DESZKA Fesztivál 2010 – második nap
Egy-egy igazán tartalmas és tanulságos, a drámaírói motivációkat, alkotáslélektani és szcenikai kérdéseket egyaránt megvilágító beszélgetés keretezte a második napot.
Kora délután a Csokonai Színház Balett termében a Podmaniczky Szilárd által vezetett Móricz és Krúdy – kortárs írók, rendezők szemével című program keretében Cserhalmi György, Forgách András, Pozsgai Zsolt, Tasnádi István és Vidnyánszky Attila beszélt leginkább a Móricz Zsigmonddal kapcsolatos újabb keletű élményeiről és vonzalmairól. A beszélgetés apropójául egyrészt a nyíregyházi színház előző esti előadása, a Móricz 2009, másrészt a debreceni színház tavalyi évadbeli Úri muri-bemutatója, s a regényből Podmaniczky forgatókönyve alapján, Vidnyánszky rendezésében készülő film szolgált. A művek születéséről és előadások létrehozásáról szóló beszámolók, valamint a Móricz életműve iránti személyes elköteleződések megvallása közben olyan távlatosabb megállapítások is elhangzottak például, hogy Móricz csak a legnagyobbakkal mérhető, világirodalmi jelentőségű alkotó (Forgách András), nem igaz, hogy rossz színdarabíró volt (Pozsgai Zsolt), legjobb művei ma is érvényesek, rólunk is szólnak (Vidnyászky Attila).
Vidnyánszky Attila, Tasnádi István, Forgách András, Podmaniczky Szilárd,
Cserhalmi György, Pozsgai Zsolt
A Víg Kamaraszínházban 17 órától a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulata előadásában láttuk a Koleszár Bazil Péter által hétköznapi élethelyzetekből és társasági szövegfolyamokból jó tíz évvel ezelőtt gyűjtött, magnóra vett és Sultz Sándor segítségével összeállított, átgyúrt, kettejük által színre állított A jó pálinka itassa magát című darabot (ami korábban a Merlinben már elég nagy sikerrel futott). A címlap műfaji meghatározása – „irónia képekben” – előrejelzi a produkció hangnemét és dramaturgiáját, azt, hogy egy rendhagyó színházi játék részesei leszünk. Csak arra nem igazán utal, hogy az előadás rekeszizmainkat is erősen igénybe veszi: ki gondolná, hogy nincs mulatságosabb társalgás, mint például három biogenetikus szaknyelven zajló vitája a növénynemesítés kérdéseiről egy vasúti resti talponállójában, vagy ugyanott két kőművesé a napi teendőikről. A jórészt a valóságból lopott jeleneteket és mondatokat az írói közreműködés és a bravúros színészi alakítások igazán szórakoztatóvá teszik, de a hét életképet csak az eszement szövegelések közbeni pálinkavedelés és a mindegyik jelenetben szereplő lúzer Csaba (Kálmánchelyi Zoltán) köti össze.
Koleszár Bazil Péter, Németh Ákos
Szálinger Balázs, Németh Ákos
De nem csak Szálinger Balázst hallhattuk a Színészbüfében, hiszen Németh Ákos több olyan szerzővel is beszélgetett itt este, akinek az első két nap előadását láthattuk Debrecenben. Németh először Koleszár Bazil Pétert faggatta egy fesztelen társalgás keretében A jó pálinkáról, alkotói módszerről, a darabválasztás és -írás motivációiról, élet és színház összefüggéseiről. A kérdésre, hogy miről is szólna a darab, így válaszolt a szerző-rendező: önmagadról. No comment. Eztán következett az Oidipusz gyermekei szerzője, hogy aztán Tasnádi Istvánra kerüljön a sor, aki a Kupidó kapcsán osztotta meg velünk a gondolatait a számos hozzászólással kísért beszélgetésen.
Életkép a Színészbüféből Bálint Andrással és Szombathy Gyulával
Darvasi Ferenc – Elek Tibor
Forrás: www.barkaonline.hu