DESZKA Fesztivál 2010- negyedik nap

A mai és a holnapi nap folyamán egyedül írom a fesztiválbeszámolót, kollégám, Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője a papíralapú lap készülő új számának nyomdai munkálatait ellenőrizni hazautazott Békéscsabára, illetve Gyulára, de szombat-vasárnap újra közösen jegyzetelünk majd.

Tegnap ígéretet tettünk rá, hogy beszámolunk a marosvásárhelyi Yorick Stúdió 20/20 című előadása kapcsán lezajlott szakmai beszélgetésről – nos, következzék is most ez. A Kulcsár Edit moderálta eseményen ismét igen szűk kör gyűlt össze, ráadásul a már megszokott, vissza-visszajáró arcok. A téma a dokumentarista színház volt. Gianina Cărbunariu rendező elmondta, hogy mintegy 60 interjút készítettek a 20 évvel ezelőtti vásárhelyi eseményekről (a magyarok és a románok összecsapásáról) a színészekkel, s az ezek közül kiválogatottakat dolgozták fel az improvizáció módszerével a játszók – így tehát, ahogy azt a rendezőnő megjegyezte, nem is beszélhetünk totális dokumentarizmusról. Szerinte elkerülhetetlenül politikai színház is lett a végeredmény, ám a cél nem valami abszolút igazság bemutatása – ennek létezésében nem is hisznek -, hanem, hogy a szubjektív nézőpontokat felvonultatva ők maguk, akik a történtek idején még gyerekek voltak, megértsék, mi is zajlott le annak idején. Cărbunariu egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy eleve (minimum) két nyelvűre tervezték a bemutatót. Megtudhattuk, hogy eddig még nem dolgozott magyar színészekkel, és a munka során az tűnt kicsit nehéznek a számára, hogy míg a magyaroknak volt érzelmi viszonyulásuk az eseményekhez (olyannyira, hogy Korpos András és Tompa Klára személyes élményeit dolgozta fel az improvizációk során…), a románoknak az egész jóval kevesebbet mondott – őket közelebb kellett hozni a témához, a magyarokat pedig el kellett távolítani tőle.

 

Boros Kinga (dramaturg), Gianina Cărbunariu, Kulcsár Edit, Sebestyén Aba

Sebestyén Aba, a Yorick alapítója és vezetője hozzáfűzte, hogy bár ő hívta meg a román rendezőnőt, az előadás azonban Cărbunariu érdeme: ő találta ki, hogy valami olyan darabot hozzanak létre, ami a helyi nézők számára fontos témát dolgoz fel. Sebestyén rendkívül elégedetten nyilatkozott a végeredményről, erről a nagyon személyes hangvételű előadásról, katartikusnak nevezve a darabot, melyet azóta számos fesztiválra, többek közt Temesvárra, Aradra, Nagyszebenbe, Újvidékre hívtak meg, Magyarországon pedig a POSZT-on, valamint a Thália Színházban lesz látható. A legfontosabbnak azonban ő és a rendezőnő is azt tartották, hogy elindított valamit a közbeszédben a 20/20 a nézők, románok és magyarok közt. Hogy a kortárs drámának Romániában sem könnyebb a helyzete, mint Magyarországon, az is kiderült: Gianina Cărbunariu világított rá, hogy egészen a legutóbbi időket szinte egyáltalán nem játszottak mai szerzőket a színházaikban. Sebestyén Aba motivációja éppen az is volt a Yorick létrehozásakor, hogy legyen egy olyan műhelye a fiataloknak, ahol kortársakat mutathatnak be, ennek a tudatos művészeti programnak keretében játszottak már Egressy Zoltánt, Láng Zsoltot és Tasnádi Istvánt is.

 

A 20/20 című előadás magyar és román színészei a szakmai beszélgetésen a Csokonai Színház Balett termében

