Maradjunk kapcsolatban!

Évadmustra

Brecht-bemutató Sepsiszentgyörgyön


Agg maláj – hónaljban


A Koldusopera, a Kurázsi mama és gyermekei, A szecsuani jóember szerzőjének időrendben harmadik darabja A városok dzsungelében. A Tamási Áron Színházban Egy nagyváros dzsungelében címmel játsszák. Olyankor érdemes elővenni, ha vészjósló közöny ül a tájon, vagy stílusbarangolásra akarja buzdítani rendezőtanítványát az igazgató.


Porogi Dorka már nem egészen tanítvány. Bocsárdi László egy marosvásárhelyi vizsgarendezése, Pintér Béla Parasztoperája alapján hívta meg Szentgyörgyre, színre vinni az akkor legfrissebb Pintér opust, a Kaisers Tv, Ungarn címűt. Innen ismerhette a társulatot, s oszthatta ki a szerepeket, a darab szerint való karakteretekre. Ha éppen nem úgy, akkor a stílusbarangoló jókedve szerint.


Az előjátékban egy strandpapucsos, harci-pizsamás tábornok tornáztatja az alakulatát képező közlegényt. A tábornoknak látszó személy fakereskedő, maláj, és Pálffy Tibor játssza. Talán merő malájságból akarja megvásárolni a csuklóztatott közlegény, George Garga közkönyvtáros személyes véleményét, a neki ajánlott könyvről. A darabbéli fehérek úgy tartják, ami ostobaság, az néger dolog (lásd: a falat cigányútra megy): ők, a fehérek a normálisak; ha a maláj nem-fehér és nem-néger, akkor csak valami szabványon kívüli, egzotikus teremtmény lehet (maiasan: belga). Tapintatos ámulattal kérdezik – többnyire önmaguktól –, mire kellhet George Garga véleménye a fakereskedőnek? Miért költözik Shlink Garga családjához, és miért veszi át a családfenntartó szerepét (a szénhordással keresve meg a rávalót)? Miért vonul be Garga a börtönbe? És miért éppen bevonulása előtt veszi el korábbi szerelmét, az időközben prostituálttá vált Jane-t? A közkönyvtáros – Kónya-Ütő Bence – sem igazodik el a jótétemények dzsungelében. Megéri-e valakinek a véleménye, hogy birtokul kapjon érte egy virágzó céget? Szabad-e a jóságossá hibbant kapitalista cselekedetére tisztességgel válaszolni? Dehogy! A szellemi segédmunkássá emelkedett lumpenproletár akkor őrizheti meg identitását, ha a tettetett nagylelkűséget nyilvánvaló vétséggel, aktuálisan fiktív árumozgatásos áfa csalással viszonozza. A Pálffy mutatta kevély macskahumanizmust rágcsálói agresszivitással igyekszik ellensúlyozni a Kónya-Ütő által megformált, öntudatos egérlény. A macska-egérharcuk annyira zsigeri, hogy szinte már szerelem. Alkalmasint nem szinte már, hanem – a rendező képzeletére bízottan – virtuális, vagy valós homoszexuális kapcsolat. A korai Brecht-történetek hátterében titokzatos indítékok (impulzusok) lappanganak. Az első három színpadi művében, valamilyen fokig dramaturgiai motorként van jelen a homo-erotika.

 

dzsu-6567_masolata.jpg

VASS Zsuzsanna


A virtualitás-valósság dilemmájának eldöntését megnehezíti az életkor- és karakter-azonos szereposztás. Az előadáshoz Ungár Júlia színészhallgatók számára készült fordítását használják. A megrendelő, Zsótér Sándor darabválasztása rendezőtanári bravúr volt (Ódry Színpad, 2006). Nagyjából azonos életkorú fiatalokkal játszat el egy felnőtt történetet. Az életkori differencia eredendő elidegenítő effektus, természetes távolság. A felnőtt világ karikatúráját tudják eljátszani, nem kötelesek ok-okozati hálózatként láttatni a jeleneteket, magyarázatot adni arra, amit legfeljebb a felnőttek érthetnek, s nem kell állást foglalniuk a színpadról; van-e értelme, s mi végre van, ami van. Zsótér rendezői megújulásának egyik pillanata volt, amikor megengedte a színészeknek, hogy ülőhelyhetükből kimozduljanak, s a szavak értelmét ne szenvtelen tekintettel sulykolják a nézőbe. Sőt, nemhogy megengedte a mozgást, hanem kifejezetten arra támaszkodott. Átsuhanni a dilemmák felett! A Ladányi Andreától sokat tanuló vizsgázókat az életkoruknak és a mozgásművészeti irányultságuknak megfelelően hozta helyzetbe.

