Csipkerózsika ébredése

 

2011. január 17-én Sopronban

Előző írásomban a Péter és a farkas című zenés mesejáték előkészületeiről tudósítottam. Október 25-én a Soproni Petőfi Színházban láthatták először a gyerekek, akiknél hálásabb, őszintébb közönség nem létezik. Bemutató előtt Nyírő Bea színművésznőt kerestem, hogy háromszor megköpdössem. A színészek így kívánnak sok sikert egymásnak egy új előadáshoz.

 

Nyírő Beára a színpadon találtam rá. Felhőnek álcázva lógott a díszlet fölött pár méterre, így megköpdösni nem mertem. A siker azért így sem maradt el. Előadás végén, miután végre leeresztették a Felhőt a trégerből, személyesen is tudtam neki gratulálni.

– Mondd, nem fárasztó végig lógni az előadást?

– Áh! Azt hittem nehezebb lesz, de egész jól bírom! Mindenért kárpótolnak a gyerekek. Ahogy kis praclijuk puhán összeütődik, ahogy vékony kis hangjukon teljes erőből visítják a tetszésnyilvánításukat, szívet melengető, ugyanakkor megható a színész számára. Úgyhogy már készülök a Csipkerózsika című mese színpadra állításával, ahol igazi vár lesz a díszlet és a szereplők korabeli ruhákban, korabeli parókában fogják lenyűgözni a gyerekeket.

– Mert hányban játszódik a Csipkerózsika?

– Én Charles Perrault eredeti 1600-as években íródott Csipkerózsikáját dolgoztam át. Rokokó ruhák és alonge parókák lesznek. Szóval most végre először van arra pénzügyi keretünk, hogy még nagyobb hangsúlyt fektessek a díszletre és a ruhákra. Nem jelezni akarom a mesét, hanem a látvánnyal is elvarázsolni a gyerekeket. Ebben az előadásban jelmeztervezőként debütálok, ezért lesz izgalmasabb feladat számomra az előző meseelőadásokhoz képest.

Ekkor hozzánk lépett a Kismadár a Péter és a farkas című előadásból. Borbély Krisztina színész-koreográfust rejtette a jelmez.

– A Csipkerózsikáról beszélgettek? – érthető, hogy nem akart lemaradni semmiről, hiszen ő fogja játszani a Királynőt.

– Kriszti, koreografálni is fogsz ebben az új mesében?

– Nem, mert a Csipkerózsika nem zenés mesejáték. Nem úgy, mint a Péter és a farkas, ahol a klasszikus és a jazz zenei verzió ötvözésére kellett kitalálnom a táncokat úgy, hogy elmeséljük vele a történetet. Nehéz, de szép munka volt. A Csipkerózsikában csak színészi feladat vár rám.

– Sajnálod?

– Ezt így nem mondanám. Hiszen amikor táncolok, akkor is színész vagyok, csak más kifejezési eszközöket használok. A test és a mimika kap nagyobb szerepet, míg a Csipkerózsikában a szöveges színészi játék.

– A Péter és a farkasban nagyon sok jó hangeffektet használtok. Lesz a Csipkerózsikában is?

– Igen. Van nekünk egy kiváló hangosítónk, Ruga Viktor. Fantasztikus szakember, aki még a világítással is csodákat művel. Jó vele dolgozni. Én csak elmondom, mit szeretnék, és ő tovább építi az ötleteimet. Az effektek mind neki köszönhetőek. Kiválóan erősíti vele a gaggeket, amiket beépítettünk az előadásba. Nélküle félkarú óriások lennénk! – mosolyog fáradtan Nyírő Bea.

Hirtelen a hároméves Borka (Borbély Kriszti lánya) viharzik át közöttünk.

– Anya, anya! Dohányzik a Farkas! – és visítva berohan a büfébe az új hírrel.

– Ruga Viktorral már olyan összeszokott csapat vagyunk, hogy a Csipkerózsikát is vele csinálom. – fordul felém újra Nyírő Bea. – Egyébként Viktornak is van egy kisfia, Borkával egyidős. Szóval tele vagyunk „házi” gyerekekkel. Ők az első kritikusaink. Decemberben, a La Mancha lovagja bemutatója után tudjuk megejteni az olvasópróbát és nem marad sok időnk. Január 17-én lesz a bemutató Sopronban, 18-án és 19-én pedig előadások. Az olvasópróbára már minden technikai részlettel szeretnék kész lenni. A díszlettől a jelmezeken át a hangig. A fények csak később jönnek. Meg is kell beszélnünk Viktorral egy csomó dolgot, remélem még itt van valahol.

– Menjetek csak nyugodtan, én addig megmentem a Farkas életét ettől a káros szenvedélytől. Lebeszélem a dohányzásról!

Mosolyogva nézem a távolodó furcsa párt. Ahogy a Felhő kézenfogva a Kismadarat, Csipkerózsikára gondolva elindulnak megkeresni harmadik alkotótársukat a hangok világában.

Szaan