Buborékok – a Tháliában

Szigligeti Színház, Nagyvárad – Határon Túli Magyar Színházak Szemléje

Addig nyújtózkodj, míg a takaród ér! Mondani könnyű, megtartani nehéz. A valóság előbb vagy utóbb kibújik a látszat leple alól. A történet főhősei, Solmay Ignác és neje, Szidónia, megkérdőjelezhetetlenül szeretik gyermekeiket, kívánják boldogságukat. De milyen áron? Csiky Gergely vígjátéka – Novák Eszter rendezésében.

Az asszony nagyvilági életvitelt fenntartva keresi fiai és eladósorban lévő lányai számára a fényes partit, gyáva ura pedig erőn felül igyekszik finanszírozni a pazar pompát és szőnyeg alá söpörni a problémákat. Az almák sem esnek messze a fájuktól: a család feltartóztathatatlanul sodródik a teljes összeomlás felé. Csiky Gergely vígjátéka valódi önzéstörténet, mely bizonyítja: a csillogás pénz nélkül elhalványul, a szeretet belátás nélkül csak ártani tud. A buborékok ma éppen úgy elpattannak, mint 130 évvel ezelőtt, pukkanásuk önfeledt kacagásként visszhangzik a nézőtérről. Pukk!

“A cselekmény az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországában, a XIX. század utolsó évtizedeiben, a kül-és belpolitikailag egyaránt „boldog békeidőkben” játszódik, a kapitalizmus egyre fokozódó térhódításának bűvkörében. A társadalom a gazdasági fejlődés okozta átalakulások hatására változik – kedvező vagy kedvezőtlen irányba. A rafináltabb tulajdonosréteg (a főnemesség) az üzleti világban folyatja tetemes vagyonának további gyarapítását, míg a kevésbé leleményesek (a kis- és középnemesség) jelentős veszteségeket szenvednek, sőt, el is veszítik birtokaikat. Az állami és vármegyei adminisztrációs tisztségeket betöltő hivatalnoki pozíciókban tevékenykedve ez a dzsentri réteg továbbra is ragaszkodik rangjához és saját maga irányában rendkívül nagyvonalú életstílusához. Az őket majmoló, a felkapaszkodásban az utolsó helyek egyikén kullogó réteg képviselőjeként áll a történet középpontjában a Solmay család: a férj, Solmay Ignác és neje, Szidónia, valamint három leányuk és egyetlen fiuk, akik az öntudatlan önámítás varázslatában élnek.

A látszatot mindenáron fenn kell tartani, de ahhoz, hogy ennek a feleslegességét belássák, szükséges lenne némi előrelátás és józan önkritika. Az önfeledten tékozló család feje az egyetlen a családból, aki végig a realitás ösvényén lépeget, de gyengesége megakadályozza abban, hogy a sarkára álljon, ehelyett újra és újra kölcsönökért folyamodik, hogy a céltalan költekezés tovább folytatódjék – hiába tépelődik legbelül, hiába tudja, hogy egyedül neki van meg rá a kellő esze és családfőként a névleges hatalma, hogy változtasson. A kuporgatás, de legalább a mértékletesebb háztartásvezetés gondolata fel sem merülhet, hiszen a felesége külcsínt szolgáló akaratának képtelen nemet mondani. A bőség, a csillogás buborékjai egyenként pukkannak szét menthetetlenül.

Az emberi büszkeségből, vagy inkább butaságból fakadó tékozlást, a közvetlen környezetünknek és a társadalomnak való megfelelési kényszert lehet tragikusan és komikusan is ábrázolni. A Buborékok vígjáték, így a tragikumot közvetve, a komikum segítségével palástolja, és csak láthatatlan díszletként, a háttérből engedi az árnyékként lebegő bukás kísértetét felsejleni. A darab végén a kísértet az adósságokat igazoló dokumentumok előkerülő papírhalmazai formájában sújt le, de Solmayék esetében a beköszöntő csőd viszonylag olcsó áron váltja be a fenyegetést: két eljegyzéssel, egy igaz barát nem várt segítségével és egy kényszerű vidékre költözés jövőbeli képével adja a szabadulást.”

Szamos Mariann (Reggeli újság, Nagyvárad)