 

dzsu-6485_masolata.jpg

NAGY Alfréd, KOVÁCS Kati és ERDEI Gábor


A Tamási Áron színházban ez nem lehetett startpozíció. A diákszájra, és intenzív mozgáshoz készült fordítás nem egyformán előnyös a tradicionális szereposztással való megjelenítésben. A Jane Larryt, Garga barátnőjét játszó, nagyon fiatal, diszkó-fürge Kovács Katinak, például ajándék a szöveg. Másoknál azt érzem, hogy Brechtnek a Verlaine és Rimbaud sorsa, alkotói magatartásmintája iránti ízlésvonzalma, szimbolizmus-nosztalgiája hívebben tükröződik Jékely Zoltán fordításában. Ugyanakkor, Pálffy Tibor minden Ungár-szava figyelmet keltő megnyilatkozás: eleven pont, felkínálkozó hangsúly, mint a kémiában a reakciók beindulásához szükséges szabad vegyérték, amelyhez az adott esetben a néző a maga szabad vegyértékével csatlakozni tud. Ahányféle a néző szabad vegyértéke, annyiféle szövegvegyület (tartalomárnyalat) keletkezik. Nagyon nem mindegy, hogy a nézők – Brecht óhaja szerint – a szituációtól idegenednek-e el, vagy eltartják maguktól az előadást. Az előadásteremtés fázisában Brecht hálás anyag. Egyszerre gyakorolhatja általa a színész az önfegyelmet az elidegenítés feladatában, s kutathatja a lehetőségét, helyét annak a töredékpillanatnak, amelyben – megcsillantva mégis a személyi varázsát – próbára teheti mintegy a néző megszervezett (aktív) közönyét, provokálhatja az érző/érzelmi idegvégződéseiket. A játszani merő színészek személyisége tölti fel a darabot emberséggel: nélkülük világnézeti-dramaturgiai képlet a mű. Az esztétikai hivatalosság hajlamos arra, hogy Brechtet kizárólag a manifesztumai alapján elemezze, s nem szívesen ered a személyes indítékai (meghatározottsága) nyomába. Sepsiszentgyörgyön, a fiatal rendezőt a privát kíváncsisága is vezeti: érzékletesen (érzékien) logikus teremtés.


Az Egy nagyváros dzsungelében helyszíne nem Chicago, nem Budapest. Mintha a lyukas-doboz kölcsönkönyvtár – a látvány tervezője Adrian Ganea és Kupás Anna – Garga gyerekszobája lenne, ahonnan csak tévedni járogat ki a kamaszlelkű legény, s ahová majd beférkőzik vágyával a maláj. Adhatunk olyan értelmet a notórius jótevő és az idült aljadék párbajának, hogy előbbi – felsőbb énje gyanánt – kísértő szörnyetegként bukkan fel a közkönyvtáros lidérces álmaiban, figyelmeztetve őt a környezetével szembeni mulasztásaira, gaztetteire, másrészt az extrém nemi beállítódásából származó kötelességére.

 

dzsu-6050_masolata.jpg

PÁLFFY Tibor és KÓNYA-ÜTŐ Bence

A hatalomba került Garga második gaztette, hogy a szegények lelki atyját, az üdvhadsereg arra tévedő fiatal papját arcon köpeti. Társadalmi véleménybeidegződés ez, vagy az anyaméhben kifejlődött kártékonyság? Porogi kifejezéstára a történelmi avantgarde irányzatainak vegyüléke: a durva és a gyöngéd képzettársítások stílushagyományokhoz köthető váltakozása, a fogalomnak a formanyelvi, és a világszemléleti értelmében is.


