Bozsó József, a sokoldalú művész

Klasszikus operett– és modern színjátszás

A szolnoki születésű Bozsó József a Színművészeti Egyetem operett-musical szakán végzett. Rögtön leszerződtette a Budapesti Operettszínház, ahol tizenöt évadott töltött el, közben öt éven át tanított mozgás és zenésmesterséget a Színművészeti Egyetemen, egy évig pedig színészmesterségre oktatta az Állami Balettintézet növendékeit.

Többször fellépett Japánban, Kanadában, Izraelben, az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában és Mexikóban valamint Európa több országában, mint például Belgiumban, ahova a mai napig szerződése van és a fellépésen kívül 2011-ben megrendezte Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét is, a Flamand Zenés Színház új színházépületének megnyitója alkalmából. Az örökké tevékeny Bozsó József 2002-ben Kulturális Menedzser diplomát is szerzett az ELTE Bölcsésztudományi Karán. Egyike azon keveseknek, akik a legjobban és legmélyebben ismerik az operett műfaját. Magas szinten műveli, tiszteletben tartva annak jellegzetes, klasszikus stílusjegyeit, szabályait. Jelenleg a Turay Ida Színház társulatát erősíti.

– 2000-ben, amikor elindult a Turay Ida Színház a Lili bárónő operettel, én is szerepeltem benne. Aztán következett a Mágnás Miska és a többi. Egy idő után én is ajánlottam a színháznak bemutatásra operetteket, mint például a Zsákbamacskát, a Bob herceget, a Mária főhadnagyot. Néhányat rendeztem és koreografáltam is. De írtam zenés játékot is Hol van az a nyár címmel, rendeztem és koreografáltam a Van, aki forrón szereti című musicalt. A Turay Ida Színház igazgatónője, Darvasi Ilona kikéri a véleményemet az operetteknél, melyeket felügyelek, sokszor részt veszek a kitalálásukban, a tervezésükben.

– Amellett, hogy játszol is bennük. Mondhatjuk, hogy az operetteknek te vagy a motorja?

– Kis túlzással. Soha nem elégedtem meg csak egy feladattal. Az Operettszínházban eltöltött tizenöt év alatt is már ki-kikacsintottam a rendezés felé. Mindig érdekelt a „színházcsinálás”, a szervezés, az irányítás. Öt éve kulturális menedzserként részt veszek a Turay Ida Színház munkájában. Az irodában is dolgozom: szervezek, tárgyalok, eladom az előadásokat, rengeteget telefonálok, de ha kellett „bugyiztam” is.

– Vagyis???

– A műanyag tokokat hívják bugyinak, amibe a különböző iratokat belerakjuk. Ha senki sem ért rá és volt tíz perc szabadidőm, akkor nekem is „bugyiznom kellett”…

– Visszatérve az operetthez, mit tartasz lényegesnek és fontosnak ebben a műfajban?

– Amióta színházban dolgozom, legyen az a Turay Ida Színház, a József Attila Színház, a Soproni Petőfi Színház, de az Operettszínházban is mindig arra törekedtem, hogy autentikusan mutassuk be az operett előadásainkat, mert ez a mi nemzeti műfajunk, kuriózumunk. Az operettet lehet egyszerre klasszikusan és jól játszani és csak így érdemes. Az 1902-es Bob herceg bemutató óta pedig nyugodtan nevezhetjük magyar műfajnak.

– Mitől lett magyar műfaj?

– Az ősi igazságérzet, a romantika, a rajongás, a szerelem, a melódiák gazdagsága, a magyar népszínmű töretlen sikere, a semmihez sem hasonlítható magyar hit és szomorúság, naivitás, derű, humor és életerő, ami ebben az összetételben itt és csak így képzelhető el, Magyarországon. Ettől lett igazán magyar műfaj. Az operettet csak a klasszikus operett játszás alapjain lehet jól megrendezni, ahogy azt nagy szerzőink (Gábor Andor, Békeffi István, Kellér Dezső, stb.) megírták. Modern színjátszással, de a klasszikus hagyományoknak megfelelően. Mai hittel, őszinte beleéléssel játszunk, kiaknázva a játék és a szituáció adta lehetőségeket, illúziókeltő, gyönyörű díszletben és jelmezekben. Az erős színészegyéniségek pedig nem hiányozhatnak ebből a műfajból sem. A Turay Ida Színház társulata rendelkezik ilyen kaliberű színészekkel. Ilyen például Mikó István, aki tehetségével, énektudásával és humorával tökéletesen alkalmas a buffo szerepkörre és minden operett előadásunkban játszik is. De említhetném Bódi Barbarát, Sövegjártó Áront, Szabó Dávidot, Hűvösvölgyi Ildikót. Természetesen némi dramaturgiai munkát lehet végezni egy-egy operetten, ahogy néha én is megteszem, de csakis az író szellemében. Egy előadásnak tükröznie kell azt a kort, amiben íródott, és amiben játszódik. Az akkori etikettet, (úri) modort, ízlést, eleganciát és a humort. Nem lehet slamposan, mai szlenggel beszélni vagy indokolatlan szexuális utalásokat tenni. A Teátrumi Társasághoz tartozó vidéki színházak általában klasszikus felfogásban adják elő az operetteket, tisztelve a hagyományokat, ahogyan a Turay Ida Színház is. Így hat a mai nézőre: mert ami jó, az mindig modern!

Szabó Anikó