Csakazértis szerelem!

Berkes Gábor és a Turay Ida Színház

Adott egy jó író, jelen esetben Topolcsányi Laura, és egy kiváló együttes, az Első Emelet dalai. Ebből a „házasságból” született a Csakazértis szerelem című előadás a Turay Ida Színházban. Az „esküvőt” március 1-jén tartották egy eredeti retro környezetben, a Csepeli Munkásotthonban (Kulturális Központ), ahol a boldogító igen után a darab elindult „nászútjára”, vagyis most éli mézesheteit.

Ez különleges előadás, biztos, hogy éveket fog megérni, a nézők legnagyobb örömére! Az Első Emelet együttes 2013 december 28-án tartotta utolsó koncertjét, ezzel búcsúzva a rajongóitól. De tulajdonképpen mégsem végleg. Átléptek egy másik világba, a Színház világába. A zenekar billentyűsét, a volt gyerekszínészt, Berkes Gábort (Keménykalap és klumpiorr, Székács a köbön, Bezzeg a Töhötöm…) kérdeztük a zenekar megszűnésének okáról.

– Nem vagyok híve a „kivéreztetésnek”. Azt gondolom, hogy minden művészeti produkciónak van egy kezdeti szakasza, egy feljövő fázisa, egy sikertörténete. Most azt éreztük, hogy eddig jó volt, innentől kezdve viszont nem tudnánk azon a hőfokon tovább létezni, mint eddig. Most kell „bebalzsamozni”, így lesz legenda belőle.

– Miért ne tudnátok azon a hőfokon folytatni, mint azelőtt?

– Az ember, amikor elér egy bizonyos életkort, másként gondol a világra, másként gondol mindenre. A miénk eleve egy fiatalos zene, nem olyan kortalan, mint a blues vagy a rock. Speciálisan kötődik a nyolcvanas évekhez, egy életkorhoz, egy életérzéshez.

– Dehát ti még nem vagytok öregek!

– Nem  vagyunk öregek, de most már valami más is kell. Nagyon örülök Darvasi Cecília ötletének és felkérésének, pont a legjobb pillanatban érkezett. Nekem nagyon tetszik ez a színházi közeg, amiben új értelmezést kaptak a dalaink, mind szövegileg, mind zeneileg. Más előadásmódban csendülnek fel ezek a dalok, helyenként kórussal, vagy más karakter által. Például lány énekel fiú dalt, vagy például Mikó István nagypapaként énekli el Hűvösvölgyi Ildikóval a Madame Pompadur című számot, teljesen új színben mutatva be azt. A Csakazértis szerelem  című darab által a zenénk is tovább él. Ebben a színházi közegben ráadásul megújultunk, és ezért ezt jobb folytatásnak érzem, főleg, amióta láttam a kész előadást. Azt gondolom, hogy jó döntés volt részünkről, amit a Turay Ida Színházzal végzett közös munka eredménye és sikere is bizonyít. Természetesen, mint a darab zenei vezetőjének, nemcsak a dalok bevezetőjén, hosszán kellett módosítanom, hanem a színészek énekhangjához is igazodnom kellett a dalok hangnemét tekintve, egyszóval alkalmazkodni kellett az igazgató, a koreográfus, a rendező, az író, és a színészek igényeihez. Ez egy alkalmazott művészet. Mi most „belesurultunk” egy színpadi környezetbe. Egy olyan prózai szerkezetbe vannak beékelve a dalaink, ahol pár helyen meg kell ennek felelni. Nemcsak úgy lehet feldolgozni egy dalt, hogy más hangszerelést kap, hanem úgy is, hogy más értelmezést.

– Ez a rajongóknak újdonság lesz!

– Én azt hiszem, hogy a rajongóink bármilyen formában elfogadják az Első Emelet dalait. Nekem inkább az a fontos ebben az előadásban, hogy olyan színházbajáró emberekkel is megismertetjük a zenénket, akik eddig nem hallottak rólunk, vagy nem jártak a koncertjeinkre. A rajongók pedig kimondottan örülnek annak, hogy Kiki (Patkó Béla) is játszik a darabban. A szóló énekes, határait túllépve az előadás mozgatórúgója is egyben.

– Hogy érezted magad a Turay Ida Színház társulata körében a próbafolyamat alatt?

– Én imádom a színház világát. Nem áll tőlem távol, hisz magam is részt vettem benne. Annak idején voltam gyerekszínész, később stúdió és reklám munkákkal foglalkoztam, ahol szintén nagyon sok színészt ismertem meg. A nyolcvanas években Csukás Istvánnal csináltunk egy gyerekmusicalt Kutyánszki Kázmér, a versíró kutya címmel, több színházi zenét szereztem, legutóbb például Rudolf Péter egyik darabjához, szóval a színészeket, a színház világát igen jól ismerem. Szeretnék többet mozogni ebben a környezetben. A Turay Ida Színház színészeiben kellemesen csalódtam. Nem egy sznob társulat. Itt nagyon családias a hangulat. A lelkesedéssel és az emberi hozzáállással feledtetnek olyan helyzeti hiányosságokat, ami egy nagy kőszínháznak nem lehet probléma. Itt minden úgy működik, ahogy nálunk annak idején, amikor létrehoztuk a zenekart: a szellemi tőkével próbáltuk pótolni a valódi tőkét. Én ezt a fajta hozzáállást nálatok nagyon szeretem és tisztelem.

– Lesz-e a Turay Ida Színházzal való közös munkának folytatása?

– Úgy érzem, hogy színpatikusak vagyunk egymásnak. Arról beszéltünk korábban, hogy jó volna még együtt dolgozni. Nekem már van egy csomó ötletem, amit meg fogok osztani a színház vezetőségével, és előzetes beszélgetéseink alapján úgy gondolom, lesz még folytatás. De addig  Csakazértis szerelem!

Szabó Anikó