Csak azért, hogy elkeljen olvasásra a könyv, Garga nem adja el a véleményét. Megrajzolta magában a becsületes kisember énképét, s aszerint viszi az életét. Az ügyeskedéssel (az üzlet törvényei szerint) meggazdagodott kereskedő, az egzisztenciája korlátain rég túllendült mágnás elirigyli az árus becsületességét, és pozíciót vált vele. Gondoskodik a könyvárus családjáról, szénhordással keresve meg a lakásbérletre és a támogatásukra valót. Rögtön a hatalomátadáskor kiderül azonban, hogy az új főnök személyiségzavaros. Vagy azért, mert nem a társadalmi evolúció révén jutott a csúcsra, vagy, mert selejt morállal született, vagy, mert neki is megvan a maga tradicionális tőkésképe, és annak akar megfelelni. Utóbbi vonulat lehet az erőteljesebb, ha ideológiai harcot (összeütközést) akarunk érzékelni a két személy között. Itt megjelenhetne képzeletünk láthatárán (= asszociációs mezőnk horizontján) aktuálpolitikai névpárhuzam. A rendező azonban intelligens konfliktusrajzoló, szellemi udvarában nem fogadja tárt kapukkal a névadó hajlamú hozzáértőeket.

 

dzsu-6552_masolata.jpg

SZALMA Hajnalka, RÁCZ Endre, KOLCSÁR József, DERZSI Dezső, ERDEI Gábor FEKETE LOVAS Zsolt, NAGY Alfréd és KOVÁCS Kati

A tőkés vagyonát adja egy bizarr, a testi-lelki, és intellektuális mélységeket felölelő kapcsolatért, amelynek célját nem a végső győzelemben, hanem a küzdelem végtelen voltában látja. Valóban megcsömörlik-e a saját gazdagságától, és úri passzióból engedi át a hatalmát, vagy kísérletképpen arra, hogy bírja-e a pénze nélkül, a személyisége erejével (a karmájával) befolyásolni birtokvágya kiszemelt áldozatát, mint Thomas Mann Cipollája Mariót?

 

dzsu-6509_masolata.jpg

VASS Zsuzsanna és SZALMA Hajnalka

Az összefoglalás hirtelen vágyától hajtva fogalmazhatok úgy, hogy a serdülésükben megrekedt lelki mélyszegények világát emeli színpadra a rendező. Nem kétséges, ám elégtelen konklúzió. Ez az előadás nemzedékek harca is – a fiatalok drámája, az öregedés komédiája. A véleményem a játékom: az enyém, nem adom. Add a véleményedet, ha magamba szívom a fiatalságodat, visszafiatalodom. A szülő-gyermek (felnőtt ember – gyermek ember) konfliktus – félreértő felnőttek állnak a gyermekek felnőtté teljesedésének útjában –, az öregek süketsége-vaksága a fiatalok életakarata (szerelemvágya) iránt, ott van a korábbi munkákban, a Parasztoperában és a Csongor és Tündében is. Most megoldódik a konfliktus. Vass Zsuzsanna (Narrátor) a hóna alá gyűri a kereskedőt, és a nézőtéri kijáraton át, a történelem szemétdombjára viszi.

 

dzsu-6364_masolata.jpg

DERZSI Dezső, VASS Zsuzsanna, SZALMA Hajnalka, NAGY Alfréd, FEKETE LOVAS Zsolt, ERDEI Gábor, RÁCZ Endre és KOLCSÁR József

Ha újra megnyitnák a szép emlékű Csillebérci úttörőtábort, s a régi pajtások visszalátogatnának; a nosztalgia bújócska legelején rádöbbennének, hogy nem bírnak időben elszaladni a rejtekhelyükre a hunyó elől. Régi pajtásunk Brecht, valaha államízlés volt a színházfelfogása. Porogi Dorka színház- és emberérzékenyebb, s értelmesebb is nála. Jelen találkozásukkor szemlátomást arra törekedett, hogy a szerző elidegenítő energiáit, a kizökkentő logikát megörökölje, az ügy érdekében hadrendbe állította a digitális elidegenítés legmodernebb arzenálját. Brecht logikája azonban nincs szinkronban az övével, s a két agyasság egymásnak feszülése olykor az elidegenítő szándék banánhéja lesz. Az Egy nagyváros dzsungelében a rendezőnő és a szentgyörgyi társulat tehetséges munkája, de nem sorolnám a nehezen túlszárnyalható teljesítményeik közé.

