Carmen, a korlátok nélküli szabadság

„A Carmen máig a legtöbbet játszott opera, színházi zsargonnal: operettsiker. Minden együtt van benne, amit a nagyközönség szeret: erotikából fakadó nagy szenvedélyek, szerelmi háromszög, kacérkodás a halállal és gyilkossághoz vezető féltékenység, hispanizmusból és cigányromantikából kevert couleur locale, s mindezt megkoronázó elementáris, dallamos, világos formák jóvoltából könnyen felfogható zene” – írta a tudós kritikus és műelemző, Fodor Géza.

Bizet a párizsi Opéra Comique társulatának írta a Carment, ahol prózát és könnyű műfajt is játszottak. Ez Franciaország egyik legrégibb színházi és zenei intézménye, és az itt játszott előadások műfaját így határozták meg: „opéra-comique”. A sajátosságuk az, hogy az énekelt részek prózaiakkal váltakoznak bennük. A párizsi társulat tagjai remekül énekeltek és prózában is hiteles alakításokat nyújtottak. A számukra íródott darab tehát egy sokkal rajzoltabb, finomabb zenei és drámai világ, mint ahogy azt azóta az operaszínpadokon sokszor játsszák. Ugyanis Bizet halála után a zeneszerző barátja, Ernest Guiraud az eredetileg prózai szöveget meghúzta, és amit megtartott belőle, abból recitativót írt. Ezzel viszont kimaradt egy sor olyan információ a szövegből, amely a drámai szerkezet, a darab megértése szempontjából fontos. Az eredeti verzióból világosabban kiolvashatóak a karakterek. Bizet eredeti Carmenje nem erőteljes, érett asszony, hanem egy túlérzékeny kislány. Carmen nem amazon, nem a végzet asszonya, nem a könnyűvérűséget, és nem is az anarchiát testesíti meg. Hanem a korlátok nélküli szabadságot.

Bizet népszerű operáját a Csokonai Színházban az eredeti verzióban játsszák Nadine Duffaut rendezésében, Kocsár Balázs vezényletével. Az előadás létrehozásában a debreceni teátrum partnere három francia opera: az Opéra-Théâtre d’Avignon et des Pays de Vaucluse, az Opéra de Reims és az Opéra de Massy.

Cs. M. M.

A cikk folytatását megtalálja a Magyar Teátrum áprilisi számában