Bujtor-emlékgyűrű Veszprémben
Első alkalommal adták át a Bujtor-emlékgyűrűt a Veszprémi Petőfi Színházban szeptemberben; az elismerésben Somogyi György fővilágosító részesült, aki 33 éve dolgozik a teátrumnál.
A díjat Bujtor István színművész özvegye, Bujtor Judit alapította – férje emlékére, aki 2008-2009-ben a Petőfi Színház igazgatója volt -, s azt ezután mindig az új évad első premierje előtt adják át annak a színházi háttérmunkásnak, akit erre az intézmény dolgozói titkos szavazással érdemesnek tartanak. A díjat Bujtor Judit nyújtotta át a fővilágosítónak, a Szinetár Miklós rendezte Koldusopera premierje előtt. Bujtor Judit hangsúlyozta, hogy Bujtor István igazi csapatjátékos volt, a munkafolyamatban minden fogaskerék fontos volt számára. Mint mondta: férje a jó előadás létrehozásához igen lényegesnek tartotta a kulcsszerepet játszó világosítók, berendezők, öltöztetők, súgók és más háttérben lévő dolgozók munkáját.
– Színészek számára sok díj van, viszont a színházi háttérmunkásoknak Veszprémben még nem alapítottak díjat – mondta Bujtor Judit, hozzátéve: ezért gondolta, hogy a férje által nagyra tartott „láthatatlan” kollégák számára alapít Bujtor Istvánról elnevezett emlékgyűrűt. Az arany pecsétgyűrű közepébe Bujtor István arcképét foglalták, az egyik oldalán két álarc, a másikon pedig függöny ábrázolása látható.
A színház tagjai titkos szavazással döntöttek arról, ki kapja meg a gyűrűt és az utolsó percig titokban tartották az eredményt. Oberfrank Pál színházigazgató egy jellemzést olvasott fel az akkor még névtelen nyertesről. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a kreatív, megbízható, pontos jelzők mellett a „színpadi háttérvilág jellegzetes figurája” és „humora, szállóigévé vált bemondásai hozzá tartoznak a színházhoz” megállapítások Somogyi Györgyre illenek, aki óriási meglepetéssel fogadta az elismerést.
– Nagy megtiszteltetés ez a gyűrű, nem számítottam rá. Érezzük mi is műszakiak, hogy fontos a háttérmunka, Bujtor igazgató úr mindig hangsúlyozta, éreztette, e nélkül nincs jó előadás. Pontosan, precízen kellett nála dolgozni, a jó munkát pedig elismerte. A Kakukkfészekben én csináltam azt a jelenetet, amikor a darab szerint az Indián megszökik, kitépi az elektromos kábelekkel telített dobozt és az hatalmas durranás közepette szakad ki a földből. Jól telepakoltam patronokkal, nagyot szólt mindig. Ezután “robbantós Gyurinak” hívott. Nagyon szerettem a humorát, a színház és az előadás iránti tiszteletét. Büszkén viselem ezt a gyűrűt és köszönöm a színház egész kollektívájának, hogy méltónak találtak erre az elismerésre – mondta Somogyi György.
(MTI/Petőfi Színház)