Fotó: Barabás Zsolt

Címoldali kép: PÁLFFY Tibor

Szöveg fölötti kép: VASS Zsuzsanna, FEKETE LOVAS Zsolt, KOVÁCS Kati, KOLCSÁR József, RÁCZ Endre, NAGY Alfréd, DERZSI Dezső, SZALMA Hajnalka és ERDEI Gábor

 

Hirdetés

Évadmustra

Zeck&Hrabal Színmanufaktúra

Téri Sándor rendezése a Csokonai Színházban

Mi kavaroghatott a hitvesem menyasszonyfejében rólam, a legénybúcsúm sújtotta lakást takarítva, a reménybeli esküvőnk napján? – kérdezhette írógépét költőien Bohumil Hrabal, majd belepötyögte a Házimurik c. kisregényébe, amit a témáról évtizedeken át a leghitelesebb forrásból, az asszonya emlékeiből meríthetett, vagy amit onnan sem. (tovább…)

Tovább olvasom

Cirkuszművészet

Pilinszky Egyenes labirintusa a Fővárosi Nagycirkusz stúdióterében

Cirkoratórium

„Abszurd rendezetlenség és mérnökien tudatos szerkesztés egysége: a véletlen uralma, mely vaskövetkezetkezetességű törvények parancsát juttatja érvényre” – fogalmazott Pilinszky Négysorosáról egy méltatlanul kevésszer idézett irodalomprofesszor, Tamás Attila. Ha élne, jelen lett volna a Hegymegi Máté rendezte Egyenes labirintus-bemutatón, s alighanem az önmagát idéző szavakkal tiszteleg.

(tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

A Tóték Egerben

Bartalaposi capriccio

TÓTÉK PRODUKCIÓ – a történelem cirkuszának artistái lépnek színre Egerben. Vadonatúj világszámokról nem beszélhetünk, hiszen az emlékezetes filmszatírát – Fábri Zoltán rendezésében, Latinovits Zoltánnal Az őrnagy szerepében – 1969-ben kezdték vetíteni a mozik, sőt Örkény Istvánnak, a kisregényéből maga írta tragikomédiáját már 1967-ben bemutatta a Thália Színház, s az óta levehetetlen darabja a színházi repertoároknak országszerte. Szerepbravúrok sorát kínálja.

(tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

Alice – bölcseleti koncertszínház Sepsiszentgyörgyön

A fekvőkút királynőt álmodik

Királykék kötényrátétes türkiz pendelykosztümben, tintakék térdvédővel és alsóneműben, tavaszkék sportcipővel a lábán, tapod üvegbura-gyerekkora törmelékén egy kamaszlány, majd nővé éretten átfogja maga lőtte, őz-férfitársa derekát, és faképnél hagyja az álmait. Korodi Janka főszereplésével, a sZempöl Offchestra zenéjére Bocsárdi László rendezett maszkos koncert-mesedrámát a Tamási Áron Színházban. (tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

Wiener Walzer – Temesvár

Halálos prüdéria

Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly, Csurka István, Hernádi Gyula vagy Sütő András darabjai fel-felbukkannak olykor a színházak évadműsorában, de ritkán azért, mert nagy kortárs-öregjeink elhagyhatatlanul időszerűek. Inkább a társulatoknál rendezési lehetőséget kapó színészek, meghívott alkotók szellemi serdülőkora elevenedik ujjá a bemutatás vágyában, s kegyelmi a pillanat, ha erre az emlékre a kiválasztott szereplők alkotótársként fogékonyak. Temesváron ilyesmi történt most.

700_PET_9020.jpg

A Nő, Borbély B. Emília valószínűtlenül szőke. Az is marad, míg hárítani igyekszik mohó szerelme nyomulását a vonatfülkében; bírná ki a vehemens hím, hogy intim csapatépítő helyükre megérkezzenek. Szász Enikő, a darab rendezője – talán a személyszállítás kényelmét egykor forradalmasító Pullman-kocsik forgózsámolyától ihletetten – forgótalpra állíttatta tervezőjével, Albert Alpárral a cselekmény helyszínéül szolgáló kupét, amely azonban nem csak körbe jár a szemünk előtt, akik kétfelől figyelünk, hanem zötyögteti is a kedves utasokat. Egy zöttyintéssel turbózott dulakodás során a szőkeség padlót fog, előbukkan a színésznő lesimított, valódi haja. A rendező tudatos építkezésére vall, hogy a zöttyenés-hajvesztés szituáció megismétlődik: az eset nem fodrászhiba. Sőt, a hajvesztés kulcsmotívum.

