Csengeri Attila Budaörsön

– Hogyan kerültél kapcsolatba a Budaörsi Játékszínnel?
– Bagó Gizella, a Színház és Filmművészeti Egyetem tanára – mesterem – hívta fel a figyelmemet, hogy a Budaörsi Játékszín egy zenés bemutatóra készül. Arató Ili, a színház művészeti titkára –, akit szintén a Színművészeti Egyetemről ismertem – örömmel fogadta a jelentkezésemet az I love musical című produkcióra.

– Színésztársaid sem voltak számodra ismeretlenek.
– Egy pillanatig sem éreztem magam idegennek, mivel régi kollégákkal, barátokkal hozott össze ez a darab. Zenés műfajban nem szokás ezt a kifejezést használni, de igazi műhelymunka alakult ki. Nagyon jó hangulatú próbafolyamatnak lettünk részesei.
– Lett-e folytatása ennek a találkozásnak?
– Nagy örömömre tavaly ősszel Magyar Attila a színház művészeti vezetője felkért, hogy állítsak össze egy önálló estet, melyre meghívhatok egy általam kedvelt, és elismert kollégát. Nagyszerű partneremre, Mahó Andreára esett a választásom. Az est olyan nagy sikert aratott, hogy, felajánlották a folytatás lehetőségét. Így lett az egyszeri alkalomból előadássorozat olyan prominens személyekkel, mint Koós Réka, Serbán Attila. Az áprilisi vendégeim pedig Janza Kata és Szabó P. Szilveszter lesznek.
– Mi alapján választod ki a vendégeidet?
– A színház azzal, hogy én választhatok partnereket, a bizalmával tisztel meg, és ez igen nagy felelősség. Két szempontom van. Az egyik emberi, a másik szakmai. Számomra mindkettő egyforma súllyal bír. Ha nem éreznénk jól magunkat egymás társaságában a fellépő művésztársaimmal, azt a közönség azonnal megérezné. Ugyanakkor garantálnom kell a minőséget is, hiszen elsősorban az általunk tolmácsolt dalok miatt telik meg a nézőtér. Ezek az esték mindig különlegesek.
– Több helyen is játszol, rendszeresen fellépsz különböző rendezvényeken, saját estjeid vannak. Kinek a segítségére számíthatsz szervezési kérdésekben?
– Nagyon szerencsés vagyok! A feleségem, Domján Edina, aki szintén a művészvilágból jött- táncos- komoly támaszom. Mellette megengedhetem magamnak, hogy csak a saját munkámra összpontosítsak. A háttérmunka oroszlánrészét ő vállalja magára, ez máshogy nem működne. Zsanna lányom 12 éves, a Madách Musical Stúdió növendéke hét éves kora óta. Alma most hét éves, ő a ritmikus gimnasztika előkészítőjére jár. Amikor tehetem, elmegyek értük az óvodába, iskolába, különórákra. Csömörön lakunk, így sok időt töltünk utazással.
– Van-e még beteljesületlen szerepálmod?
– Nincs hiányérzetem. Sok főszerepet eljátszhattam az elmúlt húsz évben. De arra azért vágyom, hogy még sokáig állhassak színpadon, és kapjak színészi feladatokat. Elsősorban zenés színésznek tartom magam, az éneklés felől közelítem meg a színházat, így a prózai feladatok mindig izgalmasak számomra. Érdekes, hogy a rendezők többnyire komoly szerepeket osztanak rám, vagy a hősszerelmes karakterét látják bennem, várom, hátha valakinek eszébe jutok vicces figuraként.
– Ha Csengeri Attila –tegyük fel – nem a színészi pályát választja, mi lenne a foglalkozása?
– Azt hiszem, egy autószalonban jól érezném magam. Később szívesen tanítanék, és felkarolnék tehetséges fiatalokat. A televízióval nem tudnám ugyan felvenni a versenyt, de arra törekednék, hogy megláttassam a valódi értékeket, és a minőségben rejlő lehetőségeket.

Varga Gyöngyi