Csémy Balázs Soós Imre-díjat kapott

A Színházi Világnapon, március 27-én, Kecskeméten adták át az Országos Színészegyesület idei díjait. Az ünnepi eseményen Csémy Balázs, a kecskeméti Katona József Színház fiatal színésze először műsorvezetőként lépett színpadra, de az este végére a díjazottak közé került.

– Hogyan érintett, amikor megtudtad, hogy Soós Imre-díjjal tüntetnek ki?

– Még januárban értesítettek arról, hogy díjazott leszek. Éppen a Karamazov testvérek főpróbahete előtt álltunk, és ez a hír lendített túl egy akkori holtponton. Az ember nem számít arra, hogy kitüntetést kap, legalábbis engem meglepett a döntés. A díjátadó gálán a Hegedűs D. Géza, a MASZK Országos Színészegyesület elnöke által felolvasott méltatásom egy szavára sem emlékszem, úgy izgultam a színfalak mögött. Persze nagyon jólesett. Az mindenképpen fontos, hogy a MASZK figyel a vidéki társulatoknál dolgozó színészekre is. Szerintem ez a díj nem csak nekem szól, hanem a kecskeméti színháznak is, amely immár negyedik éve ad lehetőséget arra, hogy fejlődjek.

– Melyek voltak az eddigi legmeghatározóbb szerepeid?

– Mind a négy évben bíztak rám olyan feladatot, amiért érdemes volt dolgozni. Jó azt érezni, hogy a kecskeméti társulatban gondolkodnak bennem, „építenek rám”. Persze a hullámvölgyek engem sem kerültek el, volt, amikor jobban teljesítettem, máskor talán kevésbé. A legnagyobb kihívást a két nagy orosz mű, Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényének színpadi változata, és még 2009-ben Csehov Három nővér című színműve jelentette. A szerep, amivel szakmailag úgy gondolom, hogy a legjobban megbirkóztam, a Pillantás a hídról Rodolpho-ja. Nagyon szerettem az itt töltött évadok alatt a műfaji sokszínűséget: játszhattam zenés gyerekdarabban, musicalben, kortárs orosz és szerb előadásban, Goldoni- és Shakespeare-vígjátékban, és klasszikus, valamint kortárs magyar színművekben egyaránt.

– Miért érezted úgy, hogy a két orosz darab volt a legnehezebb?

– Amikor a Három nővérben Tuzenbach-ot alakítottam, még a főiskolára jártam. A karakter idősebb volt nálam, ezért eleinte nehezen találtam meg a szükséges összefüggéseket a szerep és az akkori énem között. Később mégis nagyon megszerettem! A Dosztojevszkij-átiratban Iván szerepe pedig szinte eljátszhatatlan: az élet és a gondolatai által igencsak meggyötört figura komplex életútját és totális összeomlását kell érvényesen megmutatnom. Előadásról előadásra legalább megközelíteni igyekszem ezt a bonyolult feladványt. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem találtam a darabban vagy a próbafolyamatban örömet, csak egy kicsit jobban meggyötörtek és átmozgattak ezek a munkák.

– Mely előadásokat kedvelted legjobban az idei évadban?

– Nekem minden szerepem kedves, más-más okból kifolyólag. A Karamazov a nehézsége miatt, A régi ház című előadás azért, mert nagyon megszerettem azokat a fiatal kollégákat, akikkel együtt játszottunk. Összekovácsolt minket a próbafolyamat. Az egérfogóban Christopher a darab kétharmadáig egészen mást mutat magából, mint amilyen valójában, az ilyen feladat mindig izgalmas színészileg. Most a Buborékokat próbáljuk Mohácsi János rendezésében, nagyon izgat a vele való munka és vígjátékot mindig élvezetes játszani.

– Beszélgetésünk elején említetted, hogy négy éve játszol Kecskeméten. Lesz ötödik éved is a hírös városban?

– Szerencsére lesz, nemrég volt a szerződtetési tárgyalás, ahol kiderült: Cseke

Péter igazgató a következő évadban is számít rám. Hogy milyen szerepek várnak, egyelőre még nem tudom pontosan, de egy nyári produkcióban, az Újvilág Passióban biztosan benne leszek, amit az arborétumban, a Mária-kápolna közelében mutatunk be.

– Kecskeméti feladataid mellett más produkciókban is részt veszel?

– Még mindig játsszuk Budapesten a Kicsi nyuszi hopp hopp című előadást, amit egy egyetemi osztálytársnőmmel régebben készítettünk. A jövőben is szívesen vennék részt ehhez hasonló, kőszínházi struktúrán kívüli munkákban, amelyekben nem csupán a színészi képességeimre van szükség, hanem kreativitásra késztet a színházcsinálás többi ágazataiban is. Illetve van még egy titkos tervünk a kecskeméti társulat fiatal színészeivel, de erről csak akkor mondok többet, ha már konkrét formát öltött az elképzelésünk.

B.L.