsmaszínházi előadást Tóth Árpád rendezésében. A Barabás Árpád, Pál-Varga Márta, Esti Norbert, Kőmíves Boróka, és Vadász Bernadett által előadott produkción is telt ház volt.

A jubileumi találkozón vendégül látták Andrea Gavriliu Sepsiszentgyörgyön született, jelenleg Kolozsváron élő alkotót, aki egészen különleges utazásra hívta a nézőket O.S.T. (Organic Sound Twist) című mozgásszínházi előadásával, ugyanakkor kétnapos workshopot is tartottott színművészei számára. Andrea hamarosan visszatér Székelyudvarhelyre, ebben az évadban ugyanis Terméketlen szépség címmel mozgásszínházi előadást rendez a társulatnál.

Fazakas Márta művészeti titkár az új kötettel

A dráMA10 másik kiemelt programpontja volt a Tomcsa Sándor Színház és a nagyváradi Szigligeti Színház által immár negyedik alkalommal meghirdetett dráMÁzat elnevezésű drámapályázat nyertes munkáit tartalmazó dráMÁzat IV. kötet bemutatója. A találkozón a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata felolvasó-színházi előadás keretében mutatta be a pályázat debüt kategóriájának nyertes drámáját, Oláh-Horváth Sári Gyerekjáték/Lenni vagy nem című írását, amely sem tematikailag, sem nyelvezetében nem kímélte a közönséget.

Czvikker Katalin igazgató Szigligeti Színház, Nagyvárad

Az idei dráMÁn újdonságként filmklubot is indítottak: az érdeklődők egyrészt megtekinthették a TVR jászvásári stúdiójának három, Matei Vișniec kortárs drámaíró munkássága és élete köré épülő produkcióját. A találkozón az Andreea Știliuc rendeztea Matei Vișniec, rege la Avignon, a Provența, Paradisul posibil és a Parisul lui Matei című dokumentumfilmet filmet vetítették. A programban szerepelt továbbá a székelyudvarhelyi Simó Ibolya Falu fessön című rövidfilmje és a Kincses Elemér drámája alapján készült, Cornel Mihalache rendezte Csatorna című tévéfilm.

Magyar mátrix

A dráMÁn ezúttal is elsősorban arra törekedtek, hogy teret biztosítsanak a találkozásoknak, a vélemény-kifejezésnek és -ütköztetésnek, a magyar és román kortárs színház bemutatkozásának. Találkozásokból nem volt hiány: a közönségtalálkozókon olyan neves alkotókkal beszélgettek, mint Ráckevei Anna Jászai Mari-díjas színművésznő, Kiváló Művész, Hatházi András színész, rendező, drámaíró vagy Anca Bradu és Vladimir Anton rendező.

Képek: Szász Zsuzsi 

és magánarchívum: Balogh Tibor