Csúfondáros hozsánna

Ősbemutató Orbán János Dénestől Debrecenben
Nyílt próba a Magyar Dráma Napján, premier az évadterv szerinti időben, aztán díszelőadás, amikor már összeállt a csapat. A csapatmunka nem szólam: a Hatvani István debreceni tanár-polihisztor csodatetteit sorjáztató szöveg nyomán, Árkosi Árpád rendező vérbeli totális színházat teremtett.

1786. november 16-án Debrecenben epebajban elhunyt Hatvani István debreceni professzor. A magyar Faustnak titulált tudósról az a hír járta, hogy azért ért annyi mindenhez, mert eladta a lelkét az ördögnek. Életkalandjai rímekbe szedője, Orbán János Dénes sincs híján az epésségnek, de ez nem baj. „Ha nem vették volna észre, lejártak a tudálékos idők és egy olyan világba érkeztünk, amelyben csak az érdekes és izgalmas dolgok érvényesülnek és még két-három nemzedék kihalása után a franc sem fog vontatott, mély értelmű dolgokat olvasni pusztán a gondolatiság kedvéért, meg hogy elmondhassa, hogy olvasta. Jár le a sznobéria korszaka.” – tudatja egy nyilatkozatában, s ugyanitt jelenti ki pár mondattal feljebb: „Sohasem sodródtam, inkább sodortam. Egyrészt én mindig hittem az irodalom erejében, a magyar nyelvben, és hiszek Erdély különlegességében is. Bizonyos szempontokból konzervatív és hagyománytisztelő vagyok. Ellenben utálok mindenféle hülyeséget, ami jelen van az irodalmi életben, a belterjességet, a klikkesedést, a szakma elfogult ostobaságát, a dögu¬nal¬mas, szalagra gyártott művek tömkelegét, a lapos író-olvasó találkozókat, a közönség kizárását a ma¬gas irodalomból, a metanyelven író, olvashatatlan bölcsészeket, a kánon által méltatlanul piedesztálra emelt pojácákat, akik kapcsolati tőkéjük megszűnte vagy haláluk után három nap alatt feledésbe merülnek. Igenis tudatosan küzdöttem a kezdettől fogva azért, amiben hiszek és az ellen, amit utálok. Megfelelő elméleti képzésre tettem szert, ehhez társítottam a diplomáciát, a marketinget és nyilván nagy szerepe volt a ka¬rizmának is. Hogy tudok írni, szerkeszteni, komponálni a szakma számtalan elismerő kritikával és számos díjjal jutalmazta. Nagyon köszönöm. De én nem a szakmának írok, hanem a közönségnek, én nem annak örülök, ha írnak rólam egy újabb tanulmányt, melyben csak a kötőszavak vannak magyarul, hanem annak, ha a közönség könnyesre röhögi magát az estjeimen, vagy borzong a szövegeim érzelmes erejétől.”

Varga Klári

A fenegyerek író-költő hitvallása igazolódik A magyar Faust szövegében, sőt megfejelődik egy vérbeli kálvinista furfanggal: Orbán hőse, az ördögi professzor fejében meg sem fordul, hogy a lelkét eladja. Lucifer – Varga Klári – hiába nyeri el kártyán Istentől a kísértés jogát.

Lucifer monológja Hatvani sírkövénél:

Bolond vidék ez! A Lajtától nyugatra
jó Goethe mester Faustja volt a mérce;
német és ánglus játék volt: felérsz-e
tudásoddal a teológiáig…?
… Elvergődsz-é a múlttól a máig,
s ha sikerül, lészen-e még jövőd?
Az Elveszett paradicsomból így lett
az ánglus hit apoteózisa,
unalmas, hosszú prédikációkban,
unott híveknek létnyi dózisa.

Ám itt, a nyakas magyarok között
„de strigiis que non sunt questio
nulla fiat” – rendelte Könyves Kálmán,
s itt alig volt boszorkányégetés,
kivéve, hogy az egész náció
poéták népe, vers-bolond vajákos;
Petőfijük egy asztalról rikoltott
s egy nemzetet háborúba sodort!
Egy Madách Imre nevű, mélabús
s a női nemmel harcban álló férfi
rájött, hogy Istennel kollegák vagyunk,
s hogy tudás nélkül mit sem ér a hit;
a „credo quia absurdum” lejárt,
s helyette „intelligo ut credam”
az „értem, hogy hihessem” korszak virrad.
Így lett e derék, egzaltált magyar,
Hatvani István, kit épp most temettünk,
Kelet-Közép-Európa nagy tudású
és sajátosan magyar stílű Faustja,
s lőn Isten és az Ördög: tetszhalott
– belévesztünk az emberi tudatba –
a szabadság útjára lépő ÉN-be.