700_PET_9062.jpg

A Nő diszkriminál. A Férfi irányában, akaratlagosan prűd gesztusaival a megcsalt, magas pozíciójú férje jó hírét igyekszik óvni; a kupé sarkában mozdulatlankodó ember ölébe viszont nagy rössel, spontán beleviszi az ösztöni céltudat. A hulla még friss, fél-merev: egyik mozdulatlanságból a másikba zuhan. Mátyás Zsolt Imre passzivitása a tettetés magasiskolája. Alvaholt testhelyzetben találják az érkező utastársak, ám a himbálózó vonat előbb-utóbb kibillenti egyensúlyából. Testrészei tizedmásodpercekre eltérő időben, mégis egységes élettelenségben élik meg a gravitációt, hogy aztán érzéki elomlásban vegyék fel az öntartó hulla új pozícióját. Az összetett célú lökdösődések koreográfusa Baczó Tünde. A természetazonosan szűk helyen végbemenő testkontaktusok megtervezésénél aligha van hálásabb feladat: a robogásban lévő fülke virtuális ablakán-ajtaján át nem lehet a takarásból nekifutva, három méteres ugrással toppanni a színre: itt az éttermi akváriumok élőhal-kínálatának egymáshoz viszonyuló hely- és helyzetváltoztató tevékenysége az irányadó: a simulásos tülekedésben muszáj hajszínt vallani.

700_PET_9091.jpg

Miben is? A szerelem útján fontolva félrelépegető feleség befékeződése után, a lángszavú csábítóról derül ki, hogy szerény fegyvertárú nőcsábász. A Kis nő, Tar Mónika eltorlaszolja A hulla társaságából menekülni akaró párocska útját, s a Férfiban könyörtelenül azonosítja ágybéli kliensét. Sodró lendületű jelenete összetett szimbolikájú tetemre hívás: részint szembesíti a pasit a szerelmi retorikája kongó-hordószónoki voltával, részint megmutatja Nőnek az ébresztésnek szánt hullamasszázs által, hogy milyen hevű a zsigeri vágyenergia. Kiss Attila, a két nő közé szorított pszeudo-alfahím kigombolt ingesen, kismenedzseri munkaöltönyben utazik, és viselkedik. Problémamegoldó technikája jellegzetesen beosztott-főnöki. A színen, minden cselekményi szinten hölgyválasz van. Szász Enikő plasztikusan feminista rendezését híven szolgálják Giliga Ilka jelmezei, amelyek historizálóak annyiban, hogy megidézik az előző század ’64-es kádári konszolidációjával elérkezett szabadosság-kór divatját – különösen érvényes ez Borbély B. Emília vajszín alapon diszkréten tarkavirágos nyári ruhájára –, de akár napjaink utcai/utazó ruhái is lehetnek. Tehát egyszerre a Görgey-múltban, a mában, és a saját lelkünk bőrében vagyunk egy feltételezhető gyilkosság gyanúsítottjai.

700_PET_9173.jpg

A kitüntetése átvételére készülő nyugalmazott államügyész és asszonya színre lépésével, belelakja magát az utasok szervezetébe a bűn és bűnhődés, a nyugalomhoz való jog, illetve az ár-értékarány filozofikus problémája az igazságszolgáltatásban. Az szenilis-sztentori igazságszolgát (Öregúr) játszó Bicskei István mókás ülőpukedliket mutat be örök hitvesének egy-egy nagyobb belbecsű szendvicsért, s bőszen felhorgad, amikor valamelyik jó magaviseletű utastárs az osztásnál, az övénél finomabbat kap. Különösen fájó a szendvicskvóta, ha a kedvezményezettje az a börtönből szabadult, most haza tartó Slemil – a szerepben Aszalos Géza –, akire éppen ő kért tizenöt év fegyházat, gyilkosság miatt, holott az eset nem lehetett több hirtelen felindulásból elkövetett, halált okozó testi sértésnél. Öregúr, az Öreg hölgy – Balázs Éva – életműve. Valaha ő idomította pozícióba, úgy indította munkába reggelente, hogy odacsomagolta neki a táskájába a saját önbizalmát, hatalmát: hadd hasson velük férje a tárgyalásokon, s térjen haza engedelmesre fáradtan a bíróságról. Egykor ötszáz méterről megállapította, alszik-e valaki a földön, vagy halott: ma ez nem megy szoros testközelből sem. Koncepciós ítélete nyomán, a kupéközösség számára kellemetlenné vált hullát már majdnem sikerül együttesen kituszkolniuk a vonatablakon, amikor az új felszálló ex-fegyenc jegyét vizsgálandó, előkerül a civilben önkéntes életmentő kalauz – Molnár Bence frappáns kabinet-alakítása –, és eszméletre téríti az elhunytat. A gyilkossági kísérlet egyetlen ártatlan tanúja a szabadult gyilkos. Naná, hogy meg kell halnia…

