Csehov négy nővére – Bemutató: szeptember 18-án

S z á s z   J á n o s   K e c s k e m é t e n   r e n d e z

Jó ideig tabu volt, mára megvalósult álommá vált a Három nővér megrendezése Szász János, – a hazánkban és határainkon túl is számos díjjal elismert – színházi és filmes rendező életében. Csehov drámáját a kecskeméti Katona József Színházban állítja színpadra, ahol ezzel az előadással veszi kezdetét a 2009/2010-es évad. Mióta foglalkoztatja ez a színdarab? Hogyan tud együtt dolgozni a hírös város társulatának színészeivel? Többek között ezekről beszélgettünk a rendezővel.

– Nem először tervezi, hogy „Három nővér”-t rendez – két fővárosi teátrumban is szóba került, aztán mégis elmaradt a közös munka. Mi az oka annak, hogy most Kecskeméten valósulnak meg az elképzelései?

– Valóban, korábban a Nemzetiben, illetve a Vígszínházban is felmerült, hogy megrendezem a „Három nővér”-t, de egyfelől nem egyeztek az elképzelések, másrészt pedig nekem is szükségem volt időre ahhoz, hogy felkészüljek. Mióta az eszemet tudom, rabja vagyok az orosz népnek, az orosz kultúrának és irodalomnak, ami különösen igaz Csehov műveire. Így a „Három nővér” nekem sokáig egyfajta tabu volt. Most jött el az idő, hogy áthágjam.

– Honnan ered az orosz kultúra iránti vonzódása?

– Főiskolás koromban többször is jártam az akkori Szovjetunióban. Nagyon sok barátot szereztem ott, és sok színházi előadást, filmet láttam, ezek meghatározó élmények voltak az életemben. Rengeteget olvastam Tolsztojtól, Lermontovtól, Dosztojevszkijtől, Csehov pedig nálam alapvető.

– „Három nővér” előadást is látott a Szovjetunióban?

–Azt nem, de számos Csehov darabot megnéztem, például a „Sirály”-t. Utoljára egyébként egy berlini színházban néztem „Három nővér”-t, ami nagyon érdekes, fantasztikus szcenírozású előadás volt. A miénk egészen más lesz.

Az interjú folytatását megtalálja a Magyar Teátrum szeptemberi számában.

További információk az előadásról a Katona József Színház honlapján: Három nővér