A Vojtina Bábszínházban bemutatott Galuska László darab, Az ördög sziklája után egy másik fontos és izglmas beszélgetés kezdődött “Hol kezdődik ma a gyermekszínházban az alkotó művész felelőssége?” címmel. Sándor L. István, az Ellenfény folyóirat főszerkesztője kezdésként arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekszínház igen speciális helyzetben van, hiszen nem önmaga számára neveli ki a közönséget. (Miközben persze a felnőttek is nézői, kedvelői lehetnek – mint ahogy Gimesi Dóra felhívta rá a figyelmet, a mesék eredetileg, a 19. században eleve a felnőtteknek szóltak.) Igen szűk korosztálynak szól egy-egy darab, s amolyan jó értelemben vett népszínházi előadások ezek. Azt is kiemelte, hogy a kicsik színháza még izgalmasabb is, mint a felnőtteké, amelyből jelenleg Magyarországon hiányzik az a vizualitásra, zeneiségre, érzékiségre építő komplexitás, ami itt megvan, ráadásul ezek a mesedarabok nem túlracionalizáltak, nagy szerepet kapnak bennük a megérzések is. A Láposi Terka vezette beszélgetés azért is lehetett izgalmas, mert a résztvevők különböző nézőpontból közelítettek rá a témára: volt köztük rendező, író, kritikus, képzőművész. Az első nézetkülönbség a körül bontakozott ki, hogy feladata-e a nevelés a gyerekszínháznak. A vélemények megoszlottak, egyesek szerint nem veheti át az iskola és a szülők szerepét, mások igen is a nevelői funkciójára esküdtek. Annak a megítélésében is differencia mutatkozott, mit kell megmutasson a világból a gyerekszínház. Sándor L. István azt mondta, hogy az ő ideálja szerint a színház még mindig az az arisztokratikus műfaj, amelynek nem kell mindent visszatükröznie a valóságból. Mások ezzel nem értettek egyet. Az is szóba került, hogy az erőszak milyen mértékben ábrázolható egy gyerekelőadásban. Általános volt a vélekedés, hogy nem kell ilyen téren félteni senkit, egy egészséges gyermek fel tudja dolgozni a darabban látottakat. A lényeg, hogy következetes, őszinte és hiteles legyen az előadás – ebben mindenki egyetértett. Egy harmadik beszélgetés is zajlott (melyről a programok egybeesése miatt lemaradtam), éspedig Szakonyi Károly vezetésével, Érdi Sándor, Mészáros Katalin és Szolnoki András között “Drámai szöveg a képernyőn – tévés színház” címmel.

 

A gyermekszínházi beszélgetés résztvevői: Szabó Borbála, Gimesi Dóra, Kovács Géza, Sándor L. István

A Nagyszínpad Závada Pál Bethlenjét kínálta csütörtök este, mely Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának átirata. Závada ‘történelmi játék’ alcímű és műfajmegjelölésű darabja egyszerre mutatja meg a fejedelmet, mint politikust és mint magánembert. A mű még a Színház folyóiratban jelent meg, nem felkérésre, hanem saját érdeklődésből írta szerzője. Bemutatta már korábban Máté Gábor osztálya is a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán. A Bethlen mellett Báthory Gáborra, Báthory Annára és Károlyi Zsuzsannára fókuszáló történet egyik érdekessége, hogy, mint a klasszikus drámákban, szerepel benne kar, mely a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előadásában abroncsszoknyás, bohócosra kifestett, folyton izgő-mozgó, fura hangokat hallató, olykor egészen gúnyos, ironizáló alakokból áll. A szerző instrukciói szerint “a férfiakból és nőkből álló kar identitása jelenetenként változó – részint mellékszerepeket játszik, részint narrátori feladatokat tölt be”. A hatalom átvételétől az egészen a bukásig zajló történet lassan hömpölyög Kövesdy István rendezésében. Mint ahogy az az esti szakmai beszélgetésen is elhangzott, nem ártott volna némi dramaturgiai beavatkozás, sűrítés a szövegnek. Kovács András Ferenc dramaturg húzott ugyan a drámából, de nem eleget ahhoz, hogy egy feszes, pergő előadás szülessen belőle.

 

Ady szerepében Kovács Nemes Andor (fotó: Molnár Edvárd)

Este két előadás ment egy időpontban: a Horváth Árpád Stúdiószínházban Kiss Csaba Esti próba című darabjával vendégszerepelt a Pinceszínház. A darabot maga az író rendezte, a két szerepet Ujlaki Dénes és Tar Renáta játszotta. Jómagam a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadását néztem meg a Víg Kamaraszínházban. A négy szerzős darab (Kalmár – Ralbovszki – Kovács Nemes – Brestyánszki) Ady Endre, Diósy Ödön és Léda szerelmi háromszögéről szólt – így ez az este a szerelmi háromszögeké lett. Szerelmi beteljesülés, féltékenység, szakítás, minden feltűnt a darabban, ami egy párkapcsolat stációit jelentheti. Kiss Kovács Gergő díszletei kissé muzeálisra sikeredett, akár Kalmár Zsuzsa jelmezei (bár lehet, hogy csak a pénztelenség miatti kényszermegoldásként szerepelnek ilyen poros, avitt tárgyak és ruhák a színpadon – és akkor vissza is vontam megjegyzésemet). És mindent, kanapét, ágyat, köntöst beborít a vörös szín. Az Elbocsátó szép üzenettel kezdődik az előadás, tehát a kapcsolat végszavával – hogy aztán az Ady-Léda történet összes fontos állomása leperegjen előttünk. Mivel az összes Ady-klisé felbukkan itt (Ady, a zseni, a léha, az alkoholfüggő, a nőcsábász, a szenvedő…), s az előadás mesélte történet ismerős, így az nem okoz önmagában sok meglepetést. Szerencsére azonban humorban bővelkedik a játék, melyet Mezei Zoltán rendezett, s Ady szerepében Kovács Nemes Andort, Adéléban Kalmár Zsuzsát, Dodóéban Ralbovszki Csabát tekinthettük meg.

Darvasi Ferenc

Forrás: www.barkaonline.hu