700_PET_9322.jpg

’82-ben a darab kacagtatva moralizál: a jelenkor számára maga a morál is kacagtató lenne, de faarccal viseljük el magunkat olyannak, amilyen erkölcsűek vagyunk. Nem szívesen törődne bele a rendező, hogy mi, a nézői ilyen leajzottan térjünk haza. Ezért, kevésbé az abszurdista babérokra törő Görgeyhez fordul: hangulatban, szövegvezetésben – Dramaturg: Orbán Enikő – inkább a Cápák a kertben szerzőjét idézi:

Különös, az abszurd felé hajló színpadi mű a Cápák a kertben. A három részre tagolódó történet bibliai parafrázis, melyben a szerző a Komámasszony, hol a stukker?-ben kiemelt „bezártság”-motívumot viszi tovább. A felvonáscímek különböző kultúrák kozmológiai elgondolásainak közös jelképei. Az első felvonás címe: Tűz. A csak felszínesen körvonalazott helyszín egy titokzatos Nagyáruház, amely egyébként hasonlít Madách falanszterére, és az ötvenes évek magyar (illetve kelet-európai) életközegéhez. Az áruházat megrohamozó tömeg – valamilyen okból – évekig nem tud kijutni onnan. Mindenütt szigorú őrség felügyel, élelem nincs, a legalapvetőbb mozgási szabadság is tiltott. Eközben a hangszóró állandóan különböző rendeleteket tesz közzé: beszolgáltatásokról, besúgásokról és a besúgók megjutalmazásáról stb. Az első rész végén tűz üt ki, s a szimbolikusan megjelenített diktatúra, a falanszter vagy pokol a lángok martaléka lesz. A második részben, amelynek Víz a címe, a helyszín egy kert, s egy fürdőmedence szimbolizálja a tengert, ahol a cápa él. A darab két névtelen főhőse, a Férfi és a Nő mellett a titokzatos és azonosíthatatlan Öreg a harmadik szereplő. Ádám, Éva és Lucifer madáchi együttese abszurd történetbe olvad. A harmadik rész egy déltengeri szigeten játszódik. A Férfi és a Nő az őstermészet ölén lakozik. Később azonban kiderül, hogy a sziget luxus nyaralóhely, amely a két főszereplő birtokában van. Jacht jön értük – a titokzatos Öreg parancsnoksága alatt – s Ádám, Éva és Lucifer „kihajóznak” a történetből. Görgey megfordítja a madáchi fejlődésvonalat, s főhőseit egyfajta „paradicsomi kilátástalanságba” helyezi, ahonnan már sehová sem lehet eljutni. Végül a szerző csavar egyet a történeten: az Öreg megjelenik egy halott gyermekkel, akinek a darabbeli neve Ábel… Újfent egy lezáratlan szituáció, mely újabb abszurd helyzetek végtelen sokaságát rejti magában. (http://vmek.niif.hu/02200/02227/html/03/1216.html)

700_PET_9346.jpg

A halott Ábel: az ablakon kidobott fegyenc szatyra a kupé polcán, a hűlt helye felett. Az alkotótársként fogékony színészek partnerségével, az újhagyományosság jegyében fogant, szolidaritásra ragadó dinamikájú előadás jött létre.

(Görgey Gábor: Wiener Walzer – Csiky Gergely Színház, Temesvár)

Képek: Petru Cojocaru

Tovább olvasom

Évadmustra

Németh Ákos vígjátéka Zentán

Nem minden por cukor

Ahol hullamentes a krimi, és gyógyír a bűnre a bűn, ott a játék csak víg lehet. Az Autótolvajok vonzza a közönségbarát művészszínházat álmodó, vagy sikerszerepre kiéhezett színészek által ostromlott direktorokat, de rájárnak szellemesen fordított szövegére az angol felolvasószínházak, kompakt karakterei miatt, pedig az amatőrtársulatok is. Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója a műfaji változatosság jegyében tűzte műsorra az új Stúdióban, közvetlenül az Ibsen-bemutatójuk után.

