Díjazott művészek a Csokonai Színház évadzáróján

A 2009/2010-es évad zárása alkalmából június 17-én Kósa Lajos, Debrecen város polgármestere, Halász János, a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának politikai államtitkára és Vidnyánszky Attila, a Csokonai Színház igazgatója mondott beszédet.

Az értékelés során szó esett az utóbbi években jelentősen emelkedő néző- és bérletszámról, a szűkös anyagi lehetőségek ellenére létrehozott nagyszámú prózai és zenés produkcióról, valamint a hazai és nemzetközi fesztiválokon elért kiemelkedő eredményekről. Kiemelték, hogy a debreceni Csokonai Színház a magyar színházi élet megkerülhetetlen tényezőjévé vált, és nemzetközi viszonylatban is egyre nagyobb figyelem kíséri. Ezt követően a színház társulatának tagjainak ítélt díjakat adták át.

 Komiszár János díj:   Sárközy Zoltán Jászai-díjas Érdemes Művész

Debreceni Kör Dáma Egyesület díja: Balogh Benjámin, a Valahol Európában c. előadás “Kuksi”-ja

Napló Különdíj (A Hajdú-Bihari Napló olvasóinak szavazatai alapján odaítélt díj): Szűcs Nelli

Foto Art díj:   Oláh Zsuzsa

Kardoss Géza Alapítvány díja: Kriszta Kinga

Dóry József Alapítvány különdíja: Törő Krisztina, Csaplovics Árpád és Posta Emil kórustagok

Debrecen Lapkiadó Kft. díja: Trill Zsolt

Horváth Árpád Alapítvány díja: Bakota Árpád

 A következő díjakat az alábbi szervezetek támogatásával osztotta ki a Csokonai Színház:

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, Hajdú-Bihar Megye Közgyűlése, Debreceni Egyetem, Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola

Thália Nyakkendő: Kristán Attila                

Neményi Lili Vándorserleg: Cselóczki Tamás

Rubányi Vilmos díj:   Nyári Zoltán

Nívó díjak:                 Oláh Zsuzsa
                                    Varga József
                                    Böjte Sándor
                                    Árkosi Árpád 



LAUDÁCIÓK: 

Oláh Zsuzsa

Oláh Zsuzsa színészédesapja – a legendás táncos-komikus, majd prózai karakterszínész – Oláh György révén tősgyökeres debreceni. Talán éppen attól tartva, hogy nehéz lenne édesapja árnyékából kilépnie, sokáig kerülte szülővárosa színpadát. Sikeres pécsi, majd egri éveket maga mögött tudva merészkedett haza.

Mostanában lelt igazán otthonra a közönség szívében. A hetvenedik előadásán túl járó Olympia Linájaként, az Egy szerelem három éjszakája Melittájaként óriási sikert aratott, megteremtve maga számára egy új szerepkört, az ironikus-bölcs érett asszony figuráját. Emlékezetes alakítást nyújtott a Csillagszemű című mesejátékban, a Dea Debrecen-ben, illetve a Kőrózsa betonszívben is. 

  Varga József

 Varga József: a megkerülhetetlen színész. Amióta Beregszászból a Csokonai Színházhoz érkezett, alig van darab, amelyben ne jutna számára feladat. Úri muri – Kudora; Boldogult úrfikoromban – Pista úr; Vadászat; Képzeletbeli operett; Halotti pompa; A makrancos hölgy –  Gremio (József szolga, 2.Vadász); Valahol Európában – Simon Péter. Nem olyan alkat, aki nem szereti azt, amit végez. Bármilyen feladatot osztanak rá, a legjobb tudása szerint igyekszik megoldani. Egy olyan munkahelyi környezetben, ahol időgúzsba kötve, napirendbe beleszorítva kell dolgozni – ez bizony embert, idegrendszert próbáló feladat. Varga József, a szívében erős beregszászi nosztalgiával, de hatalmas akaraterővel és kitartással áll helyt Debrecenben. A hitelességet tartja szem előtt: ne legyen hazug a mozdulat, még akkor sem, ha hazudni olykor könnyebb a színpadon, mint a megformált hősök/kisemberek igazságát közvetíteni.

 Böjte Sándor

 „Mint minden debreceni produkcióban, most is élmény volt Böjte Sándor igényesen felvázolt karakteralakítását látni/hallani a Bolond (Félkegyelmű) szólamában” – olvashatjuk a Borisz Godunov egyik méltatója tollából. Azt gondoljuk, nagyon pontos jellemzést ad a szakíró. Nagyszerű akkor is, ha az Aidában, a Hírnök szerepében „csak” szolgálja az előadást, s akkor is, amikor Bobêche királyként az előadás legsokoldalúbb alakjaként említhető a Kékszakállban. Idén az Aida – Hírnök; Bánk bán – királyi tiszt; Kékszakáll – Bobêche, a király; Turandot – Pang marsall; Borisz Godunov – Félkegyelmű szerepében láthatta, ünnepelhette őt a debreceni közönség.

 

 Árkosi Árpád

Aki régen követi nyomon a kortárs magyar színjátszás történetét, tudja, hogy Árkosi Árpád pályája bizony nem ma kezdődött. Szegedi amatőrként, szolnoki hivatásos rendezőként szerzett országos hírnevet, s Debrecenen kívül most is sűrűn kap meghívásokat. Az időre, az idő múlására való hivatkozásunk, sajnos nem oktalan. Hubay Miklós csodálatos darabját, az Elnémulást már félig-meddig nyugdíjasként készül megrendezni a következő szezonban. Hiányzik majd visszafogottan érzelmes okossága, tartózkodó szenvedélyessége, amellyel úgy vitte sikerre a Légy jó mindhaláligot, vagy a Macskák szerdáját, hogy a kicsorduló könnyek sohasem borították el a néző értelmét. Idén a Szegény Dzsoni és Árnika; Én, Károli Gáspár a társulat sikertörténetének fejezetét gyarapítja. Előbbi a kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi ASSITEJ Biennáléra, utóbbi az egri Nemzetközi Monodráma Fesztiválra kapott meghívást, és szerzett elismerést.