Debreceni díjazottak a nemzeti ünnepen
Ritkán adatik meg egy színháznak, hogy egyszerre több művésze kapjon elismerést munkásságáért, még ritkábban, hogy a Kossuth-díjat, Érdemes Művész kitüntetést és Jászai-díjat egyszerre. 2011. március 15-én a Csokonai Színházba négy elismerés érkezett: Vidnyánszky Attila és Földes László „Hobo” Kossuth-díjat, Ráckevei Anna a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze elismerését kapta, Kristán Attila pedig Jászai-díjban részesült.
A színház megtartó erő
Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas
Vidnyánszky Attila számos magyarországi díj kitüntetettje, 2002-tól Ukrajna Érdemes Művésze és 2009-ben a rangos orosz színházművészeti elismerést, a Meyerhold-díjat kapta meg. A Kossuth-díj átvétele után őszinte, mélységes meghatottsággal nyilatkozott szolgálatról, felelősségérzetről, sorsról. Akik nap, mint nap a közelében vannak, látják mélységes és kiapadhatatlan alkotó energiáját, tanúsítani tudják, hogy ezek nem csupán ünnepi gondolatok nála, mindennapjainak legkisebb részletében is jelen vannak.
Mintegy húsz éve szolgálja a kárpátaljai színházteremtés ügyét, pedig ritkán talál támogatókra ebben a küzdelemben. „Semmi sem volt véletlen: hogy éppen oda születtem, onnan indultam, nekem dolgom van a beregszászi színházzal, az ott élő emberekkel. Az egyre nagyobb ütemben fogyó kárpátaljai magyarság számára az a színház megtartó, ott tartó erő” –mondta, ma is a beregszászi színház művészeti vezetőjeként.
„Az is az utóbbi néhány év felismerése, hogy azt a közösséget szolgálva, amelyben létezem, a magyar kultúra, a magyar nyelv, a magyar színház harcosává kell váljak, mert én nem egyszerűen rendező vagyok, hanem hazafiként van itt dolgom. Ez a felelősségérzet kell, hogy meghatározza gondolataimat, akarásaimat, cselekedeteimet az elkövetkezőkben is” – nyilatkozta, hiszen a Magyar Teátrumi Társaság elnöke.
„Az utóbbi évtizedekben a magyar színház a német hatása alatt formálódott. Úgy gondolom, hogy jó, ha az orosz, a francia költői színház gondolatai beépülnek a hazai színjátszásba, miközben természetesen a magyar színháznak a saját útját kell keresnie, járnia” – ily módon sikerült a Csokonai Színházat igazgatása alatt országos és nemzetközi élvonalba eljuttatni.
„Az én eszményem a költői színház. A pátosz, a nagy érzelmek, a tisztább gondolatok színpadi megjelenítését keresem. Keresgélem a csak ránk jellemző gesztusrendszert, a szöveget, a zenét és a mozgást egységben kezelő színpadi nyelvet, ami magába építi például a folklórt is. Olyan megszólalási módok kutatásáról van szó, amellyel nagy kérdéseinket is meg tudjuk vizsgálni… A keresés az egyik kulcsfogalom. Hirdetni szeretnék egyféle pozitív személetet is. Az „igenek” kimondása rendkívül fontos számomra. A másik kulcsfogalom: a derű. Még amikor nagyon fáj, akkor is. Túl kellene lépni azon, hogy a világot kizárólag élhetetlennek, az emberi viszonyokat kilátástalannak, az ember természetét gyarlónak és iszonyatosnak ábrázoljuk.” – hirdeti a rendező.
Nekem fontos a zene, a színház, a költészet
Földes László „Hobo” Kossuth-díjas
Földes László „Hobo” előadóművész, dalszerző a magyar popzenei kultúrában egyéni hangú, maradandó értéket létrehozó több évtizedes munkássága, sokirányú zeneszerzői és előadóművészi tevékenysége, életpályája elismeréseként kapott Kossuth-díjat. Alkotótársak ők Vidnyánszky Attilával, aki arra is rá tudta beszélni anno, hogy szerepet vállaljon egy francia bohózatban. A Csokonai Színházban évente jelentkezik új zenés monodrámával, főszereplője a Csattanuga csucsunak, a Vadászatból készült színházi előadásnak és a nagyszabású zenés-cirkuszi-színházi produkciónak, a Circus Hungaricusnak. Hobo szinte állandóan úton van, „vándormesét sző”. Már elkészült legújabb színházi kompozíciója Pilinszky János verseiből: „Látja Isten, hogy állok a napon…” 33 év után elbúcsúzott zenekarától és a Hobóc (ahogy önmagát nevezte a Circus Hungaricus kapcsán) továbbindult az úton.
A teremtő munka meghatározó erőforrása
Ráckevei Anna, Érdemes Művész
Szerepeinek hosszú sora, az őt foglalkoztató intézmények rangja szinte önmagában bizonyítja, hogy Ráckevei Anna megkerülhetetlen karakter a hazai színjátszásban. Bár hivatalos megbecsülésben nem szűkölködött eddig, úgy érezzük mégis – emelkedhetett volna már magasabbra az elismertség grádicsán, ha nem olyan alkat, aki körül soha nincs felhajtás, aki egyszerűen csak teszi a dolgát. A Csokonai Színházhoz kerülve új fejezet nyílott pályája történetében. Olyan műhelybe, olyan alkotófolyamatokba került, amelyekben nagyon nehéz hagyományos módon alakításokról, egyéni teljesítményekről beszélni. Az előadás értékét éppen az adja, hogy itt egy alkotóközösség jön létre, amelyben a színészek egyenrangú partnerei a rendezőnek, a koreográfusnak. Ennek a teremtő munkának vált egyik meghatározó erőforrásává és tartópillérévé Ráckevei Anna. Színészi útján egy magasabb régióba érkezett.
Teljes odaadással ég
Kristán Attila, Jászai-díjas
Kristán Attila mögött – bár még fiatal – olyan színházi múlt áll, amelyet nem akárki mondhat magáénak. Több mint egy évtizede szolgálja a beregszászi társulatot, és immáron öt éve a debreceni színházat, olyan jelentős alakítások állnak mögötte, mint Andrej a Három nővérben, Wagner zenetanár az Úri muriban Vidnyánszky Attila rendezéseiben, a Fodrásznőben Jevgenyij Viktor Rizsakov rendezésében, a „filozófus” Novarina Képzeletbeli operettjében. Olyan színészösztönnel bír, hogy nem tud fals hangon megszólalni, soha nem „lép mellé” a színpadon, mindig hiteles, és a legkisebb szerepekben is teljes odaadással ég. Olyan színész, aki alázattal végzi munkáját, és istenadta képességeit kötelességként fogadja el, sok-sok szép pillanatot nyújtva így a nézőknek. A színpadon látva őt, szerepek sokasága pereg szemünk előtt, amelyekben örömmel látnánk még remélhetőleg hosszúra nyúló pályafutása során.
Cs.M.M.