Rendez a szerző. Előfordul ilyesmi, hogy a rendezői hajlamú írót a saját darabja ihleti meg. Németh Ákos megkísérelte ismeretlen anyagként kezelni az Autótolvajokat, s illeszkedni elképzeléseivel a zentai színház nyújtotta környezetbe. Környezeti adottság az, hogy a társulat kicsi; fiatalok alkotják, akik energikusak, tehetségesek és igényesek. Ennyi tényező együttállása feltétlenül kikényszeríti az odafigyelést, nem lehet alapul venni Nyíregyháza, Marosvásárhely, Birmingham vagy Pécs színre vivői tapasztalatát.

700_Autotol3_0.jpg

Maga az alaphelyzet, persze adott: meghal Móni nagyanyja, s emiatt a jócskán felcseperedett leányunoka zsebpénz, míg a háziorvos pálinka nélkül marad. Brünn biztosan emlékezne rá, ha járt volna főiskolára, a hozzátartozói pedig nyilván büszkék lennének a főiskolás Brrünnre, de hozzátartozók nincsenek, sőt büszkeséggel gyanúsítható barátnő sincs, legfeljebb egy tíz évvel korosabb lengyel özvegy, akihez eljár hetente háromszor, és mamának szólítja. Brünn problémákat old meg, ám egyformán mindegyiket, például rövid csövű puskával hadonászva kéri a ragtapaszt, ha a patikus Molnárné nem áll rögtön a szolgálatára – ezért problémák inkább ne adódjanak. Áron hiába végzett egyetemet padlószőnyeg szakon, a vendéglős Ildikó nem engedi be a lakásába, késő este szakvéleményt nyilvánítani. Lacika, a műtősfiú a balpék, mindenki lábtörlője. Aztán kocka fordul kocka hátán, de ebben a műfajban az értékelő krónika szerzője a „folyamatban lévő ügyekről” nem tehet nyilatkozatot.

Annyi azonban elmondható, hogy az ábrázolt élősködővilágban épp nemzedékváltás zajlik, s ez nagyszerű lehetőséget kínál a zentai társulat fiataljainak az alakoskodásra. A mostanában mesterdiplomázó színésznő, Verebes Judit Nanette, a törékeny idős hölgy, aki a tacskója székletében reggelenként gyakran talál emberi maradványokat, révült buzgalmában, pedig egy zacskó, porcukornak látszó anyagra bukkan, s kínál Lukács atya teájába, amikor történetesen a lehetséges százötven zsoltár közül a százötvenegyediknek a kottáját keresi a kórusfoglalkozásra, félretanulás céljából. Szilágyi Áron a porozott tea felhörpintése előtt sem látszódhat tök százasnak: ő a lelki és közigazgatási rend őreinek (Lukács atya, plébános, Ferike, rendőrzászlós, Motoros rendőr) megformálója, s amint mutatja: a rend és a korlát közt van rokonértelem. Főszerepe (Ildikó) mellé, jut egy stratégiai epizódszerep László Juditnak is: Molnárné, a nagyon szingli gyógyszerész két rablás áldozata lesz: először a drogfüggő Lacika támadja meg, utána a sebesült ujjú Brünn, ragtapaszért. Előbb a patikusbecsület lánglelkű védelmezője, utóbb a ragtapaszrablónak odaadná viszont a napi bevételt, sőt a méregszekrény kódját is.