 

Mészáros Tibor

A nyakas magyar Faust és Mefisztó szellemi birkózása pokolfajzatok és angyalok, boszorkányok, szellemek, garabonciások és cívispolgárok közt játszódik a mennyben és a pokolban, Bázelben és Pozsonyban, de főleg Debrecenben, 1749-ben és 1786-ban – tudatja a műsorfüzet. A tér és idő kiterjesztésével való játék nem ismeretlen a debreceni néző számára, a közelmúltból. Bulgakov regénye, A Mester és Margarita tavalyi feldolgozásában a sátáni Woland moszkvai bérleménye ugyanúgy tágul bálteremmé, mint Hatvani professzor lakása, amikor vendégül akarja látni a város előkelőségét, s azok ugyanolyan gyanakvóan tekintenek a maguk taníttatta professzorra, mint a szovjet hivatalosságok a gyarló lényüknek tükröt tartó feketemágusra. Hatvanit fizikai-kémiai kísérletei tették különlegessé az ilyesmihez nem szokott kortársai szemében, s hozták kapcsolatba az „ördöggel cimboráló” középkori vándordiákok, garabonciások s még inkább a bölcsek kövét kereső, aranycsinálással kísérletező alkimisták, tudósok, doktorok reneszánsz kori típusával. Alakja köré tanítványai, a debreceni kollégium diákjai csipkelődve, humorral és babonaellenes éllel csoportosították a közszájon forgó, régi korok bűbájosainak történetéből kölcsönzött mondákat. Utóbb ezek a csipkelődések elveszítették laza, anekdotikus hangzásukat, s visszacsúsztak a nép ajkán eredetileg élő, borzongató tónusukba. És, bár diákjai előtt sikerül lelepleznie a gonoszt, aki éjszakánként Hatvani professzor alakját ölti magára – úgy tart nekik zagyva előadást, amíg lólábának nyoma el nem árulja kilétét, s el nem űzi a diákok éneke – a professzor alakját mégis az alvilág szellemeinek parancsoló boszorkánymesterként rögzíti a hagyomány.

Mercs János

A Jókai-Mikszáth tempót követő adomaepizódok jótékonyan magukba nyelik a saját helyi értékén egyébként remek, szalon-vagabundus poézist. Árkosi felismerte ugyanis, hogy a szöveg, bármennyire szellemes, ájtatos-ordenáré egyveleg, önmagában kevés a színpadi dicsőséghez. A merő narratíva felőrli a figyelmet. (Intő példa lehetett számára a különben értékes előadás, A Mester és Margarita cselekménymenetének amiatti szakadozottsága, hogy a néhol túlontúl önveséző monológok nincsenek a nézői élményt dúsító akciókkal ellenpontozva.) Katona Gábor koreográfiája – Laczó Zsuzsa betanításában – kitölti a szövegűröket, s együtt Könczei Árpád eredeti (és tematikusan válogatott) zenéjével megteremti a gondolatkísérő impulzusokat. A lényegértékű körítés a prózatagozaton kívüli alakulatok érdeme is. Gyülvészi Péter a színház Énekkarát készítette fel (Szellemek kara), a Vox Iuventutis Gyermekkar 20 fős kórusa (Angyalok kara) vezetője Pallagi Etelka. Aktív színpadi tényező a zenészcsoport: Dargó Gergely, Áchim Tibor, Albert Szilárd, Bárándi András, Linzenbold Gábor és Ács Sándor.

Mészáros Tibor és Mercs János

A magyar Faust a Csokonai Színház grandiózus vállalkozása: minden és mindenki – többszörösen is – a fedélzeten. Játszik csaknem az egész társulat, sőt a kisebb szerepekre is képzett színészeket szerződtettek – elég, ha Zeck Juli meghívására gondolunk. Mészáros Tibor (Hatvani) folytathatja monodramatikus főszerepsorozatát, Mercs János (Mefisztó) az esendő gonosz figuráját hozza kitűnően. Varga Klárira osztani Lucifer szerepét – telitalálat. Hatvani szerelmeként, Szakács Hajnalka fontos szerepet old meg – nem egyetlen érzelmi forrásból merítve indulatait – roppant intelligensen. A szellemi hatalmak kíséretét játszó színészek az összjáték követelménye szerinti alázattal és elkötelezettséggel teljesítik a feladatukat. Csöppet sem kicsi az érdemük abban, hogy Debrecenben egy magas színvonalú fesztiválképes előadás született.

Fotó: Máthé András