Beszélő lazac

Kapufa és öngól
szerzőavató Nagyváradon

Sardar Tagirovsky országos figyelmet keltő rendezésében, Szíjártó Tímea-Aletta: Az eset c. drámája alighanem ösztönzően hatott az erdélyi tollforgatókra. A Drámázat III. pályázat Debüt-díjas alkotását a Magyar Dráma Napján, szeptember 21-én este láthatta a nagyváradi közönség. Tasnádi-Sáhy Péter vállalkozott arra, hogy a Szigligeti Színházban Körmöczi-Kriván Péter monológszerű darabja, a Kapufa és öngól dramaturg-rendezője legyen.

A Fülesbagoly gúnynevű futballbíró elcsalta Boy csapatának legutóbbi meccsét. A játékosok elhatározzák, hogy bosszúból megküldik neki egy éve halott leánya, Szuzi erotikus táncvideóját. Boy: „Egy pillanatra odanéztem és megláttam… Ahogy Szuzi átalakul azon a videón. Sajnáltam. Mindig jókat beszélgettünk. Már régen is szerette, ha nézik. Tudta, hogy szép, de engem mégsem hülyített. Igazából számára én csak egy lazac voltam. Beszélő lazac. Folyton a halakról beszélt. Imádta nézni őket. Főleg a lazacokat.” A Beszélő lazac védelmébe veszi a lány emlékét, kapuskesztyűit indulattal a csínytevők felé hajítja. A kupadöntőre a csapat kapus nélkül marad, nem tudnak kiállni. Ezért társukat félholtra lincselik.

Boyt skizofrénként pozícionálja az író, s akként jeleníti meg a rendező is. Előbbi csak a halálokot személyesíti meg – „Bocsi, elfelejtettem Sam-et bemutatni. Ő az én egyetlen kicsi vérrögöm.” –, utóbbi a macsóságát sem hagyja érvényesülni a testen belül: egy életnagyság fölötti méretű, kigyúrt férfivá formázott próbabábún mutatja be a csapat a Boyra mért ütéseket és rúgásokat. Ilyen az, amikor a közösség feje elborul, és egyesült haraggal cselekszik. Az agyában keletkezett vérrögnek nem szabadna elmozdulnia. „Hamarosan kilakoltatnak magamból” – idézi fel a túlvilág kapujában állva azt a mondatát, amely a diagnózisa hallatán fogalmazódott meg benne: az életfutam-ideje harminc nap, ha kíméli magát. Talán. Sebestyén Hunor színészpróbáló feladatot kapott. Kezdetben morbid iróniával kell szemlélnie önmagát, egészséges szarkazmussal az őt élve temető környezet kenetteljes optimizmusát; készséggel falazni lincselőinek huszonkét jeleneten át, s közben készülődnie a viszontlátásra, Szuzival.

„Mindenki azt mondja, hogy öngyilkos lett, de ez nem igaz. Egy gondolat ölte meg. Szuzi szeretett élni. Látszott rajta. És ha bárki is a közelébe került, az ugyanezt az örömet érezte. Azt gondolom, hogy Szuzi szétosztotta magát. Elfogyott. Ez a gondolat végzett vele, hogy elfogyott.” Szuzi – Tőkés Imola játssza – halála körülménye olyan talány, mint Ophélia vízbe fúlása a Hamletben; az élete alapján pedig olyan rejtélyes lény, mint a Mizantrópban Celimene. Novák Eszter rendezésében, repertoáron tartja Molière Mizantrópját a Szigligeti Színház. Hatékonyan működő művészeti műhelyben a darabok vezérmotívumainak egymásba fonódása természetes jelenség, fölösleges firtatni, hogy a műsortervezés milyen mélységig tudatos, mennyi az önkéntelen adódó párhuzam. Jelen esetben a felnőtt és a kamasztörténet éppen a párhuzamával tart tükröt az ember természetének. Celimene lehetséges társa, Alceste tapintatlanul viselkedik, amikor hitványnak nevezi egy befolyásos úr hitvány szonettjét, s e tettéért karaktergyilkosság a büntetés. Boy tapintatlan büntetést választ az ízléstelen csapattársaknak, amiért az életével fizet.

Dupla matt. Az öntörvényűek lehetnének érzelmeikben összetartozók, ám az öntörvényük nem közös. Egyikük feloldódni vágyik a társaságban, a másik elkülönülni attól: a földi élet terében nem alkothatnak párt: nem evilági sors a páros magány. Ugyanakkor, az ép idegzetű közösség immunrendszere bacilusként veti ki a magányzókat, az elkülönült (öntörvényű) lényeket, a kollektív önzés felsőbbrendű volta okán. Boy szülei – elveszítvén nemzőképességét az apa – aranyhörcsög, tengeri sün vagy kutya-macska helyett – kistestvért fogadnak örökbe, harmóniát remélve tőle a szép-korukra. Az empátia- és spermafogyatékos apa habozás nélkül elhiszi, hogy a fia létráról leesve ütötte magát agyon. A szülők, Gajai Ágnes és Kiss Csaba helytállnának játékukkal Gertrud és Claudius szerepében, a Hamlet figyelmességet színlelő, cinkos-szerelmes házaspárjaként, akár.

A vérrög iránti elvárás a mozdulatlanság. (Sam) Ungvári Oscar azonban bebarangolja virtuálisan Boy agyának összes zugát: valóságosan ő a színpadon a főhivatású képzettársító: hozza-viszi, csereberéli, rendszerezi és kuszálja az asszociációkat, a prousti mintájú időfelbontás szabálya szerint. Futballpálya az élettér – tervezője Rákay Tamás. (Az előbemutatót Székelyudvarhelyen, a dráMA keretében, autentikus helyszínen, egy gimnázium tornatermében tartották.) Az élettér halálpálya. Az egyik kapu környéke a vérzóna. Lassítva pergő némafilm zenekíséretével, itt imitálják érzékletesen az anatómiai precizitással történő kivégzést, itt kötik infúzióra a renitens kapust, s vezeti hozzá Sam, a képzeletébe látogató csapattársakat. A másik kapu hálóján, mint vegetáriánus dögkeselyűk, turbékolnak gondviselői pózban a felnőttek. A felező- és oldalvonal metszéspontja a cserehely. Innen érkeznek az esedékes asszociációk, itt cserélődik végül halálra, az élet.

Tasnádi-Sáhy Péter 2017-ben végzett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színházrendezői szakán, Bocsárdi László osztályában. Munkája a pályakezdőket ritkán jellemző módon, úgy ihletett, hogy közben kiérlelt és alapos. Egyszerre felel meg a színház általi nevelés követelményének – beszédes példatár szülőknek, pedagógusoknak, trénereknek az odafigyelés minőségének fontosságáról –, és elégíti ki a pszichikai színház (elmeszínház) iránti igényünket. Asszociációfüzér a menthetetlenségről, a reménysugárként vakító végzetről, a kísértésről, a szerelem túlvilágról visszasugárzó vonzerejéről, a halálenergiáról. Félelemmel szerethető játék.

Képek: Mohácsi László Árpád