700_Autotol7.jpg

Egymaga Brünn, belsőleg többszereplős darab. Nešić Máté. Mindent eltalál a fegyverével, azt kivéve, amire kilövési engedélye van. Szexuális hajlandóságát az élet kihívásai lebegtetik: szíjaztatja magát Móni által, a aközben vall költői keresetlenséggel a hivatásáról:
Brünn –    Céget  alapítani olyan, mint bankot rabolni zsaruk  nélkül. Ezt a legjobban a Máriusz tudja.  Lenyűgöz, amikor azt mondja „Hát akkor… alapítsunk egy céget.”   Libabőrös leszek tőle. Na, már most, én nála vagyonkezelő vagyok. Ezt tudni kell, ez így működik.   Egyszer kiszálltak a zsaruk hozzánk, egy helyiségbe, ahol kérdezgettünk egy illetőt, akivel gondjaink voltak, és már három körme hiányzott.   De a gondjaink nem oldódtak meg.   Ott volt a Mura egy kalapáccsal, meg a Lebowski ikrek, akiknek olyan a fejük, hogy egyszer már egy pitbull is megijedt tőlük.  Na, most kérdez engem a Rendőrség.    „Maguk mit csinálnak itt?”   „Üzleti megbeszélés.”   „És maga kicsoda?”     Mondom: „Brünn vagyok, ez itt a Stardust Rt, bejegyzett libériai cég.”  Offshore cég, szép cég, tiszta cég, nem is láttatok még tisztább céget.   Ismerek valakit, aki, ha gondjai adódnak, azt mondja, hát akkor alapítsunk egy céget, és engem ez lenyűgöz.  „És mivel foglalkozik a cég?”     „Kaszinókat épít és üzemeltet, hadnagy úr. Mi építettük és működtetjük a Stardust Casinot. Hatszázkét égő van csak az S betűben.”     Erre azt mondja a nagy Lebowski, hogy „Igen hatszázkettő”, de neki kár bármit mondani, mert olyan feje van. Hálisten, a Mura nem mondott semmit, mert az asztal alatt nála volt a kalapács.  Na, most kérdi a Rendőrség „És ön, Brünn úr, mit csinál a részvénytársaságnál?”     „Vagyonkezelő vagyok.” Kérdi a Murát a kalapáccsal. „És ön?” „Vagyonkezelő vagyok.” Akkor a Lebowski ikreket, bár őket kár kérdezni, mert tőlük egyszer már egy pitbull is megijedt.  „És maguk?” „Mi vagyonkezelők vagyunk, a vagyont kezeljük.”  „És az úrnak mért vérzik a keze?” „Elestem a fürdőszobában, és beütöttem a fejem.”  „De a keze vérzik.”  „Bocsánat, elestem a fürdőszobában, és beütöttem a kezem.”  „De nagyon vérzik.”  „Nagyon beütöttem.”    És kérdez engem „Mondja, uram, maga tényleg vagyonkezelő?” „Igen, hadnagy úr.”   „És mi a munkája, mint vagyon kezelőnek?”  „Problémákat oldok meg.” Hát így van ez.

700_Autotol9.jpg

Az étteremvezető Ildikó, és a (majdnem) mindenki által Ankénak szólított éttermi felszolgáló – Móni: Lőrinc Tímea – valódi kapcsolatát tilos elárulnom. László Judit meghívása Ildikó szerepére, kitűnő igazgatói/rendezői kezdeményezés volt. A főnök-beosztotti, illetve a szerelmi vetélytársi viszony a tulaj ágyasa címért, s a kliensek szerelméért a két nő között, délszaki temperamentumot, maffiavilági pszicho-fizikumot követel, s ebben ők tökéletes partnerek. A Németh Ákos által elképzelt, balkáni stílusú vérbohózat csúcsragadozói. Mindketten legbelülről építkeznek, ami közben precízen adagoltak az érzéki rezdüléseik, a libaságuk szinte professzori.

700_DSC_0205.JPG

Lacika pillanatnyilag egyiküknél sem jár sikerrel. Benne a félnótás, ám/vagy furfangos népi hős figuráját teremti újra a rendező: a műtősfiú, aki ismeri a méregszekrény kódját – Papp Arnold – annyira semennyi, hogy belehalna, ha értelemmel fertőződne az agyvize. Ha az idülten meghaló idülten születik, akkor bármi történjék vele a bejövet és kimenet pontja közti, úgynevezett életidőben, az a teremtés csodája. Lacika teremtésének az a csodája, hogy elkerüli a halál is. Óriási kedvvel és odaadással megformált szerep.

Virág György Dal, a folyton dudorászó, régi vágású bűnöző-vállalkozó, a kistérségi Keresztapa, Dévai Zoltán Áron, éttermi felszolgáló, aki a jövő emberének gondolja magát. Valójában mindketten a maffiahatalmi hierarchia alsó lépcsőit koptatják. Egy-bűnözős élettérben mozognak, ahol a kiszerelt rádiót legfeljebb a sértett autótulajdonosnak tudja eladásra kínálni a tolvaj.

700_DSC_0221.JPG

Brünn tudja ezt. Ő masszírozta valaha Máriusz hátát is. (A nevet olyan titokzatos tisztelettel mondja ki, mint Rejtő Jenő hősei azt, hogy az igazi Trebitsch.) Brünn ex machina. Az értelmileg alultáplált ügyeskedők, a málé szerelemkeresők sokadik generációs gyülekezete a megérdemelt, speciálisan boldog révbe ér: olyanba, mint amilyen üdítően képtelen az ötven jelenetre tagolt színdarab. Repertoárképes előadás.

Tovább olvasom
Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Népszerű

%d blogger ezt szereti: