Borisz – bűn és bűnbánat
Április 23-án volt Debrecenben, a Csokonai Színházban Muszorgszkij: Borisz Gondunov című operájának bemutatója Vidnyánszky Attila rendezésében. A címszerepet az Amerikában élő, orosz származású Nyikita Sztorozsev énekli.
– A legtöbb énekes már egészen fiatal korától tudatosan készül a pályár, az Ön életrajza viszont rendkívül fordulatos előzményekre utal. Honnan indult és hogyan jutott el az operaszínházak és koncerttermek színpadáig?
– Az életem és a pályám valóban nem tipikusan egy orosz énekesé, mégis kézzelfoghatóan jellemzi a kort, és a történelem befolyását egy ember sorsában.Nemesi származású családom a bolsevik forradalom után Kínába, az orosz emigráció egyik jelentős diaszpóráját befogadó Harbinba menekült, és én magam is ott születtem. Sztálin halála után a család nehéz dilemma elé került. Az új szovjet kormány igyekezett a külföldön élő oroszokat visszacsábítani különböző ígéretekkel, a politikai amnesztia lehetőségével. Családunk egy része nem bízott ebben, és Amerikába települt, az én szüleim viszont elfogadták a lehetőséget, és a Szovjetunióba, az Urál menti Szverdlovszkba költöztünk, amely az 1990-es években visszakapta az eredeti Jekatyerinburg nevet. Gyermek- és ifjúkorom évei intenzív sportolással és tanulással teltek, versenyszerűen jégkorongoztam és foglalkoztam küzdősportokkal is. Aztán a kötelező katonai szolgálat letöltését követően az egyetem filozófia szakára nyertem felvételt. Már akkor is érdekelt a vallástörténet és vallásfilozófia, és komolyan készültem erre a pályára. A disszertációm témája „Isten létezésének bizonyítékai Kant, Feuerbach és Hegel filozófiájában” lett volna, de egy szerencsétlen eset derékba törte életemnek ezt az irányát. Egy diákok közötti konfliktus során meglöktem egy fiút, aki elesett, és eltört egy vécékagylót. Bármilyen nevetségesen is hangzik ez most, de ennek következményeként a komszomol-bizottság elé citáltak és addig gyötörtek „a népgazdaság vagyonának tönkretételével”, hogy elegem lett, és nyilvánosan széttéptem a komszomol-igazolványomat. Erre persze kizártak az egyetemről, és még szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem börtönöztek be. Mindenesetre egy gyárba mentem segédmunkásnak, és ott bekapcsolódtam egy műkedvelő dalkörbe, ahol többnyire esztrádműsorokban léptem fel. Ekkor figyeltek fel a hangi adottságaimra, és javasolták, hogy jelentkezzek a konzervatóriumba. Egy kiváló, görög származású énektanár irányítása alatt sajátítottam el a belcanto technikáját, és később megnyertem a Csajkovszkij-énekversenyt. Innentől kezdve már nem volt kérdéses, hogy énekes leszek. Be is kerültem a Bolsoj Színházba és a Moszkvai Filharmóniai Társaságba, ahol öt éven át szólistaként foglalkoztattak.
– Egy operaénekes számára a Bolsoj szólistájának lenni óriási presztízs. Az Ön művészi útkeresése azonban tovább folytatódott. Hogyan alakult a későbbi pályája?
– A Bolsojban ugyan abszolút főszerepeket énekeltem, de pártonkívüliségem és „gyanús” külföldi rokonságom miatt sohasem engem vittek a külföldi vendégszereplésekre. Egy idő után azt éreztem, hogy egyre inkább elszigetelnek a lehetőségektől, ezért 1981-ben egy mexikói származású zenész hölggyel kötött házasságom révén Mexikóba emigráltam, és közel tíz évig ott éltem, de innentől kezdve megnyílt előttem a világ. A nemzetközi operaélet legnagyobb és legjelentősebb operaházaiban, koncerttermeiben és fesztiváljain léptem fel, többek között Bécsben, Párizsban, Londonban, Milánóban, New York-ban, San Franciscóban, Firenzében, Münchenben, Tókióban, illetve Berlinben. A repertoárom több mint 50 operaszerepből és 300-at is meghaladó klasszikus dalból áll. Az általam énekelt szerepekből 25 CD és 5 DVD felvétel készült olyan karmesterek irányítása alatt, mint Msztyiszlav Rosztropovics, Vlagyimir Askenazy, Sir John Pritchard, Claudio Abbado, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, Kent Nagano, Valerij Gergiev, illetve olyan énekes-partnerek közreműködése mellett, mint Plácido Domingo, Luciano Pavarotti, Agnes Baltsa, Edita Gruberová.
Az interjút készítette és fordította:
Kozma András
Fotó:
Máthé András
A cikk folytatása a májusi Magyar Teátrumban.