Maradjunk kapcsolatban!

Búcsú Czakó Jenőtől

Készült

on

Jenő bácsi 95 esztendős lett volna szeptemberben. 60 esztendeje szolgálta a szolnoki színházat. Nem játszott már az utóbbi években, de az évadnyitó és záró társulati üléseken mindig találkoztunk. A titkárságon, a falat beborító társulati fotón is ott mosolyog.

1951 óta tagja a társulatnak. Az első szerepe Farkas Ferenc Csínom Palkójában Rézangyal, a betyár. Mintegy 100 kisebb szerepet játszott 50 év alatt: A Szentivánéji álomban Ösztövér, az Éjjeli menedékhelyben Dagadtnyakú, a Revizorban Gyerzsimoda…

1992 óta örökös tagja a Színháznak. 1999-ben Aase-díjat kapott. Magam az Osztrigás Mici 1996-os televíziós felvételének minapi sugárzása során láttam. Nagyon tetszett. 50 év szolgálat után, 2001-ben, az Amadeusban lépett utoljára a Szigligeti színpadára.

 

Image

Czakó Jenő

Ezután már csak a hangját adta. A Gyalog galopp-ban ő volt az úr hangja, majd az Erik, a viking-ben a Mesélőt személyesítette meg.

Pár hete temettük Szolnok ünnepelt primadonnáját, mindannyiunk Sebikéjét, Sebestyén Évát, s íme, most, igazi kollégaként Jenő bácsi is jelentkezett az égi társulatba. Ki tudja? Talán ott elénekelheti a János vitézt.

Szolnokon valahogy nehezen ragadnak meg a korosabb színészek, továbbutaznak, elszerződnek. Ő volt az utolsó.

Jenő bácsinak mindig erős hangja volt, a rendezők gyakran csitították. Már 28 évesen 1944-ben (!) megnyert egy énekversenyt a Pesti Vigadóban, melynek fődíja az Operaházba kerülés, tanulási lehetőség volt. Háború volt, Jenő bácsit elvitték az oroszok hadifogságba, és több mint három év múlva tért csak haza. Ám húga férje meghalt, valakinek el kellett tartani árván maradt kis unokahúgát. Az Operában nem kereshetett volna pénzt, Jenő bácsi munka után nézett. Így került a szolnoki színházba.

Nemrég Bitskey Tibortól megkérdeztem, mi volt a titka annak a nagy társulatnak, melyben ő is főszerepeket játszott a Vígszínházban, a hatvanas években? Mi a titka annak, ha egy társulat nagyot alkot?

Válasza ez volt: az Erkölcs.

Ahogy a színészek a munkához álltak. A hitük. Az összetartásuk. A tartásuk. Az alázatuk.

Jenő bácsi, 50 éven át, előadáskezdés előtt két órával, már délután 5 órakor megjelent a színházban, felvette a jelmezét és az öltözőjében készült a szerepre.

Szíve hittel, reménnyel, és alázattal volt tele. Hitt az áldozat értelmében.

Isten adjon neki örök nyugalmat.

Kiss József

Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Népszerű