Márciusban távozott közülünk Puter Sándor a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja. Úgy tudom, Ő volt az első a zenekarból, aki ezt a címet megkapta.

Sanyi bácsi – mert mindenki csak így ismerte, szólította – halálával olyasvalakit vesztettünk el, aki maga volt a JÓ EMBER. Élete a történelem egy nehéz szakaszát ívelte át, hiszen fiatalon katona zenész volt a Horthy-hadseregben, és csak 2005-ben, túl a 80-on tette le végleg a „lantot”, ami az Ő esetében a brácsa volt. Derűs, mindenkit megszólítani tudó egyénisége hallatlan erkölcsi tartást és munkaszeretetet sugárzott a zenekarra. Bár életében több csapás is érte (fia és menye tragikus halála, felesége gyógyíthatatlan betegsége), panaszkodni, fáradtságra hivatkozni, másokra rosszat mondani sosem hallottuk. Úgy emlékszem, az Othello című operával szerepeltünk a fertőrákosi Barlangszínházban 2001-ben, ami mindenki számára megpróbáltatás volt. Az előkészületek során mondtam Neki: Sanyi bácsi! Nehéz, fárasztó út lesz, ha úgy gondolod, itthon maradhatsz. Barátságosan korholt: Pista! Erről ne is beszéljünk többet, majd én szólok, ha itthon akarok maradni! – és magától értetődő módon jött velünk játszani Fertőrákosra. Mindig azt mondta, amit élt, és mint atyai jó barátom állandóan emlékeztetett: Pista! Sose felejtsd, legfontosabb a Család és a Hivatás!

Sanyi bácsi! Örökös Tagságot vívtál ki a Zenekar lelkében is, ami ugyan nem hivatalos cím, de annál fontosabb. Így búcsúzom Tőled mindannyiunk nevében, Isten áldjon, nyugodjál békében!

Vagyon István

zenekarvezető

Áprilisban is elvesztettünk egy kollégát, Pillbauer Jánost. Furcsa a hivatalos nevét leírni, hiszen mindannyian évtizedeken át Pilbi-nek szólítottuk.

Ismert személyiség volt a győri zenész berkekben, miután, saját bevallása szerint, 1969. október 18-án a Bob herceg című operettben debütált megszeppent diákként a régi Kisfaludy Színházban.

Amikor a Győri Filharmónikus Zenekar különvált a Színháztól, ott folytatta klarinétos pályafutását. 1998-ban jött vissza hozzánk, és volt növendéke, Mike Zoltán mellett játszott. Bohém, mindent a humor felől megközelítő, barátságos, közlékeny természete népszerűvé tette a kollégák között. A ’90-es évek első felében, a zenélés mellett, zenekari titkári pozíciót is betöltött pár évig, valamint egy cikluson keresztül győrzámolyi küldöttként képviselő volt a Győr – Moson – Sopron Megyei Közgyűlésben.

2006-ban villámcsapásszerűen ért minket Pilbi bejelentése: „rosszindulatú elváltozást állapítottak meg nálam”. Humora ekkor sem hagyta el: amikor jótékonysági gálaműsort adott a Színház a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Onkológiai Osztálya megsegítésére, Pilbi csendesen jegyezte meg: sosem gondoltam volna, hogy magamért fogok játszani.

Két műtét után érlelődött meg benne a klarinét végleges letétele, a Marica grófnőben játszott utoljára.

Pilbi! Az egész zenekar nevében búcsúzom Tőled:

Isten áldjon, nyugodjál békében!

Vagyon István

zenekarvezető